4000 km zarándoklat 
5 ország - 5 millió lépés
Európán át 
Honlap-menü
A fejezet kategóriái
2016 - Magyarország [0]
Magyar szakasz - 2014 [12]
Osztrák szakasz - 2014 [30]
Svájci szakasz - 2014 [12]
Francia szakasz - 2014 [36]
Spanyol szakasz - 2014 [33]
2012-es El Camino-m blogja [42]
Körkérdésünk
Milyen sűrűséggel olvasnál friss híreket ezen oldalon?

Összes válasz: 55
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
« 1 2 3 4 »

Tegnap este 7-kor volt a közös vacsora. Úgy 50-en lehettünk, természetesen vegyes volt a nemzetiségi összetétel, a legtöbb francia, de sok olasz, német és volt egy salvadori hölgy is. Pont az én asztalomnál ült két olasz nővel együtt. Hangulatos volt az egész, szeretem az ilyen össznépi közös kajálásokat. A véletlen sodorja össze az embereket, de nagyon jó kis csoportok alakulhatnak ki és másnap az úton már, mint régi ismerősök üdvözöljük egymást. Természetesen a vacsorához dukált a vörösbor is. Ettől azután még oldottabb lett a hangulat. A felszolgált étel finom volt és laktató. Előételnek majonézes vegyes saláta, majd sült csirke szárny felsőrészek nagyon érdekes fűszerezéssel és bab. Sajtok majd gyümölcspüré piskótával. Elvoltunk kb. másfél óráig. Ezt követően újra a nyakamba vettem a várost. Na, most volt az igazi. Hiányzott a sok turista (nekem ugyan nem) az utcákról, szinte üres volt minden sikátor, terecske, utca. Most elég volt megállni az apátság előtti teljesen szabálytalan, kicsit kusza összevisszaságban álló házak által alkotott téren és máris repült vissza az ember – oda a messzi időkbe. Mint írtam eddig ez a városka adta nekem azt, amit az ilyen utak alkalmával szeretek megélni. Ilyenkor előjönnek a régen és nem olyan régen elolvasott könyvek által megírt és a képzeletem által fantáziált világ tűéles képei. Az embereket is oda tudom képzelni, csak a szagokat nem, de talán az jobb is. Szóval teljesen átjárt a 15. század hangulata. Elképzeltem, ahogy az emberek kopogtak a facipőjükben, vagy csoszogtak mezítláb, bocskoraikban, saruikban ezeken a köveken. Vagy a lovak patkóit, a szekerek, kocsik hangosan zörgő vasatlan fa, esetleg vasabronccsal ellátott kerekeinek iszonyatosan hangos haladását. Majd azt a csendet képzeltem el, ami a napnyugta után tört rá a városra és mint egy sötét lepel takarta el, csak a ... Tovább »

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 973 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-07-11 | Hozzászólások (4)

Reggel 7-kor szinte egyszerre kelt az egész körlet. Gondolom valaki elkezdte a kipakolást és ez láncreakciót indított el. Csak 1-2 lusta maradt még ágyban. Tisztálkodás, pakolás majd indulás. Elég vacak volt az idő, hűvös, nyirkos. Bár esni nem esett, de lógott a lába. Eleve 2 pólót vettem, de később ez is kevésnek bizonyult. A mai terv nem volt túl nagy, csak Conquesbe akartam eljutni, ami huszonpár kilométer. Sok jót hallottam a városkáról, így több időt akartam szentelni, annál, hogy átrohanjak és vessek néhány fotópillantást erre is, arra is. Jól döntöttem, mint délután kiderült.
Ahogy néztem a domborzati viszonyokat, laza sík (a síkon ne alföldit értsetek, 50-100 méter magas puklik az még sík) terepnek mutatkozott, de azért ért néhány melegebb meglepetés. Nem volt vészes, csak nem számítottam rá. De hát végül is logikus, hogy mindig emelkedővel kezdek, ha elhagyok egy falut, általában a védettebb völgybe települtek az emberek régen. Reggelim nem volt, így már rám fért volna egy kávé. Ahogy néztem a térképet, erre reális esély csak Espeyracban volt. Ennek ellenére ért egy kellemes meglepetés. Kb. 2 km-rel korábban ki volt téve az út mellé egy asztalka kávéval, teával, keksszel és egy kedves nő invitált, hogy fogadjak el valamit. Nem kellett kétszer mondania. Ha nem azt mondta volna franciául én akkor is úgy értettem volna. Ez egy pici albergue az erdőben egy icipici kápolnával, amit saját maguk építettek. Hangulatos volt. A kávé nem volt egy nagy durranás, de meleg volt és a gesztus jól esett. A kitett perselybe belepottyantottam 2 eurót. Nem a kávéért – csak úgy.
Az a darab keksz és a fenti kávé nem vette el a kedvemet attól, hogy Espeyracban becsülettel megreggelizzek. Kicsit spanyolos hangulatban tejeskávé és sonkás szendvics és 2 darab valamivel töltött péksüti. A francia csapat, aki mellettem reg ... Tovább »

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1010 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-07-11 | Hozzászólások (1)

Hajnalban megint arra ébredtem, hogy szakad az eső. A szobában sötét volt, mert a paletták teljes sötétséget adnak. Jó találmány. Amikor újra megébredtem, akkor már elmúlt 8 óra. Még jó, hogy 7-kor akartam kelni. A szobatársak is ekkor kezdtek mozgolódni. Gyors reggeli, tisztálkodás, pakolás és hamarosan úton is voltam.
Ma csak 28-30 km volt a terv, közbe iktatva egy régi várossal, várral. Egy darabig a folyó mentén vitt az út, ami önmagában is egy felüdítő látvány tud lenni. Ma nem nagyon tudtam ezt fotózni, mert hol esett, hol nem, így a fotómasina nem nagyon dolgozott reggel. Később megmaradt az időjárás hektikussága, kb. 10-szer áztam el, hol jobban, hol kevésbé, de azért sikerült néhány fotót is készítenem.
Az egész napom az ég figyelésével telt. Szikrázó napsütés, majd valahonnan, valami kóbor felhőből 3 perc intenzív eső, majd kezdődik minden elölről. Szerencsémre soha nem nyílt szakaszon kapott el, így nagy gond nem származott ebből. 
Estaing városába egy nem túl régi, de hangulatában régies hídon lehet kitérni a GR 65-ös útról – vagy betérni. Nem mondok újságot, hogy a város igen régi. Erről beszéljenek helyettem a fényképek. Délben értem ide és igen kellemes harangjáték szólt! Hogy az én tiszteletemre? Nem tudom, de szép volt! Sajnos a várba nem tudtam bemenni, mert ebédszünet volt. Nem akartam az ebédeléssel sok időt eltölteni, mert ahová igyekeztem nem volt sok szállás lehetőség, így időben oda akartam érni. Ezért csak egy melegszendvicset dobtam be egy kávéval, vettem egy darab kenyeret és nekivágtam a maradék 16 km-nek. Igen változatos volt a terep. Volt egy 3-400 méter magasság, ahová fel kellett kapaszkodni, nehezítésként ott volt a már ecsetelt esőzés. De csak felértem a pukli tetejére. Már csak 8 km volt hátra és már igen éhes voltam. A következő esőrohamnál beálltam a nagy fá ... Tovább »

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 960 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-07-09 | Hozzászólások (8)

Reggel a hét órai harangszóra ébredtem. Mivel ½ 8-tól volt reggeli ezért nagyon nem kapkodott a két belga szobatársam sem. Gyorsan csináltam néhány fotót a nyitva lévő szobában, a berendezésről, a hangulatáról. Nekem nagyon bejön az ilyen hangulatú szoba. Ez az időutazás a kedvencem. Ma reggel jöttem rá, hogy honnan a füstös kandallószag. A gerendák vannak erősen átitatva a több évszázados füsttel – ami kiírthatatlanul érezteti még a mai nap is azt, hogy milyen füstszagban éltek elődeink. Persze akkor sokkal hatványozottabban érezhették, mert mindennap használták a kandallót főzésre és fűtésre. És télen a konyha lehetett a legmelegebb helyiség a házban. Itt a nagyobb szobákban is volt fűtési lehetőség, ami nem minden házra volt anno jellemző.
A reggeli a szokásos franciás volt, de szerencsére kiegészült egy kis piskóta darabbal és egy joghurttal. Délig elég jól ki is bírtam vele. Közel 1/2 9 volt amikor elindultam a mai nem túl hosszúra tervezett utamra. Hajnalban már egyszer felébredtem arra, hogy zuhog az eső. Hová lett a tegnap esti biztató napsütés? Reggel nyoma sem volt, de szerencsére napközben többször rám mosolygott a napsugár. Persze előtte mindig megáztam. Nem nagyon, csak annyira, hogy felöltözzek, majd levetkőzzek. Egész nap ez ment.
Kicsit módosítottam a mai ajánlott útvonalon, mert szerettem volna 1-2 kisebb, de érdekesnek tűnő települést megnézni. Szerencsére a Rother útikönyv elég jó térképpel rendelkezik, így bátran módosíthattam. Ezekkel a kitérőkkel 6-7 km-rel növeltem meg a napi mennyiséget, de nagyon nem bántam meg.
Maga a táj is szép volt (bár a tegnap délelőttit nem közelítette meg), de amikor beértem Castelnau de Mandeillesbe, már tudtam, hogy ma már megérte felkelnem. Először is megebédeltem, jó alaposan, nagyon finomat, teljesen jó áron. Előétel: sárgadinnye, igazi f ... Tovább »

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 957 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-07-09 | Hozzászólások (0)

Egész éjjel hallgattam az eső újabb és újabb rohamait a tetőtérben elhelyezett hálóhely ablakán. Sok jót nem mutatott a dolog. 7-kor volt a komoly reggeli ezért ½ 7-kor kikászálódtam az ágyból és lecuccoltam a földszintre, tudtam, hogy sokáig nem húzhatom az indulást. Az eredeti terv mára kb. 40 km volt, de már ekkor módosítottam. Az első komolyabb megálló 16-17 km-re van, ez lett a mai terv. Tudom, hogy ez csak fél táv, de ahogy esett az eső, elegendőnek találtam. A pékségben vettem egy darab kenyeret – biztos, ami biztos alapon. Nagyon sajnáltam, hogy ennyire szakadt az eső és nem tudtam fényképezni – a gép a hátizsák legszárazabb rekeszében pihent egész úton. A táj az már-már felért a svájci tájak szépségével. Csak más volt. Már ekkor megfogalmazódott bennem, hogy ide vissza kell jönni. 1300 méter körül jártam és mindenhol legelő, sok évszázados kőfalakkal elválasztva egymástól, marhacsordák, ki tudja hány éves kőitatók, lapályos vízfolyásokkal teli rétek. Ez a táj kb. 600 éve is így nézett ki, leszámítva az aszfalt utat. Amikor beértem Aubracba, ami igazából nem is település csak egy régi uradalom köré épült néhány ház – mintha megállt volna az idő valamikor. Nagyon zuhogott, így esélyem nem volt fényképezni. Fáztam is már, mert a szél is rákezdett rendesen, így betértem egy kis hotel éttermébe, száraz ruhát vettem, ittam egy kávét majd egy jó forró teát. Egy darabig elücsörögtem itt, de azért tovább kellett állnom. Ekkor már mérséklődött az eső intenzitása. Már csak esett és nem zuhogott. Még 8 km volt hátra a csökkentett távból és nem telt bele bő másfél óra és megérkeztem St. Chély-d’-Aubrac faluba. 
Elég sok zarándokszállás, hotel, étterem van itt. Kiválasztottam egy ósdi lakóházban, inkább lakótoronyban lévőt, ami jó választásnak tűnik. A torony padlásterében van a zarándo ... Tovább »

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1019 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-07-07 | Hozzászólások (9)

Reggel kicsit nehezen ébredtem, sok kedvem nem volt a mai naphoz, de összeszedtem magam. 7-től volt reggeli – nem biztos, hogy megérte rá várni, olyan lazán gyenge volt. Mindegy, valami volt, kibírtam vele az első komolyabb városkáig. Olyan, nem tudom milyen idő volt reggel, melegen öltöztem, majd az első kaptatók után mivel a nap is rásegített, vetkőztem. Ez az öltözködés végig kísért egész nap. Valahogy nem tudtam eltalálni a megfelelő réteget. Vagy túl változékony volt az idő. Függött az aktuális magasságtól is, hogy milyen volt a hőérzetem. 900 és 1300 méter között váltakozott a tengerszint feletti magasság.
Közel 15 km-re volt az első valamirevaló város, addig csak pici, 1-2 utcás, vagy 6-8 házas településekkel találkoztam. Itt, Aumont-Aubracban volt minden, ami egy zarándoknak kell. A vasárnap ellenére minden nyitva volt. A turista iroda, a közért, a zarándokbolt, ajándékbolt, hentes, pékség, szóval minden. Kávézás, kajálás, pihenés után indultam tovább. Kicsit elkeserítőnek tűnt a még előttem álló 27 km-es táv, de hát ezt tűztem ki magamnak tegnap este. Remélem sikerül megcsinálni és eljutok Nasbinalsba. 1-2 kisebb megázást eltekintve sok esemény nem történt. Délután 2 körül kezdtek komoly felhők gyülekezni abban az irányban amerre én haladtam. Sok jót nem néztem ki belőlük, villámlott, dörgött – egyenlőre jó messze tőlem. De közelítettünk egymás felé. Haladtam egy falu felé – ekkor már igen tempósan, hogy valami fedett helyet találjak és lőn egy kocsma-étterem. Amúgy is kávéhiányban szenvedtem, így összekötöttem a két dolgot. Kávézom és közben kivárom, hogy mi a csuda lesz ebből. Nem telt el 2 perc és megérkezett az égi áldás. Előbb csak nagy zuhi, majd jelentős jégeső, kicsit csendesebb időszak, majd újra rázendített rendesen. Már majd egy órája itt ülök és várom, hogy csendesedjen, sőt elá ... Tovább »

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 907 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-07-07 | Hozzászólások (0)

Reggel ½ 6-kor csörgött az ébresztőm. Gyorsan kivittem a cuccaimat a konyhába, hogy ne zavarjam a többieket és ott összecsomagoltam majd 6 körül elindultam. Teljesen elfelejtettem, hogy ma szombat van. Nekem ugyanolyan egyforma minden nap. Már persze abból a szempontból, hogy menni kell. De amúgy minden nap más és más – minden napnak meg van a szépsége és a gyötrelme is. De hát ezért csináljuk, nem? Otthon a karosszékben sokkal homogénebb lenne az egész hét, hónap. 
A városkából kifelé haladva ismét megerősödött bennem, hogy itt központi téma a zarándoklat. Szobrok, fafaragások, jól jelzett út, boltokban mindenhol ott a fésűskagyló. A város végén egy hatalmas zarándokszobor (fából) mutatja az irányt, hogy merre kell letérni az aszfalt útról. A táj az elég kellemes volt és az idő is kezdett felmelegedni. Már csak nyomait lehetett látni a tegnap esti kiadós, több órás esőnek. Ezen a magasságon már csak állattenyésztés folyik, az is nagyobb részt kint a szabadban, nem is nagyon láttam istállót, kivéve a fejőstehenek istállóját. A többiek ki vannak csapva a legelőre. Egészen más a mentalitás ezen a téren, mint pl. az Alpokban. Más a trágyakezelés, a kaszálás és egész más fajta tehenek, bikák vannak erre, mint mondjuk Svájcban.
Az első néhány apró települést magam mögött hagyva, végre elértem egy olyat ahol nyitva volt egy kocsma, ami egyben közért is volt. Nagy választék nem volt, de ennek is örültem. Vagdalthús konzerv és egy doboz sajt. A gyíkhúst jóízűen megettem a sok napos kenyérdarab felével, a sajtot elraktam holnapra, mert holnap vasárnap lesz, és kitudja mit hoz kajavételi szempontból. Jól megkávéztam. 
Délután elég hamar megérkeztem Saint Alban-sur-Limagnole nevű városkába. Közel 30 km-t nyomtam le, de mivel korán kezdtem, időben érkeztem. Végre találtam olyan szállást, ahol v ... Tovább »

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 954 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-07-07 | Hozzászólások (0)

Ma éreztem ugyanazt az érzést, mint 2 éve a spanyol caminon. Hajnali indulás – még sötétben én nyitottam a kaput, hajnali megvilágításban készített fényképek a városról, egyedüli baktatás, jelek keresése, kávé hiány, 9 km-nél az első csalódás a bezárt kocsmaajtó előtt, majd további 8 km után a második bezárt kocsmaajtónál bosszankodás, további éhezés, le-föl, gyönyörű táj, találkozás zarándokokkal, ebéd, elázás, albergue keresés, stb. Visszajött az érzés, de csőstül!
Részletesen. 5-kor kelés. Egyedül voltam a szobában így nem zavartam senkit a pakolászással, nem a folyosón kellett csinálnom. Tervszerűen 5.30-kor indultam, az utcákon az ilyenkor megszokott senki. Persze minden zárva, így nem is terveztem itt kávét inni. Az első falu 9 km-re volt, majd ott. Gondoltam én, kis naiv. Kellemes idő volt, ebből még bármilyen idő kerekedhetett volna. De ma a rosszabbik kerekedett. A jelzések végig az úton nagyon korrekt módon ki vannak rakva, sokszor ismétlik őket, illetve kereszteződésnél egy általam úgynevezett negatív jelet raknak ki, hogy arra nem jó menni. Egy ferde piros csík áthúzva egy fehér csíkkal. Amúgy itt a Szent Jakab út a francia GR 65 számú úton halad, egészen át a spanyol határon, a jelzése a fölül fehér és alul piros csík. Eltévedésmentes a jelölések rendszere itt, szerintem. Csak nehogy elkiabáljam és holnap eltévedjek! 
Le Puy egy völgyben van, így hamar megkezdtem a kapaszkodást, alig értem ki a városból máris 100 métert emelkedtem. Fél 8 után beértem az áhított faluba, már szinte éreztem a finom kávé illatát, amikor koppantam az ajtón. Túl korán volt még. Nekik. Se kaja, se kávé. Semmi baj, gondoltam - itt a következő falu, alig 8 kilométerre, mi az nekem. Az idő kellemesen hűvös volt, néha szeles, így fel kellett vennem a sálat. Találkoztam végre 3 zarándokkal. Párizsból 1 nő a két tize ... Tovább »

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 985 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-07-05 | Hozzászólások (0)

Reggel 8-ra előállt a hintóm, hogy a vad semmi közepén lévő éjszakai menedéket adó kis faházból, visszavigyen a városba. A hintón értsd a szállásadó terepjáróját. A város közepén kiszálltam és sűrű köszöngetések közepette elbúcsúztunk egymástól. Rendesek ezek a francia népek. Pont belecsöppentem a heti kirakodó vásár, piac kellős közepébe. Szinte az egész belváros piaccá változott. Vettem 1 kiló sárgabarackot (a vésztartalékból már csak 8-10 szem maradt) és cseresznyét. Mint később kiderült ez volt a reggelim és ebédem. Megkávéztam és elindultam Le Puy irányába. Kb. 30 km várt ma rám. Kicsit kapkodtam a lábam egész nap, mert nem estére akartam odaérni. Részint mert meg akartam nézni a várost, rendesen, részint el akartam menni fodrászhoz, mert elég meleg szakasz következik, most így júliusban Franciaország közepén. Már több mint 2,5 hónapos a hajam, nem akarok megfőni miatta. Szóval ezek miatt, kicsit nagyobb tempót diktáltam, aminek később annyi lett a negatívuma, hogy a sarkam rendesen elkezdett fájni. Erre oda kell figyelnem a továbbiakban. Szóval jó tempósan nyomtam a kilométereket, közben zacskóból megettem a barackot, amit előzőleg egy bolt mosdójában megmostam. Mert mégis más azt a mosatlan gyümölcsöt megenni amit én szakítok le a fáról, meg más, ha akárki fogdossa előttem. Találkoztam csendőrökkel – jól elbeszélgettünk, jól tudtak angolul, nagyon normális emberkék voltak. Meg is ajándékoztam őket egy-egy IPA-s kitűzővel.
Többször megálltam 15-20 percekre – a lábam miatt és mert elég meleg is volt. Néha csak a fűben telepedtem le, de volt, hogy kávéivás ürügyén mentem be a hűvös presszóba és kucorogtam le egy félreeső sarokban, ahol a cipőmet is levehettem – feltűnés nélkül.
Fél háromra beértem Le Puyba. Akartam néhány távoli fényképet csinálni a városról, de a masinám nem akarta. Vacak ... Tovább »

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1093 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-07-05 | Hozzászólások (1)

Reggel fél 8-ig bírtam aludni. Önmagamhoz képest nem semmi. Kár is lett volna korábban ébredni, kelni – esett az eső majd tejfehér köd ereszkedett le a falura. Sok kedvem nem lett volna útra kelni. Az egész 20 személyes szálláson összesen hárman aludtunk. Az este bekészítette a személyzet a lekvárt és a vajat a hűtőbe és reggelre ígérték a friss bagettet. Nem érkezett meg. Így a reggeli elmaradt, pontosabban 2 kanál lekvár és egy vödör lötty kávé volt. Reggel nagy nehezen egy kis lopott internet útján 5. próbálkozásra sikerült a tegnapi blog bejegyzést közkinccsé tenni. 
Az első valamirevaló falu 13 km-re volt – így addig se kávé, se kaja, se semmi. Igen hangos kopogás kísért végig ezen a 13 km-es szakaszon. A szemem volt. Az egyik lábápolási szünetben elcsábultam. Hozzányúltam a vésztartalékhoz – a barackhoz. Némelyik egész jól beért. Ezzel a pár szem barackkal kibírtam a faluig, ahol megálltam egy kis étteremnél. Majdnem teltház volt. A szokásos módon – vakon rendeltem, de most is bejött. Grillezett marhaszelet – krumplival, salátával. Először húztam a számat, mert nem volt úgy átsütve a hús,  ahogy én szeretem, de mint kiderült nagyon finom volt így is. Volt hozzá dijoni fűszeres mustár, remek volt az összhatás. Már nem először állapítom meg, hogy a franciák nagyon tudnak főzni. Desszertnek almatorta volt – nem volt nagy durranás, de ezzel is a bendő telt. A zarándok meg nem finnyáskodik. Itt, Montfaucon-en-Valeyban a Notre Dame templom belül is nagyon szép volt, nem volt túl díszítve és 17. századi németalföldi festők művei voltak kiállítva, magyarázó szöveggel, rendes megvilágítással. Jaaa! És egyáltalán nyitva volt a templom – mert az errefelé nem nagyon szokás. Nagyon sok bezárt ajtóról pattantam le. Bosszant az ilyen.
Az ebéd után újult erővel vágtam n ... Tovább »

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 929 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-07-05 | Hozzászólások (0)

Mivel tegnap este jó fáradt voltam, amikor nem kis szerencsével és némi ráérzéssel elsőre megtaláltam a szállást a zegzugos kis városkában, nem nagyon volt hangulatom még városnézést is csinálni. Pedig érdekelt a város. Így reggelre halasztottam. Nem akartam túl korán indulni – nem terveztem nagy távot, csak 27-28 kilométert, így nem kellett rohannom.
Kényelmesen megreggeliztem – végre egy jó reggelivel leptek meg – még sonka is volt és elindultam felderíteni ezt a sziklákra épült város óvárosi részeit. Igazi középkori városszerkezet. Girbe-gurba, le-föl, keresztül-kasul futó keskeny utcák, sikátorok, beugrók, néhol kiszélesedő terekkel. A házak építésénél az egyenest elfelejtették használni. De a függőónt is! Ha fölfelé nézett az ember akkor ott is csak szabálytalan alakzatokat látott. Érdekes építmények voltak. Azt nagyon sajnálom, hogy belül nem tudtam megnézni az épületeket, lakásokat, az is megérne egy külön tanulmányt - szerintem. Megelégedtem a külső résszel. Pár száz évvel ezelőtt egy sötét este nem szívesen sétáltam volna erre. Lehet, hogy még ma is elgondolkodnék rajta. Talán most jobb a közbiztonság és van közvilágítás, de a hangulata azért megmaradt. A történelmi óváros nem volt túl nagy – így aránylag hamar végeztem, visszamentem a hotelbe, összepakoltam magam és elindultam a mai útra.
Az út nem volt túl izgalmas. Az első 10 kilométeren volt 2 falu, kellemes táj, sok szikla és folyamatos emelkedés. A második falu után tűnt fel, hogy mindig emelkedik az út. Gondoltam, most már csak felérek a tetejére. De nem. Mind a 27 kilométeren emelkedett. 1100 méter magasságik. Erre nem számítottam, de őszintén szólva nem is figyeltem rá előzetesen. Úgy vagyok már vele – ha emelkedik, hát emelkedik – fel kell menni „osztjónapot”! Megfigyeltem, hogy ilyenkor kicsit ... Tovább »

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1165 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-07-02 | Hozzászólások (4)

A tegnap esti kemény zuhinak reggel már nyoma sem volt, verőfényes napsütés fogadott. Jót tett a tegnapi „korai” végzés, pihenés. Olyan energikusan indult a napi gyaloglás, mint már néhány napja nem. Lehet, hogy a kávéért rohantam a szomszéd faluba? Mert itt, Manthesben nem találtam alkalmas helyet, hogy az első kávét megigyam, csak 3 kilométerrel arrébb. Találtam egy pékséget is ahol vettem egy darab pizzát. Kimondottan finom volt, és bőséges is. Ki is tartott a hatása jó darabig. Végre a vidék is kellemesebb volt, egyre-másra jöttek velem szembe az almáskertek, barackosok. Sajnos ekkor még csak később érő barackokkal találkoztam, de lett ez később jobb is. Kellemes kis falvakon haladtam keresztül. Semmi extra nem történt, néha megálltam kávét inni. Ma önmagamhoz képest sokat – 4-et ittam. Jó erre a kávé és azt figyeltem meg, hogy ezen a vidéken mintha az árak is csökkentek volna a svájci határhoz közeli falvakhoz képest. Persze közértet, bótot, ábécét itt sem látni, max. egy pékség-édességbolt van. 11 körül végre többszöri próbálkozás után találtam egy olyan barackost ahol már szüretelhető érettségű volt a termés. Szüretelték is a helyiek – pontosabban bolgár és román vendégmunkások. Besegítettem nekik 3 kg erejéig. Még egy-két napot érhetett volna, de nem értem rá várni, gondolom majd utóérik a zsák tetején. Ha már cipelem. Már így is ehető volt, de nem mertem belőle sokat enni, nehogy gondot okozzon, meg hátha lesz még érettebb is! 1 körül már pont azon gondolkodtam, hogy kellene valamit ebédelni, amikor egy elhagyatott ház hatalmas cseresznyefája alatt találtam magam. Persze csak ami kilógott az utcára. Érett, illetve picit túlérett cseresznye fürtök kínálták magukat. Én meg mindennek ellen bírok állni, csak a csábításnak nem – ha cseresznyéről van szó! Álló helyzetben meg is ebédeltem. N ... Tovább »

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 962 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-30 | Hozzászólások (5)

Ma olyan voltam, mint a jó munkaerő, amennyivel később kezdtem a napot, annyival hamarabb fejeztem be. Reggel esőre ébredtem, így nem nagyon kapkodtam az indulással. Laza, franciás reggeli – lekvár, vaj, bagette, kávé, narancslé. ½ 10 után láttam, hogy indulhatok. Nagy nehezen kikeveredtem a városból – az én utamat nem jelölte semmi, így módosítottam a reggelt kifundált utat. Nem volt ez sem rossz, csak másik. Elég ocsmány felhők vettek körbe, így sok jót nem jósoltam magamnak a mai napra az esőt tekintve. Be is jött. Ma sikerült többször felöltöznöm, megáznom, majd a szikrázó napsütésben levetkőznöm és megszáradnom. 2-szer fel is kellett függesztenem a gyaloglást és betelepedtem előbb egy fészerbe, később egy templom lépcsőjére. Amikor kicsit csendesedett folytattam az utat. Ezeknek a megállóknak köszönhetően nem haladtam túl gyorsan. És a lábam is hátráltatott egy picit. Sokkal jobban összeszokott már a bakanccsal, de azért még voltak izgis pillanatok – csak kevesebb és ritkábban. De jó lesz ez – még néhány nap és minden ok a bakancs területén. Szóval nem haladtam túl gyorsan – 4 óra után értem be Beaurepainbe. Ennek a városkának már volt egy sajátos hangulata. A következő lehetséges megálló az kb. 20-22 km-re volt, elnézve a mai haladási tempómat, az idő múlását, és a sötét felhőket, úgy döntöttem megállok. Igen-igen, de hol? A 3 lehetséges szálláshely mind teli volt. Kis bóklászás, kérdezősködés után kikötöttem egy pici étteremben, ahol a személyzet és a vendégek közösen találtak nekem szállást. Nem a városban, mert ott nekik sem ment, hanem egy délre eső kis faluban. Ez úgy 5-6 km-re volt, megszervezték, hogy átvisznek kocsival. Jó is volt, mert közben leszakadt az ég, jó nagy zivatar kapott el, fény-, és hangjátékkal kísérve, mintegy méltó lezárásaként a mai napnak. A szálloda pic ... Tovább »

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 932 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-30 | Hozzászólások (1)

Megúsztam az éjszakát eső nélkül. Pedig amikor lefeküdtem, nem sok csillagot láttam az égen – de most szerencsém volt. A hajnali teherautó inváziót leszámítva egész nyugodt volt az éjszakám. Csak a szűk padon való forgolódás nem ment könnyen a hálózsákban. De mindig visszaaludtam. 6-kor kicsomagoltam magam, lábat ápoltam, vízhólyagot varrtam és tesztelgettem a lábam, hogy milyen állapotban lehet. Talpbetétet cseréltem a bakancsomban – hátha ezzel jobb lesz. Indulás után ittam egy bűn rossz kávét, de kitartott a következő faluig, ami kb. 5 km-re volt. 10 után bevásároltam az első olyan faluban, ahol bolt is volt, nem csak kocsma. Megvettem holnapra is a betevőt, mert holnap vasárnap. Meg is reggeliztem, és folytattam az unalmas utat. A táj az valami tökéletesen egyhangú. Semmi izgalom nincs benne. Nem olyan mint a Meseta – az legalább attól jó, hogy egyedien egyenes, sík, hullámzó mezőktől végelláthatatlan. Ez meg olyan semmilyen. Kis kukorica, esetleg egy kis foltban kalászos, majd egy szakadt falu, a teljesen jellegtelen, új korában is elkeserítően semmilyen lepusztult házakkal. Ápolatlanság, elhanyagoltság. Miért nem láttam ilyen a németeknél, az osztrákoknál vagy a svájciaknál? Ott is vannak régi házakkal tele pici falvak. De ez lehangoló! „Nemteszikvidék” ez nekem! Rá is nyomta a hangulatomat a mai napra ez a látvány. Amúgy sem voltam túl happy, részben a lában és a bakancs viaskodása miatt, részben más miatt. Lábam és a bakancs harca ott folytatódott reggel, ahol tegnap abbamaradt. Talán nem 20 percenként tört rám az őrült fájdalom, hanem 30. Délutánra kifejlesztettem egy mozgássort a lábujjaimnak, lábfejemnek, amit ha nagyon rám tört a fájdalom, megállva ugyan, de nem lepakolva és nekivetkőzve meg tudtam csinálni. Egész belejöttem. Estére, már csak 1-1,5 óránként kellett megállnom és zok ... Tovább »

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 914 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-28 | Hozzászólások (3)

Érzékeny búcsút vettem a Keen cipellőmtől, nem is gondoltam még akkor, hogy a bumszli de kényelmes orrát ma még sokszor vissza fogom sírni. Megreggeliztem, kávéztam majd virítós, új bakancsomban elindultam a mai napnak. Nézegettem, ízlelgettem, hogy milyen? A boltban jónak tűnt, ezért is döntöttem mellette. Eltelt az első óra, addig semmi extra. De akkor belenyilalt a fájdalom a jobb lábam 3. és 4. ujjába. De nem kicsit. Nem tudtam menni. Stop, cipő le – nézzük mi a helyzet. Szemre, tapintásra semmi kiváltó okot nem találtam. Kicsit megmasszíroztam, bekentem a lában és vissza az útra. Eltelt 20 perc minden gond nélkül. És kezdte megint. 5-10 percig még fog összeszorítva  bicegtem, hátha elmúlik, de nem akart. Lepakolás – cipő le – masszírozás – vissza. Majd 20 perc elteltével kezdődött minden elölről.  Hát már nagyon untam. Természetesen kísérletezgettem a cipőfűző különböző fűzésével, feszességével, de semmi változás. Gondoltam pihenek egy hosszabbat – és közben megebédelek – hátha ez idő alatt csoda történik. Az ebéd jó volt – a pincér az elején értetlen – nem akarta megérteni, hogy enni akarok. pedig mutogattam is az elég egyértelmű jelekkel. 1,5 óra ebédszünet alatt a lábam bakancson kívül pihent – és mint kiderült dagadt is egy kicsit. Amikor felvettem, akkor szembesültem vele. A következő 200 méteren mással is. Éreztem, hogy irritálja a sarkam rendesen a bakancs. Gyorsan megálltam, de láttam, hogy elkezdődött a vízhólyagképződés. Ennyire rövid idő alatt. Kivettem a talpbetétet, leragasztottam az irritált részt, de már késő volt. Estére kellemes hólyag képződött a pár száz méteres irritáció miatt. A sok megállóval tarkított nap után, még a slusszpoén az volt, hogy sehol nem találtam szállást Les Abretsben. De még egy fedett zugot sem. Az állomásra kibotor ... Tovább »

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 891 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-28 | Hozzászólások (0)

Pihenőnap!

 

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 863 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-28 | Hozzászólások (0)

A kemény, nem túl barátságos vas pad ellenére aránylag jól aludtam. Az éjszakai vonatok (nem volt túl sok) az épület túloldalán haladtak, így nem sokat zavartak. 6 körül ébredtem, összeszedtem magam és megpróbáltam kijutni a városból. A helyes irányt elsőre nem sikerült belőnöm, de eszembe jutott, hogy az este már sötétben csináltam egy fényképet egy városi térképről. Na, ettől megokosodtam. Nagy nehezen találtam egy kávézót, ahol egy kis kávét vettem magamhoz, majd elindultam a mai utamra. Viaskodtam magammal, hogy mennyi legyen ma a megteendő táv? 20 vagy 40 km? Attól tettem függővé, hogy az újra bakancsot viselő lábam mit reagál az éjszakai dunsztkötésre és a napi terhelésre. A sarkaim nagyon nem tetsző módon fájtak. A táj semmi extrát nem mutatott, hacsak nem a Rhone folyó melletti szakasz. Apró délies rendezettségű falvak, semmi eget rengető látvány. Belley városának a szélén találtam egy McDonald’s éttermet természetesen a wifi volt a lényeg. Jó sok nappal el voltam maradva a blog bejegyzéseket tekintve – elkezdtem eme mulasztásomat pótolni. Kisebb technikai problémák miatt ezt csak részben sikerült végrehajtanom. Amikor láttam, hogy ez nem fog összejönni, akkor elindultam a városka felé. Érdekes, de szépnek nem mondható város ez a Belley. Mondjuk 100 évvel ezelőtt igen hangulatos kis francia város lehetett, de ma jelentősen megkopott. Van egy katedrálisa és egy palotája, de ezek környéke sem valami megkapó. A sarkaim azt jelezték, hogy netovább! Ráadásul sötét felhők gyülekeztek – de végül ez csak vaklárma volt. Kerestem egy olcsónak tekinthető szállást – internettel és bevackoltam magam. Fürdés – mosás után laza 1 órás városnézés, néhány térkép beszerzése, vacsora és egy üveg igen finom bordeaux-i bor megvásárlása következett. Végre egy patikában találtam egy mérleget (nem patikamérleg ... Tovább »

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 986 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-26 | Hozzászólások (3)

A reggeli 8-kor volt, a kívánságomnak megfelelő időben és összeállításban. Amit az előző este kértem reggelire az mind az asztalon volt. Tiszta fényűzés. Érdekes ez a kettősség. Néha csak alma, esetleg kenyérrel, néha fűúri étel. Szeretem az ilyen hektikusságot. Belefér. Ezért nem érzem gondnak, ha adott pillanatban kevesebb jut. Azt is el tudom fogadni, ha földön kell aludni, de azt is élvezem, ha finom 3-4 fogásos a kaja. A búcsú után lesétáltan Frangyba, ahol már volt közért is és egy turisztikai irodai is, ahol a régióról begyűjtöttem néhány információt, térképet. Kávézás, kellemes séta után eljutottam Seysselbe, ami egy kellemes régi városka képét mutatta. Csúnya felhők gyülekeztek, később esett is így meghúztam magam egy bárban, ahol elidőztem vagy 2 órát. Este 6 körül úgy gondoltam, hogy mivel túl fáradt még nem vagyok, ezért egy 13-15 km még belefér a mai napba. Az eső elvonult (gondoltam én) így elkezdtem a bandukolást. Többen felakartak venni ismét, de a legaranyosabb az volt, amikor az újra és újra nekiveselkedő eső miatt beálltam illetve ültem a fák alá, megállt, illetve visszafordult egy német úriember és elbeszélgettünk az El Caminoról. Ő is megjárta, minden évben egy-egy országnyit, tavaly végzett Spanyolországban. Aranyos volt a végén – egy komoly imát mondott értem, a céljaimért, a terveimért, az életemért. Megható volt. teljesen Vadidegen ember annyi szeretettel volt megáldva.
Azt terveztem, hogy 9 körül beérek Calozba, de a közel ¾ órás eső szünet miatt ez nem jöhetett létre. Ez egy ipari kisváros, hosszú és unalmas. Ekkor már minden zárva volt, még a vasútállomás is, így az előtte lévő, részben fedett helyen lévő padon húztam meg magam az éjszakára. Néhány kutya szaglászott csak meg és néhány motoros zavarta az elalvásomat. Igazából ma egy eseménytelen nap volt. Jól indult a nap &ndas ... Tovább »

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 987 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-25 | Hozzászólások (0)

Reggel aránylag kipihentem ébredtem röpke 5-6 órai alvás után, sok éjszakai felébredést követően. Hajnal 3-kor kicsit hűvös lett így összegömbölyödtem, mint a kutya a lábtörlőn. Végül is, nem volt túl nagy különbség!
Most világosban felderítettem a kemping szolgáltatásait. Zuhanyzó, mosási lehetőség! Hát kell ennél több egy vándornak. Gyorsan bevettem magam egy mozgássérülteknek kialakított nagyobb mérető zuhanyzóba (senki nem járt ebben a hajnali órában erre) és alaposan lezuhanyoztam, kimostam 2 napi ruhámat, mert ki tudja mit hoz a mai nap és megborotválkoztam. Sautens óta nem borotválkoztam. 10 évet fiatalodtam 10 perc alatt. Ez a tudás. 
A hátizsákra kiterítettem a ruháimat, hogy a Nap végezze el az áldásos szárító tevékenységét és elindultam a jelzések alapján. 500 méter után kávézó. Gyors kávé és egy csokis péksütemény. Kemény szakaszokkal folytatta a tegnap este elkezdett bemutatkozását a francia szakasz. Erdő, legelők, tehenek, emelkedők, lejtők. Kisebb települések. Mount de Sionnál találtam egy hotelt – pusztán kíváncsiságból bementem – reggel 9-kor 9 km után mégsem illek megállni! Megtudtam a szoba árát is, de ami a fontosabb, hogy egy regionális térképet sikerült beszereznem, ami a mai napra pont elegendő információval bírt. Chaumontban terveztem megállni. Nem tudtam mi van ott – de a terep miatt és az elmúlt éjszaka miatt nem akartam tovább menni. Láttam, hogy van egy szállás, bíztam benne, hogy minden ok lesz. A térkép birtokában már bátran letérhettem a kitaposott útról. Pici, apró falvakban jártam, végre láttam egy igazi albergue-t is. Üres volt – de végre beleszagolhattam egy albergue-be. Pici falu – pici templom. Nekem ezek sokkal jobban jobban tetszenek, mint a nagy pompázatos katedrálisok – tele aranyozott dolgokkal. Szép lassan Cernex nevű faluba ért ... Tovább »

Kategória: Francia szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 907 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-25 | Hozzászólások (0)

Reggel az első, a fejemtől kb. 3 méterre átrobogó gyorsvonat ébresztett. Az egész üvegkalitka remegett. Hajnal 2-ig igen nagy forgalom volt, mind jövő-menő vonatok, mind nem nagyon szomjas fiatalok tekintetében. Az elalvás amúgy sem ment könnyen, mert igen kényelmetlen volt a fekhely – de azért 2 után csak legyűrt a fáradtság és az 53 km. Reggel 5-ig csak óránként 1-2-szer ébredtem fel. Jó hosszú volt a nap, a lábaim rángatóztak is rendesen az éjszaka folyamán, de reggelre kicsit kipihenték magukat.

Elég időben elindultam, becéloztam a kikötőt. 3 okból is! Napfelkelte fotózása, talán egy kávé, és tisztálkodás. Az első megvolt. Sikerült néhány jó fotót készítenem. Remélem hamarosan közzé tudom tenni is. Ez az internettelenség elég elkeserítő. A kávéhoz még túl korán volt. Így ébresztőnek ott volt a tisztálkodáshoz használt hidegvíz. Sikerült majdnem teljesen a fürdés. Mivel egy nyílt csapnál történt a parton – bár senki nem volt ilyen korai órában – azért közszemérmet nem sértettem. De felfrissültem és megtisztultam. Indulhattam tovább a tó partján Genf felé. Reggel az első információm az volt, hogy Genf csak 30 km. Csaaak?! Akkor ma még lehet, hogy határt is lépek. Genftől a francia határ még 8 km. Kikötő – kikötő után – szebbnél szebb látvány az ébredező tóról, a szemközti hegyek párába burkolóztak, de azért szép volt. Mivel vasárnap volt – sok boltra nem számíthattam – csak valami étterem jöhetett szóba. Az meg itt nem olcsó – a kikötőkben. De 1 óra körül már kopogtak a szemeim – így a nem sűrűn előforduló éttermek egyikébe bementem. Nagyon jó volt összeállítva ... Tovább »

Kategória: Svájci szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1043 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-25 | Hozzászólások (0)

Jót tett a tegnapi rövid nap. Újra tele energiával vágtam neki a mai tervezett bő 40 km-nek. Reggel még nem gondoltam, hogy lazán át fogom lépni az 50-et is és azt sem gondoltam, hogy este 11-ig fogom ma cipelni a hátizsákom – úgy kb. reggel ¼ 9 től. De így alakult. Persze nem baj.
Gyenge franciás reggelivel indult a nap. Kávé, croissant, vaj, lekvár. Tudom, hogy ez a megszokott ezen a tájon, de én akkor sem szeretem. Egy jó kis hagymás rántotta, némi csípős házikolbásszal….! Nem álmodoztam tovább, reggel, hanem nekivágtam a mai napnak. Lausanneig unalmas napnak néztem elébe. Így is lett. Semmi extra, csak haladtam szép lassan, már-már robotszerűen. A táj, Svájc első feléhez képest gyenge, már-már unalmas. Nem csúnya, de nekem nem ez a kedvencem. De túl kell lenni ezen is. Az emberek kedvesek, bár sokkal visszafogottabbak. Mezőgazdasági terület – de sokkal kevesebb az állattartó gazdaság, inkább növénytermesztéssel foglalkoznak. De hát ez adódik a táj jellegéből is. 
A kijelölt út, közvetlenül az 1. számú főút mellett haladt, általában. Amikor nagy, nekem nem tetsző kurflikat csinált a jelölt út, akkor természetesen felülírtam a könyv és térkép által javasoltat. Ahogy azt már megszoktam. Nekem bevált. Bár néha kell agyalogni, hogy merre is arra, mert hát a térkép nem az én igényeimre van kihegyezve, hanem a Szent Jakab útra. Sokszor egyszerűbb lenne csak a jelzéseket követni, de szeretek pár száz métereket spórolni és így van izgalom is a dologban – na, nem sok, csak egy pici. A könyv szerkesztése, a térképek teljesen jók voltak az utak jelölése logikusan elégséges az egész svájci szakasz alatt. Jó ez a Rother kiadvány. Sajnos az osztrák szakaszról nincs könyvük, mert sokkal egyszerűbb lett volna az életem egész Alsó-Ausztriában is. De mindegy – túl vagyok rajta.  ... Tovább »

Kategória: Svájci szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1065 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-25 | Hozzászólások (1)

Sokáig pihentem, későn indultam, nem rohantam. A reggeli első kávémat egy vasútállomáson ittam meg, majd röviddel ezután találtam egy Migrost is, ahol bevásároltam és ott helyben meg is reggeliztem, ebédeltem. Lassan szedelődzködtem, nem nagyon volt ma kedvem gyalogolni. Tudtam, hogy rövid nap lesz és hamar odaérek Moudonba. Már ekkor eldöntöttem, hogy nem megyek tovább, mert a következő lehetséges megálló az még +21 km lett volna. És ugye elhatároztam, hogy pihenős napot tartok. Szép lankás tájakon haladtam, apró falvakban pihengettem, ittam, lábat ápoltam. Részben a kijelölt úton haladtam, de volt ahol eltértem. Egyszer ennek az lett a következménye, hogy a folyócskán gázlót kellett keresnem, mert előttem sziklafal keletkezett. Persze nem most – hanem sok-sok évvel ezelőtt. Szerencsére találtam is. Még jó, hogy nem volt magasabb a vízállás. Így kövekről kövekre ugrálva átjutottam. Nagyon vigyáznom kellett a súlypontra, mert a zsák azért vicces tud lenni. Megúsztam. Mármint nem szó szerint. Innentől kezdve párhuzamosan haladtam a folyóval, amelynek a másik oldalára hamarosan becsatlakozott a jelölt út is. Moudonba beérve (nem egy komoly hely – egy-két öreg épületet leszámítva) kerestem egy szálláshelyet és elég hamar pihenőre fogtam a dolgot. Utolértem magam a blog írásával, ápolgattam megfáradt lábaim és pihentem. A mi nap nem is volt egész csak egy fél, de jól esett, hogy megtehettem. Nem vagyok késésben (nincs is mihez képest késnem), az elmúlt napokban nagyon jól haladtam. Ha így folytatom, akkor legkésőbb hétfőn már határt lépek. Rövid nap – rövid írás!

 

Kategória: Svájci szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 979 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-25 | Hozzászólások (0)

Reggel kellemes reggeli után elbúcsúztam ettől a kedves házaspártól és elindultam Fribourg felé. Lassan belépek Francia-Svájc területére. Reggel meglepettem vettem észre, hogy minden bolt zárva van. Ekkor esett le, hogy ezek szerint valami munkaszüneti nap lehet, mert jóval kevesebb volt az autó, teherautó az utakon. Kicsit lassan értem be Fribourgba, olyan vontatottan haladtam. Meleg is volt és ittam volna egy jó kávét, de nem tudtam. Mikorra beértem a városba már igazán éhes voltam. Találtam egy kellemes éttermet, ahol kicsit ugyan drágábban, mint azt terveztem, megebédeltem. Menüt rendeltem, a napi ár teljesen megfelelő volt – de pont a mai napon volt majdnem duplája. Lehet, hogy az ünnep miatt? Ki tudja? Ha már lemálháztam, akkor maradok – gondoltam. Nem bántam meg, igen finom volt az ebéd. Megérte. Eddig ez volt a legfinomabb kaja. Fényképet készítettem – de az ízek harmóniája nem jön át a képekből. A franciák azért tudnak főzni! És lassan kiszolgálni. 1 ½ óra alatt sikerült megebédelnem. Fribourgot, amúgy nagyon nem szeretem – keveset voltam még itt – nem érzem még a szintbeli különbségeket a városon belül. Ami a térképen elég egyszerűnek tűnik, az a helyszínen meg van tűzdelve 40 méter szintkülönbséggel. 
Fülledt nyári meleg lett mikorra végeztem az ebéddel és valahogy ki kellett botorkálnom a városból. Jó messzire tűztem ki ma a célpontot – de mivel nagyjából sík volt a terep – a kisebb-nagyobb puklikat leszámítva – lazán bevállaltam. Ez a szakasz nekem kicsit unalmas volt. Szép-szép, de nem az amiért Svájcba jön az ember. Az egész délután nem történt semmi – az 1 db. jégkrém megevésén és folyamatos zokni cseréléseken kívül. A végére kicsit elfáradtam, lehet, hogy sok volt az elmúlt 3 nap, minden nap 45-50 km közötti távokkal. Eldöntöttem, hogy ... Tovább »

Kategória: Svájci szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1014 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-25 | Hozzászólások (0)

Reggel már 7-kor elindultam, a reggelire nem kellett várnom, mert az nem volt benne a szoba árában, de nem okozott gondot, mert úgy voltam vele, hogy valami „bót”-ot csak találok útközben. 
Elég frissnek mutatkozott az idő, gyorsan felül kellett vizsgálnom a reggeli öltözetem és megerősíteni a hosszú ujjú pólómmal. Az éjszaka igen jelentős eső eshetett, párosulva némi széllel. De az ütemes menettempóm miatt elviselhető volt az időjárás. És ahogy múlt az idő, a hőmérséklet kezdett kellemessé válni. Ez a tóparti táj, részben hasonlított a Balaton parti képhez – agyonzsúfoltság nélkül. Víztiszta a víz, rengeteg vitorlás, kikötő és étterem. Fürdésre alkalmas helyet, kialakított partszakaszt viszont nem sokat láttam. Csináltam itt is néhány fotót.
Az első faluban – egy korán nyitó pékségben gyorsan ittam egy életmentő kávét, és a tegnap már jól bevált süteményből is ettem egyet. Nem tudtam, mikor leszek bolt közelében és az esti szegényes zarándokmenüm (alma-kenyér) már rég felszívódott. A következő faluban azonban találtam egy boltot, ahol bőséges reggelit vettem és némi tartalék almát, kenyeret – gondolván a ma estére, hátha csak ez jut majd! Ha ez a kettő van nálam, akkor nagy gond nem lehet. Mentem tovább, fényképezgetve és gyönyörködve a tájban. Szép lassan beértem Thun városába, ami ahhoz képest, hogy milyen kicsinek képzeltem (mindig csak egy pici szeletét látom) elég nagy volt és igen pezsgő hangulatot mutatott. Tetszett. A kifelé vezető utat felülbíráltam, találtam egy rövidebbet, de lehet, hogy nehezebbet. Ezt előre nem tudtam, de később egy-egy dombmászásnál kiderült. Néhány falvon áthaladtam, olyan helyeken is jártam, ahol még jakabos zarándokot sohasem láttak. Jól alkalmaztam a bringaútvonalakat, bár a km számok néha megtévesztőek voltak. Lassan elértem Riggisbergig, a ... Tovább »

Kategória: Svájci szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1011 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-25 | Hozzászólások (1)


Ez a bejegyzés már nem is másnapos, hanem egyenesen harmadnapos. Csütörtökön írom a keddit. Az történt ugyanis, hogy az elmúlt három napban igen hosszúkat mentem, 47, 49 és 45 kilométereket és kutyául elfáradtam. Nem volt sem erőm, sem kedvem blogot írni. Összecsapni – kedvetlenül meg nem akartam. Netem amúgy sem nagyon volt – így nem ért hátrány senkit sem. Most pótolom a dolgot.
Lungerben vakítóan szikrázó napsütésre és fantasztikus látványra ébredtem. A szobám ablaka a tóra nézett. Most másként volt türkiz a tó színe, mint tegnap. A kiadós reggeli után nem vesztegettem tovább az időt – elindultam. A városka fölé tornyosul egy impozáns, kecses templom. Jó magasra kellett mászni, de megérte – már csak a látvány miatt is, ami fogadott.
Az előttem álló hegyet már jó párszor leküzdöttem, de mindig volán mellett ülve. Kb. 350 méter szintkülönbség föl, majd 400 le. Mindez kb. 8-10 km-en, ne olyan nagy dolog. Járművel meg pláne, átlagosan 20-30 perc alatt meg van vele az ember. Most ez úgy 3 órámba került és nem kis izzadságba. De nagyon jó volt – mennyire más így mint vezetés közben csak egy-egy pillantást vetni a tájra, a mélységre, a magasságra. Lefelé menet, most nyugodtan megfigyelhettem a mély völgyben lévő katonai repteret, amire máskor csak egy gyors pillantásra telik a szerpentines, kanyargós út miatt. A völgy másik oldalán a sziklafalból előtörő patak 30-50-70 méteres zuhanás után ér újabb sziklához, hogy sebesen rohanjon tovább a völgy felé. Próbáltam jól lefényképezni, de sok minden nem látszik a képeken, de élőben nagyon szép látvány. Ez az egész völgy olyan, mintha egy nagy pöröllyel valaki lecsapott volna a hegyre, szétválasztva azokat és megalkotva a hosszú – egyenes völgyet. Szinte függőlegesek a hegyfalak.
Már a leereszkedés közben lehet gyönyörködni ... Tovább »

Kategória: Svájci szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1117 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-25 | Hozzászólások (1)

A bizakodóknak, a kitartóknak, a kétkedőknek üzenem a Genfi-tó partjáról, hogy élek, szépen haladok, minden ok! 2 nap múlva leküzdöm Svájcot is és irány Franciaország. Netem az nem nagyon van, így a blogbejegyzéseket csak később tudom felrakni! Addig is minden jót!

Kategória: Svájci szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1165 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-21 | Hozzászólások (7)

A körülményekhez képest egész jól aludtam. Lassan megszokom a harangszót, és a régi dal címéhez, hasonlóan kijelenthetem, hogy nem alhatok harangszó nélkül (az eredeti nóta címe, a fiatalok kedvéért: Nem élhetek muzsikaszó nélkül). Az estéhez még hozzátartozik, hogy 11-kor megjelent egy nő, hogy ő bizony bezárná az ajtót. Nem ellenkeztem, de mondtam, hogy én bizony itt alszom. Elmondta, hogy csak ½ 8-kor nyitják ki az ajtót. Nem baj. A menekülési lehetőség megvolt, legalább nem zavart senki. Reggel a megadott időben nyitott az intézmény! Ahhoz képest, hogy az elmúlt 5 éjszakából 3-at nem ágyban töltöttem és a padló igen kemény volt, párnának is híján voltam egész sokat aludtam. A tegnapi nap délelőttje, főleg az ereszkedős rész elég sokat kivett belőlem. Egész éjszaka rángatózott a lábam, de reggelre egész jó lett – bár délután megint éreztem, hogy még nem minden ok. A helyi Spar-ban bevásároltam a reggelit és a vacsorát (csak kenyeret, almát és némi sajtot mertem bevállalni estig a cipelés és romlandóság miatt), megkávéztam és nekiindultam a mai napnak. Mivel tegnap letértem a jakabos útról így ma sem tudtam az elején követni, hanem alternatív úton értem be Sarnenbe majd Sachselnbe. Már messziról látszott, hogy ma remek napom lesz. Megcsillant a mai első tó tükre a hegyek közül. A hegycsúcsok a szokásos felhőpamacsokban tetszelegtek, vakítóan sütött a nap, remekül szárította a hátizsákomra rögzített, még nem teljesen száraz ruhadarabokat. Élveztem a sétát, a látványt. Jó lassan haladtam, sokat fényképeztem és csak úgy bámuldoztam. Nincs is annál jobb, mint egy ilyen látványban részesülni reggel, amikor az ember fia, vagy lánya kávézik a teraszon. Na, jó! Van jobb, amikor mindennap ezt teheti! Azt már eldöntöttem, hogy nem csak a hegyekben lesz házam itt Svájcban, hanem a valamelyik tó partján is. Már csak For ... Tovább »

Kategória: Svájci szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1092 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-16 | Hozzászólások (1)

Alphtalban nem volt túl meleg az éjszaka. Az éjszaka sokat gondoltam jó meleg, forró dologra – így elviselhetőbbé vált az éjszaka. A lényeg az, hogy nem fáztam meg és megvirradt. Időben indultam, nem volt mire várni. Ahogy elhagytam a falvacskát, azonnal rátértem a reggeli izzasztó ösvényre. Amíg lent a völgyben gyalogol az ember és csak nagy néha mer feltekinteni a 2 oldalt fölötte magasodó több száz méterre – hogy milyen jó, hogy nem kell oda felmenni! És egyszer csak DE! Az út arra vitt, kérlelhetetlenül. Forgattam a térképet, mint majom a diót, de nem lettem okosabb, hogy ki lehet-e kerülni. Csak 400 méter szintemelkedés volt a Haggeneggig – de az igen rövid idő alatt. Többször meg kellett állnom, egy pihenőhelynél találkoztam Attila bejegyzésével a könyvben, majd a Haggenegg csúcsán a St. Jakab zarándokok kápolnájával. Gyertyát is gyújtottam – persze nem azért mert sötét volt. Van itt egy panorámapont, ide még felmásztam és csináltam néhány felvételt, és a panorámáról egy pár másodperces videót. A távolban lehetett látni Brunnent, ahová le kell ereszkednem, hogy az előtte elterülő tavat át tudjam majd szelni egy hajóval. Rossz volt belegondolni, hogy nekem oda? Le? És most és gyalog….? De koránt sem volt olyan rossz belegondolni, mint megcsinálni. Bátran kijelenthetem, hogy talán életem legrosszabb lejtmenete volt. Nem a leghosszabb, de a legrosszabb. Kb. 1000 méter szintcsökkenés – nagyon vacak, köves, gördülős szakaszon. Szerencsére ilyen rossz csak a feléig volt, utána már szimpla hegyi út. De addigra már remegtek a térdeim, lábaim. Jó döntésnek bizonyult tegnap este, hogy nem vágtam neki, ennek a szakasznak. Igen megszenvedtem volna a sarkaimmal és nem is élveztem volna azt a látványt, amit így igen. 
Schwyzben megreggeliztem és kávéztam, mert már igen nagy szükségem ... Tovább »

Kategória: Svájci szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1080 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-16 | Hozzászólások (1)

A tegnapi energiámnak nyomát sem éreztem ma. Gyönyörű időre ébredtem gazdag volt a reggeli, minden adott volt a remek gyalogláshoz, csak az energia szintem volt most alacsonyabb, de azért nekivágtam a mai napnak.
Mivel tegnap este nem jutottam be Rapperswill óvárosába, így reggel 2-3 kilométer megtétele után elkezdtem várost nézni. Több mint egy órát elbolyongtam a régi falak között, felmentem a várba, csináltam néhány fényképet a 2 tóról, ami végül is egy, csak a nevük miatt emlegetjük úgy, hogy kettő.
Néztem a domborzati viszonyokat, ma sem lesz alföldes szakaszom – de hát mitől is lenne – ez itt SVÁJC! Amikor átértem a pár kilométeres hídon elkezdődött megint az emelkedős szakasz, 400-ról 1000 méterre. Amikor felértem, pont ebédidő volt. Megjutalmaztam magam egy kávéval és egy fagyikehellyel. Rájöttem, hogy Győrben ettem utoljára fagyit – az meg már nem most volt. Ez most jó esett. Amikorra végeztem, nagyjából meg is száradtam, de azért kicsit jobban fel kellett öltöznöm, mert elromlott az idő. Nem esett jól ez a szeles, borongós idő – de még nem esett. Mára is 35-40 kilométert terveztem de délután fél 4-kor még csak 18 kilométert mutatott a runkeeper. Eisiedenben végeztem ekkorra a hatalmas kolostorral és a városnézéssel, élelem beszerzéssel. Ez a kolostor hatalmas – nem is gondoltam volna kívülről, hogy ekkora temploma van és ilyen túldíszített. Nekem nem tetszet, de mindenki döntse el maga. Sok fotót nem tudtam készíteni, mert tilos volt fényképezni. Ezt nem annyira értettem, mint ahogy a méreteket és a giccsességet sem. Nekem sokkal jobban tetszenek az egyszerű templomok, vagy az egészen pici kápolnák. Persze ismerem az okokat, hogy miért ilyenek ezek a monstrumok – de nekem akkor sem tetszik. Itt Eisiedenben találkoztam egy osztrák Szent Jakabos csapattal, akik Innsbr ... Tovább »

Kategória: Svájci szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1035 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-16 | Hozzászólások (0)

Gyenge reggelivel indítottam, de legalább a kávé jó volt. Az idő pazar, ragyogó napsütés és izzasztó emelkedő. Úgy mindjárt az elején. Kb. 3 perc alatt ömlött rólam a víz. Úgy látom minden reggelemet fürdéssel kezdem a hegyoldalakon. 830-ról pillanatok alatt felkapaszkodtam 1100 méterre, majd jött a szárítkozós szakasz, kicsit lankásabb és fantasztikusan szép. Már el is felejtettem az izzasztót. Élveztem a tájat, a dombokat, völgyeket, kolompszót, a párás hegyeket és a kellemes szelet. Egész délelőtt ragyogott a nap – de ez délutánra jelentősen megváltozott. Szép sorjában hagytam el a kisebb-nagyobb településeket, Schonengrund, St. Petercell. Dél körül beértem Wattwill városába, ami az eddigiekhez képest kimondottan nagy volt. A 7 órakor elfogyasztott reggeli már nyomokban sem volt érezhető – így egy helyi „ABC”-ben bevásároltam, kenyeret, sajtot, felvágottat, gyümölcsöt és kényelmesen megebédeltem. Délután kezdtek a felhők szaporodni körülöttem – a szembejövő autók vizesek voltak. Meresztgettem a szemem, hogy mikor lesz már esedékes az esőcuccot előszedni, de nem kellett (még). Hol az egyik hegyen esett, hol a másikon, de engem elkerült. A mai napra is kb. 35-40 km-t terveztem. Tele voltam energiával, délután is olyan vehemenciával gyalogoltam, mint reggel induláskor. Szeretem az ilyen állapotomat – észre sem vettem, hogy vastagon túlszárnyalom a megszokott sebességemet, a zsák súlyát sem éreztem, az idő is repült. A gondolataim szárnyaltak, többször megkerülték a Földet, csak gyönyörködtem a tájban és kattintgattam a fotómasinámat. Délután 3-4 körül kezdett komolyra fordulni az esőveszély. Felöltöztettem a zsákot, felvettem az esőkabátot, de még mindig csak ijesztgetett. De egyszer csak lecsapott! Szerencsére pont egy falu széléhez értem, amikor kinyíltak az égi csapok. Kemény széllel ... Tovább »

Kategória: Svájci szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1032 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-16 | Hozzászólások (2)

Az éjszaka sok harangszóval és kevés alvással telt – de eltelt. 5-kor felkeltem a baldachinos ágyikómból – összepakoltam a zsákot és fél 6 körül nekivágtam a határátkelésnek. A határon, ami kb. 1 km-re volt senki nem várt örömujjongva, hogy végre belépek Svájc területére. De 2 km-rel beljebb már olyan fogadtatásban volt részem, hogy amíg világ a világ megemlegetem. 
Néztem én, amikor mentem át a határfolyót átívelő hídon, hogy csúnya nagy hegy van előttem – de gondoltam, hogy csak van valami alternatíva, hogy kikerüljem. Nem volt. Meg kellett mászni. Neki futottam. Na jó, nem futottam, másztam, ok, ok a végén már csak vánszorogtam, de azt legalább ütemesen. Kb. 400-ról kellett 1000 méter fölé felkapaszkodni uszkve 6 km alatt – amiben voltak kisebb szusszantó laposok is. De amikor elkezdett emelkedni, akkor a 2 nappal ezelőtti St. Christoph meredekségét simán verte. Az út kijelölői gondolom úgy voltak vele, hogy aki ezt a beköszöntőt kibírja, az jöhet – aki itt elhullik, azzal nem kell bajlódni tovább. 
Én kibírtam. Persze többször megálltam, pihenni, folyadékot pótolni és megejtettem a reggelimet is. Változatosan most az almához ettem a zsömlémet, merthogy tegnap este fordítva csináltam. Kitört rajtam a krónikus kávéhiány is, de itt esélyem nem volt semmi ilyenre. Jutalomként, hogy az ember felért az 1000 méterre, kapott néhány csodálatos panorámát a környékről. Gyönyörű volt, tényleg. 9 órakor beértem az első tényleges faluba, ahol még egy dupla kávét is kaptam. Teljesen normális – persze svájci viszonylatban – 5.5 CHF áron. Itt erre kell készülni – Svájc soha nem volt olcsó – de legalább jó!
Sok tehenet és bikát láttam az úton – itt kicsit másként tartják ezeket az állatokat, mint az osztrákok. Itt több legel szabadon, kerítés mellett ... Tovább »

Kategória: Svájci szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1069 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-12 | Hozzászólások (2)

Eleve hosszú napot terveztem, na de nem ennyire. Reggel, miután megettem a vajas, párizsis zsömléimet, 2 jó kávéval, fél 8-kor már elkezdtem a gyaloglást nyugati irányba. Ma el akartam érni a svájci határ közvetlen környékét. Ez kb. 38-40 kilométer. 2 lehetőség kínálkozik: Feldkirch vagy Rankweil. Én ez utóbbit választottam, mint este kiderült nem biztos, hogy helyes döntés volt – de ott reggel még mindezt nem tudhattam. Mindkét helyről külön utakon lehet eljutni Svájcba. Az egyik alternatív út. Én a másik mellett döntöttem.
Mivel éjszaka volt egy jó kis zivatar, így az idő kellemesen lehűlt egy reggeli gyalogláshoz. A petárda beszorult a fenekembe – olyan ütemet diktáltam magamnak. A Rómeó és Júlia musicaljét hallgattam egész nap, az meg néha kimondottan menetelős zene. Élveztem – nem voltam fáradt a tegnapi megerőltető nap után. Minden ment, mint a karikacsapás. Szaporodtak a megtett kilométerek, sorra magam mögött hagytam a falvakat. A táj mit sem változott – szép, mint tegnap este volt. Most menetelés közben is tudtam a nyakamat tekergetni és fényképezni. Mikorra a kitört a nagy meleg, már az út nagy részét megtettem – legalábbis azt hittem. Én kis naiv. Mivel semmi tartalék kajám nem volt – így egy közértben bevásároltam, megebédeltem. Csak úgy a közért melletti füves területen. Felvágott, zsömle, alma és egy citromos radler. Közben pihentem és megterveztem a következő szakaszt. A Jakobsweget már reggel elhagytam – jobbat találtam helyette. Minden különösebb gond nélkül délután 4 után megérkeztem Rankwillbe. Közben többször megálltam folyadékot pótolni, zoknit cserélni. Azért délután már vastagon 30 fok fölött volt a külső hőmérséklet – az én belsőmről nem is szólva. Szerencsére egész nap fújt a szél, hol jobban, hol kevésbé, de elviselhetővé tette a napot. Rankwil ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1336 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-12 | Hozzászólások (2)

Az út eddigi legjobb, legszebb napja, de egyben a legkeményebb is. Legjobb, mert volt benne kihívás, legszebb mert 2000 méter fölötti hágón jöttem át, legkeményebb mert oda fel kellett kapaszkodni, majd onnan visszaereszkedni kb. 800-ra. 2 mondatban ennyiben lehetne összefoglalni a mai napot. Ja és még egy apróság: ma túl jutottam az 1000. legyalogolt kilométeren, valahol pont a hágónál lehetett.

Reggeli után elég későn indultam, úgy fél 9-körül. Itt szinte már-már összeérnek a falvak, a házak nagy része a téli szezonban síparadicsomi szálláshely. Érdekesek az itteni házak, majdnem mindegyikre festettek valamit – ez nagy divat erre. A legjobban nekem a családi címerek tetszenek és visszaeredeztetik 4-500 évre is a családfákat. A szálláshelyemtől nem túl messze volt a Szent Jakab templom, amire fel is hívták a figyelmem, a panzióban. Szép maga a templom is, de külön figyelmet kellett fordítanom az Ördög ábrázolására. Nagyon egyedi és híres szobor. Csináltam róla néhány fotót. Itt a Szent Jakab úton, a Szent Jakab nevű faluban, a Szent Jakab templomában, a Szent Jakabot ábrázoló szobor előtt külön gondoltam az otthoni Szent Jakab Baráti Kör tagjaira. Az előtérben lefotóztam Szent Jakab szobrát.

Beérve St. Antonba már egy teljesen más hangulatú város találtam. Igazi sí-, és turistaparadicsom szállodákkal és éttermekkel. Most persze pangás van, de mi lehet itt télen? Gyönyörű épületek, üzletek, sífelvonók és minden, ami kell, hogy a síelők jól é ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1242 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-12 | Hozzászólások (3)

Reggel hamarabb reggeliztem, mert a házinénivel sikerült megegyezni a korai kelésben így a szokásos időnél 1 órával korábban indultam. Ez kimondottan jó volt, mert a meleg később igen nehezen volt elviselhető. Szép kis falu volt Grins. Az este már nem néztem körül, annyira fáradt voltam, így ez reggelre maradt. A templomban már készülődtek a mai ünnepi programra. A templomkert – ami ugye errefelé a temető is egyben érdekes volt, hogy minden fejfa fémből készült – igen jellegzetes formában. Eddig ilyet még nem láttam Ausztriában. Az egész falu meredeken a hegyoldalban fekszik, alatta több száz méteres völgy, a föntről gyorsan lefelé száguldó patakokkal, szurdokokkal, ami komoly hídépítési feladatot adott a római korban is az itt élőknek. Az egyik ilyen hidat Római-hídnak nevezik. Sajnos nem tudtam rendesen lefényképezni. Szépek, rendezettek a házak, de ez nem üdülő falu, hanem gazdálkodó. Egész nap nyugatra haladtam a völgyben futó sebes folyót követve. Délelőtt a hegyoldalban jó kemény emelkedős és lejtős szakaszokkal, majd délután Flirsh falut elhagyva már csak a folyómeder mentén. Délelőtt a Jakobsweg jelzéseit követtem – nagyon rendesen ki van táblázva ez a szakasz. Egész délelőtt a hegyoldal domborzati viszonyait követve, hol 100 méterre voltam a folyó és az alattam elterülő pici falvak között, hol 300 méterre. Izzasztó volt a terep. A szerencse az volt, hogy nagyon sokszor vitt az út erdőben így hűs levegő árasztotta el az erdő mélyén gyalogló vándort. Csak a nyitott terepszakaszokon szembesültem a hőség igazi erejével. 
Mint írtam, az út a mély folyóvölgyet magasan övező hegyek oldalán vezet végig. Mindkét hegyoldal tele van apró falvakkal és persze a lent a völgy is. Többször elkezdtek harangozni itt is, ott is és a hegyekről ez visszaverődött. Kész harangjáték volt, érdekes színfoltja a ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1146 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-10 | Hozzászólások (6)

A bő 2 napos pihenő eredményeként üdén, frissen, kipihenten indultam tovább Sautensből. Bár a frissesség hamar elmúlt, krónikus kávéhiányban szenvedtem. De, ellenálltam, azért sem ittam. Nem is volt hol! Legyen elég az, amit a reggelihez ittam. A napi terv a távolságot tekintve kb. 30-35 km volt. És nem könnyű terepen, de mivel a térdeim is kaptak 2 nap pihenőt, nem féltem nagyon a mai naptól. Arra nem számítottam, hogy ilyen meleg lesz, lazán 30 fok fölött volt a hőmérséklet. Ha aszfalton jártam – sík terepen akkor azért volt meleg, ha meg az erdőben gyalogoltam, akkor a szintemelkedés tette igen meleggé az aktuális pillanatot. Szintemelkedésben pedig volt részem rendesen. Nem tudom megmondani, hogy mennyi volt az egész napi emelkedés és csökkenés, de nagyon sok. Ha majd egyszer a runkeeper netes változatát is látom, akkor majd kiderül pontosan. Ettől függetlenül nem volt elviselhetetlen a nap, csak kemény – egy jó 35-ös kemény túra – méretes hátizsákkal spékelve. A délelőtt nagy részét nem a Jakobsweg-es úton mentem, hanem alternatív utat választottam. Délután már Zamstól szigorúan követtem a nyilat. Fél 3 körül ebédeltem, egy kellemes pihenőhelyen. Nem volt nagy ebéd, mert a Pünkösd miatt minden zárva – túl sok kaját nem cipeltem magammal. Szegényesre vettem a kajálást – zsömle, májkrém, müzli szelet. Most 2 napig ez van, de kedden már nyitva lesznek a boltok. A 2 nap pihenő alatt nagyon jó helyi specialitásokat ettem. A nevüket nem tudom, de remek volt az ízvilága, mindkét vacsorámnak. A 2 pihenőnap nem azt jelentette, hogy ki sem mozdultam a szobámból, hanem hogy csak könnyebb, lazább sétákat tettem Sautens környékén, persze teher nélkül. Felfedeztem a közelben egy felvonót, amely felröpített 2000 m fölé, onnan csináltam néhány lélegzetelállító fotót. Gyöny ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1240 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-09 | Hozzászólások (3)

Szünnap!

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1088 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-08 | Hozzászólások (2)

Ma nagyon keveset jöttem – úgy döntöttem, kicsit pihenősre veszem a figurát. 
Elkezdődött az emelkedős szakasz – de persze még nem vészes, de azért már emelkedik. Az 1800 méteres csúcsmagasság azért már izgalmas lesz. Nem is felfelé, hanem a csúcsot követő hirtelen ereszkedést nem fogja szeretni a térdem. Egy kicsit tartok tőle.
A mai nap laza folytatása volt a tegnap este befejezettnek – semmi változás, reggeli felhőkbe burkolózó hegyormok, kristálytiszta levegő, vakító napsütés és a részemről andalgó – térdkímélő gyaloglás, remek hangulatban. Reggel még a fogadóban csináltam néhány fotót a több száz éves falakról.
Egy kiserdő közepén találtam egy emlékhelyet – nem hiszem, hogy temető volt, bár fejfák voltak, szép sorban – az I. Világháborúban elesett katonák emlékére. Semmi pompa, cicoma, de mégis emlékeznek név szerint a 100 éve kitört értelmetlen háború áldozataira. Több templom kertben is megfigyeltem már ezt. Elgondolkodtató volt.
Sautens kicsit kiesik a Szent Jakab út fő sodrából, egy alternatív út része, de nagyon szép környezetben van a falu. Ez már olyan Svájcos. Csináltam erről is néhány fotót – remélem tetszik majd. Én odavagyok ezért a tájért. Sokat gondolkodtam már azon, hogy miért szeretem én ennyire a hegyeket? Az Alföldön nőttem fel – a Mátrát is csak nagyon tiszta időben és csak homályosan láttuk néha – így gyermekkoromban egy-egy kirándulást, nyaralást kivéve nekem kimaradt a hegy – mint élmény. Az általános iskolai földrajztanárnőm Deli Mária mutatott néhány diasort az ő saját utazásairól – persze nem az Alpokban utazgatott akkor, csak a keleti blokkban. Emlékszem egy olyan képsorra, amit az akkori Jugoszláviában készített a vonat ablakából és az ott akkor engem megfogott. Ez volt az első, amikor világot akart ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1117 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-08 | Hozzászólások (4)

Laza, kellemes, közel 30 km-es nap. Délelőtt szikrázó napsütés, gyenge széllel, délután borús idő, erősebb széllel – egy-két kisebb záporral. Ma sem történt eget rengető dolog. Tovább gyönyörködtem a tájban – ami már-már unalmas. Gyönyörűen unalmas. Nem nézni – csak írni róla. Próbáltam jó fotókat csinálni a tájról – de nagyon nem adják vissza azt az érzést, amit átélek. A méretek, az arányok eltűnnek a fotókon. Hogy mennyire pici az ember a hegyek mellett! Ezt eddig legjobban a Grand Canyon alján tudtam érezni, amikor 1600 m magas sziklafal tornyosult fölém, de itt is megdöbbentő. És ezek még nem is a magas hegyek – mi lesz később? Ja! És az illatokról meg ne is beszéljek! A virágok illatfelhői igazán izgalmassá teszik a mindennapokat. 
Sokan féltettek engem a magánytól, a magányos gyaloglástól az osztrák szakaszon. Valóban magányosan gyaloglom, de nem vagyok magányos. Soha! A barátok, az ismerősök, a számomra kedves emberek nem hagyják, hogy magányosan érezzem magam. A mai nap meg pláne nem hagytak magányosan. Annyi minden jár a fejemben, szinte egymást kergetik a gondolataim. A menést, a lépdelést már szinte észre sem veszem, a hátizsák súlya már fel sem tűnik. Néha csak onnan veszem észre, hogy megyek, amikor a térdem jelez, hogy terhelem. De már teljesen könnyedén veszem a kilométereket, a 30 km-es napokat. Azt hitték sokan, hogy ki fogok merülni, elfogy az energiám. De semmi ilyet nem érzek – persze még sok van hátra, de még akkor sem. Úgy gondolom, hogy nem kell rohanni és ha az ember úgy érzi, hogy meg kell állni egy fél órára, vagy fél napra, akkor tegye meg. Santiago megvár!
Mint ahogy már említettem semmi komoly dolog nem történt ma. Egyik kis falvacska követte a másikat – 2-3 km-es távolságra egymástól. Az Inn azért nagyon felfűzte itt a falvakat. A tel ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1104 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-04 | Hozzászólások (7)

Reggel jó későn indultam, volt majdnem fél 10 is. Persze nem kellett rohannom, de azt azért nem gondoltam ilyen lassú leszek egész nap. Szinte csak lődörögtem az úton. Sokszor megálltam, templomokat nézegettem, emberekkel beszélgettem, kávéztam. Az első 10 km olyan lassan pergett le a talpam alatt. De egy pillanatig sem unatkoztam. Egyszerűen élveztem a napsütést, a tájat, a magas hegyeket, a hófödte csúcsokat, az ocsmányabbnál ocsmányabb felhőket, amelyek Innsbruck fölött magasodtak. A rondaságuk volt a szépségük. Szikrázó napsütés fölöttem, felhő kavalkád előttem, beszorulva a hegyek közé. Felfedeztem egy kisvárost Innsbruck előtt. Hall in Tirol a neve, itt van a nagyváros szájában és még sohasem láttam ezt a több évszázados, girbe-gurba utcákkal tele szépséget. Na, most megnéztem rendesen. Ilyen hosszabb-rövidebb megállásokkal, már be is jutottam Innsbruckba, kb. 3. órakor. Szeretem ezt a várost is, a maga színes házaival – ódon házaival, a forgatagával együtt. Most nem töltöttem túl sok időt itt, de megint magával ragadt a „kellemes város” érzése. Szeretem a rohanó Inn folyót, a nyári rendezvényeket, a síugró sánc látványát, a körben magasodó havas hegycsúcsokat. 
Kifelé a városból a reptér mellett mentem, ez nem volt annyira élvezetes, de annyiban jó volt, hogy itt még nem jártam. Az időjárás a bolondját járatta ma velem. 4-szer kellett elővennem az esőkabátot, de semmi komoly nem történt, csak egy-egy gyors zápor – ami 3-4 percig tartott és igazából el sem áztam. Csak ijesztgetett. Nagyon ki vagyok békülve a tiroli időjárással. Nincs túl meleg és eddig elég száraz volt. Ebben most szerencsém volt. 
Kematen nevű faluban fogyott el végérvényesen a lendületem, túl voltam a 29. kilométeren és úgy gondoltam, hogy megállok. Késő is volt már – közel 7 óra. A falu közepén l ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1057 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-04 | Hozzászólások (0)

Hosszú volt az éjszaka és kényelmetlen, pedig fél 5-kor már felkeltem. Nem nagyon találtam olyan fekvési helyzetet, hogy kényelmes lett volna. De hát ez az éjszaka nem is erről szólt. Csak valahogy elteljen. Fél 4-körül már igen hideg, volt, nem nagyon tudtam elbújni a hideg elől. A madarak hangos ébresztője amúgy is kiverte az álmot a szememből, így fél 5-kor kivackoltam magam. Megettem a tegnap esti vacsorámat, kényelmesen összepakolásztam és fél 6-kor már fotóztam az első napfelkeltét. Sajnos ezen a szakaszon még kimaradt a hajnali fotózás. Olyan a napok ritmusa, hogy mindig későn kelek. Azért nagyon hiányzik már az albergue-k hangulata, a hajnali kelések, mert ha nem kelsz időben sorban kell állnod a wc-re is. Az esti közös beszélgetések, a sok különböző nemzetiségű emberek megismerése, stb. Aki volt már az tudja ezt! Jelenleg olyan sokat fizetek a szobáért nap, mint nap, hogy a reggelit ki nem hagynám, ha már kifizettem, de a reggeli az általában csak fél 8-kor kezdődik és hát hol van már a Nap olyankor? Nem vár a felkeléssel. 
Ma megint letértem a Jakobsweges útról. Jobbnak ítéltem egy másikat.
Elég korán beértem Rattenberg városába. Nagyon imádom az ilyen régi városokat, őrzik a pár száz éves hangulatot, főleg ha autók sem parkolnak a falai között. És még annyira korán volt, hogy nagyon emberek sem voltak az utcán – én nyitottam az első kávézót is. A városról tettem fel néhány fotót. Egész délelőtt ragyogó napsütés volt, kellemes időt. Ilyet képzeltem el magamnak végig. 11-kor a szikrázó napsütés ellenére egy laza zápor vagy zivatar (soha nem tudom, hogy melyik, melyik) elkapott, de nem okozott már nagy riadalmat. Tartott kb. 15-20 percig. Érdekes itt a magas hegyek között vannak olyan sötét felhők, hogy otthon már riadtan néznénk az égre, de itt mindenki nyugodt – a nagy komor felhők me ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1098 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-03 | Hozzászólások (2)

Tegnap este igen hamar elaludtam, így ma időben ébredtem. Bár nagyon nem kellett rohannom, mert a vár és a múzeum csak 9-kor nyitott. Az első meglepetés akkor ért, amikor a jegypénztárnál megkérdezték, hogy milyen nyelven kérek tájékoztatót, már majdnem rávágtam, hogy angol – de tettem egy kísérletet, hogy magyar nyelven. És volt! Leesett az állam, de később világossá vált, hogy miért. Közelről már egészen más volt a vár, mint tegnap este, messziről és igazából csak a kör alakú Császár-torony látszott. Ma már láttam, hogy milyen csodásan sziklákra építették és, hogy milyen hatalmas komplexum. 
A bejáratnál volt egy felvonó, amivel fel lehetett menni a városból a várba. Persze volt egy fedett lépcsősor is, ahol régen a rabok csörgették a rabláncaikat felfelé. Itt mindjárt a bejáratnál – még lent – egy kisebb tér, nézőtéri padokkal. Ekkor még nem nagyon értettem, hogy mi ez, de később erre is fény derült. Felmentem a felvonóval és elkezdtem a csodálkozást. Nem egy lepukkant várat találtam, hanem egy nagyon rendezett, karbantartott múzeum együttest. Többek között az erőd-, és tájház múzeumot. Nekem szívem csücske a régi korok használati eszközei, berendezései. Itt láthattam nagyon sokat. Ezekről mellékelek majd néhány fényképet. A régi konyhához érkezve – annak ellenére, hogy egy üvegfal választott el – rendesen lehetett érezni a friss füst szagát. Nem tudom hogyan csinálták, de teljesen átjött az érzés. Természetesen a csúcspont a régi Habsburg-kori állami börtön volt a központi helyen a Császár-toronnyal. Teljesen olyan, mintha csak magyarok „laktak” volna benne. Tele a fal a magyar rabok neveivel, emléktáblákkal. Batsányi János, Kazinczy Ferenc, Verseghy Ferenc, a 48-as katonai és polgári elítéltjei és Teleki Blanka, Lővey Klára, Rózsa Sándor. A legmegdöbbentőbb dolog az ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1581 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-06-02 | Hozzászólások (6)

Gyönyörű napsütésre ébredtem. Meleg ugyan nem volt, 12 fok, de legalább nem esett és reményt adott a tiszta égbolt az esőmentes napra. Reggeli után csináltam néhány fotót a városkáról, a szombat délelőtti kezdődő nyüzsgésről és elindultam  a mai kitérőmre, Kufstein városába, megnézni a híres, hírhedt várat, ahol sok magyar politikai fogoly is raboskodott a Habsburg korszakban.
Szombat délelőtt lévén, rengeteg autós és motoros volt az utakon, sőt találkoztam egy oldtimer és sportautós túra járműveivel is. Nem konvojban mentek, de sok öreg és mai szuper autót láttam. Ma teljesen figyelmen kívül hagytam a turistajelzéseket, mert részben sokkal hosszabb, kerülőutakat javasolt, részben mert Kufstein kiesett a könyv leírásából. Ennek ellenére itt a városban már láttam jakabos jelzést. Így végig a főút mentén gyalogoltam, nagyon figyelve a szombat délelőtti jelentős forgalomra. Sok helyen volt járda, vagy kerékpárút így nem olyan veszélyes a dolog.
St. Johann környékén is fantasztikus hegyek vannak. Remélem ma sikerül ezeket a fotókat is feltenni, nem úgy mint tegnap, ígérem rajta leszek a probléma megoldásán. A táj szépsége ott folytatódott ahol tegnap abbamaradt. A lendületem, energikus gyaloglásom szintén. Nem tudom mi történt velem, de 1-2 napja megint teli vagyok energiával, a lábaim is sokkal jobban bírják a strapát, estére nem fáradnak úgy el. Nem mondom, hogy nem érzem a kilométereket, de nem vészes a dolog. Örülök ennek. Ma ismét zenehallgatást választottam, ráadásul jó kis menettempósat, így rendesen meneteltem, magamhoz képest gyorsan. Még így, hogy állandóan megálltam fotózni, így is nagyon gyorsan haladtam. Úgy terveztem, hogy kb. 6-ra érek Kufsteinbe, de már 5 óra előtt itt voltam. Összesen 2 nagyon rövid – 5-5 perces megállóm volt és egy hosszabb, kb. 20-25 perces. Ez 1 óra körül volt egy ben ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1133 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-31 | Hozzászólások (1)

Ma repdesett a lelkem – egész nap. Korán feküdtem – későn keltem, kicsit egész nap kótyagos voltam, de rendkívülien élveztem a mai napot! Ki érti ezt? Én igen! A reggeli után találtam egy szobamérleget és leellenőriztem a látványt! Mármint ami szemmel látható volt súlyvesztés – most számokban is megmutatkozott. -10 kg május 1. óta. Juhéj! 2 éve is ennyit dobtam le a Camino alatt, hasonló napszám mellett. Így ez nem volt nagy meglepetés, de ezért én örültem neki.
Reggel esőnadrágra kellett öltöznöm, mert rendesen zuhogott, de azért dacolva az időjárással elindultam – igaz, hogy kicsit későn. Kb. 1 órát haladtam a folyó mellett, amikor ünnepélyesen átléptem a Tiroli tartomány határát. Ezt vártam már hetek óta. Szeretem az itteni hegyeket, legelőket – ez már nagyon-nagyon alpesi. Sokat jártam már Tirolban – de leginkább csak átrohantam rajta, max. megálltam Innsbruckban, de a vidéki táj után csak az autó vagy busz ablakából sóvárogtam. Na végre most szó szerint belegyalogolhattam a tiroli tájba. Csodálatos hegyek, melyek csúcsait a mai reggel köd, sok helyen felhő takarta. Sőt, néha én magam is a felhők közt jártam. Nem tudtam ekkor fotókat csinálni, mert nagyon esett, de úgy voltam vele, hogy itt leszek még Tirolban majdnem 2 hétig és bepótolom majd a fotózást. Többször átkeltem a folyón, ami itt már inkább csak folyócska volt, de amennyivel kisebb volt a vízhozama, annyival volt gyorsabb, mint tegnap. A Tiroli Jakobsweg sokkal jobban van jelezve, mint amivel eddig találkoztam Ausztriában, így ma elég sokat követtem, aránylag hepehupás terepen. Szép volt ez a szakasza az útnak. Az eső sem zavart, már teljesen megszoktam – nem olyan rossz, ha az ember nem foglalkozik vele, csak megy és megy. Teljesen fel voltam ma dobódva, de nem csak a tájtól, mert már reggel is úgy ébredtem. S ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1055 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-30 | Hozzászólások (7)

Tegnap este úgy fél 8-kor elaludtam és reggel 6-ig aludtam, mint akit fejbe vertek. A tegnapi nap kivette az erőmet rendesen. Ma is csak 9 után indultam, amikor az eső alább hagyott és már csak szemerkélt. Reggeli után feltöltöttem az elmúlt 2 nap feljegyzését az oldalra. Hogy ne maradjatok elfoglaltság nélkül. Most, hogy visszaolvastam őket elég sok mindent kifelejtettem, de ez betudható a fáradságomnak. Mindegy, ami elmúlt, az elmúlt. 
Bad Reichenhallban bementem a Szt. Zeno templomba, ami hatalmas építmény, egy ekkora fürdővárosban. A legnagyobb meglepetésemre szent misét tartottak elég sok résztvevővel. Ezen egy kicsit meglepődtem, de hát betudtam az alapos vallásgyakorlásnak. Később kiderült, hogy miért volt a sok ember. Ekkor még nem, de erről majd később. A városka amúgy szép, csak én tegnap este rossz oldalról és nagyon fáradtan közelítettem meg – így akkor nem tetszett. De ma már sokkal jobb volt minden. Az eső sem zuhogott, csak szemerkélt – sőt néhány napsugarat is láttam. Ma megint megszólított egy idős úr, akinek a karján egy santiágós karkötő volt, és elbeszélgettünk kicsit, hogy ő mikor volt, melyik szakaszon és a felesége hányszor tette meg már az utat, mindig máshonnan indulva Spanyolországban. Mindig jól esnek ezek a pár perces beszélgetések. Feldobják a napot. Szép helyeken jártam ma is. Amikor az eső engedte csináltam fotókat is, azokat fel is rakom majd. Ma a Saalach folyó adta meg a haladási irányt. Mind a 30 km-t mellette gyalogoltam, ritkán távolodva csak el. Érdekes volt látni a folyó különböző szakaszain a sebességét, méreteit, néhol tóvá szélesedését. A fenti szakaszokon jó néhány raftingos és vadvízi kajakost láttam. Mindig csodálkozom rajtuk, ez engem nem vonz, de kinek mi! Az elmúlt napok esőzése sok patakot felduzzasztott, sok helyen ömlött le a hegyoldalról a víz. Az e ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1135 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-29 | Hozzászólások (5)

Egész éjszaka szakadt az eső, többször hallottam, hogy kopog az ablakon. Az időjárás-előrejelzés sem biztatott sok jóval az elkövetkezendő napokra. Mivel a család is fél 7-kor ébredt, és indult a napi rutinjuk, ezért én is ekkor keltem. Nagy örömömre az összes ruhám teljesen megszáradt. Közösen elfogyasztott reggeli után fél 8-kor indultam. 
Mivel a jakabos út pont a város másik felén vezet keresztül, én gondoltam, hogy megspórolom a belvárosba való bejutást és délről nyugatra haladva keresztezem majd a jelzett utat. Mivel a tegnapi eső miatt elfelejtettem egy Salzburg térképet beszerezni valamelyik hotel recepcióján – így a googleban megnéztem, hogy merre kell mennem. Össze is állt a fejemben. Azt hittem. Valahol egy balrafordulást hamarabb tettem meg, mint kellett volna, így keményen délebbre sodródtam – felfedezve a dél-salzburgi lakóövezetet. Egy idő után megtaláltam a gyaloghidat ami átvezetett  a folyón, de valahogy az utca nevek nem stimmeltek. Kisebb bolyongás után rájöttem, hogy teljesen rossz az irány és masszívan délre tartok, ezért megpróbáltam nyugat felé menni. Az a gyaloghíd nem az volt, amit én szerettem volna. Térkép sehol, néhány járókelőt kérdeztem, de kevesen tudták, hogy merre van a jó út. Bő 2 órát bolyongtam az útkereséssel. Konkrétan azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Azt láttam, hogy egy nagy hegy van előttem és feltehetőleg az-az a hegy, ami Németországhoz tartozik és a tetején van Hitler híres-hírhedt rezidenciája – Berchtesgaden. Ezt nem akartam megmászni – délről túl nagy kerülő lett volna – így maradt, hogy észak felé haladva el kell érnem az 1-es főutat. Csak itt a hegyekben az nem annyira egyszerű, hogy csak úgy majd északra megyek. Egy helyi férfi mondta, hogy vagy sokat megyek északkelet felé és úgy elérem, vagy tovább ezen az úton kb. 6 km-t, de ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1117 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-29 | Hozzászólások (5)

Ez a bejegyzés is másnapos, azaz csak másnap írtam meg. Reggel arra ébredtem, hogy szakad az eső. És nem egy laza zápornak nézett ki. Jól indul a nap! Reggeli, majd nagyon komótos készülődés után csak fél 11 körül indultam el. Hagytam esélyt az esőnek, hogy abbahagyja. Nem tette, ezért közvetlenül az indulás előtt, - amikor már azt láttam, hogy ülhetek én napestig, jobb akkor sem lesz a helyzet – esőnadrágot húztam. Elindultam Salzburg felé. Pár apró, szinte egymás érő falu választott csak el a várostól. Nem a jakabos jelzést választottam, mert a család, aki meghívott magához az 1-es főút mellett lévő utcában lakott – így a főút mentén gyalogoltam. Hol az egyik oldalon, hol a másikon – annak függvényében, hogy hol volt járda, vagy kiépített gyalogút. Volt olyan autós, aki megállt, látván a nagy hátizsákomat, hogy nem a jó irányban megyek, mert a jelzett út máshol megy, biztos eltévedtem és megmutatja, hogy merre kell mennem. Miután tisztáztam az okot, hogy miért itt megyek, jó utat kívánt. Közvetlenül Salzburg előtt csökkent az eső intenzitása, így egy buszmegállóban visszacseréltem a kényelmetlen esőnadrágot a túranadrágra. Felhívtam Michaelt, hogy egyeztessünk a részletekről és megbeszéltük, hogy bár én mindjárt beérek a városba, de elmegyek városnézőbe és csak este fél 7 körül érkezem hozzájuk. A tervem az volt, hogy a főpályaudvaron lerakom a csomagot és megkönnyebbülve a zsáktól, sétálok egy jót a belvárosban. Megkerestem a házat ahová este érkeznem kell és elindultam belváros felé. Pár száz méter után Michael felésége állt meg mellettem, hogy meglátott az utcán és a jellegzetes kalapot nem tudta eltéveszteni, menjek vissza és tegyem le a hátizsákom náluk, ne kelljen cipelnem. Ő ment dolgozni én meg egy kis hátizsákkal várost nézni. Ekkor már az eső is feladta. (De mint később kiderült csak kis időre ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 984 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-29 | Hozzászólások (3)

Hát, a mai napom nem sikerült olyan energikusra, mint a tegnapi. Éjszaka 2-ig nem bírtam aludni, annyira pörgött az agyam. Ennek következtében keveset és azt is rosszul aludtam. Reggel a szokásos időben keltem, és reggeli után nem sokkal indultam. Lassan haladtam ma. Ennek 2 oka volt. Az egyik a nagy szintemelkedések és csökkenések – és a lejtőkön én fokozott óvatossággal ereszkedem, ha nagy a lejtésszög, akkor inkább szerpentinezek. A másik ok, hogy nagyon sokat fényképeztem. Szeretem ezt a tájat – ezt szeretem igazán. Eddig még nem volt alkalmam ilyen sokat gyalogolni ezen a vidéken – mindig csak vezetés közben sóvárogtam érte. Most volt benne részem rendesen. És nem csak a látványban, hanem a szagokban, illatokban is. Közelről szemlélhettem meg a pici hegyi falvak vagy csak tanyák világát, a munkát a földeken, a rétek és legelők gondozását, trágyázását, a gépi kaszálását, a fű forgatását, szárítását, összegyűjtését. A szabadon legelésző teheneket, vagy a modern istállókban lévő állatállományt is megszemlélhettem. Szóval sokat merengtem, rá-, rácsodálkoztam dolgokra és szívtam magamba a jellegzetes alpesi trágyalével locsolt rétek szagát, illatát. Sokak számára ez kellemetlen és fintorognak – én  kimondottan szeretem, mert akkor tudom, hogy vagy Ausztriában vagyok, vagy Svájcban. Csak itt ilyen a levegő. És én ezt szeretem. Azt hiszem, hogy eddig a tájélményeket tekintve ez volt a legjobb napom. Nem volt könnyű a terep, de nem bántam és ma a jelzésekkel is ki voltam békülve. Egy-két bizonytalanság volt csak, de összességében jól volt jelezve a Jakobsweg. A verővényes mezők és legelők után jártam sötét fenyőerdőben is, ami nagyon hangulatos volt. Mintha egy sötét szobába léptem volna be. Gyorsan zenét is váltottam. Az addig hallgatott Presser Picit gyorsan lecseréltem egy Észak-Amerikai eredet ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1002 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-26 | Hozzászólások (3)

Ma 32 km-t gyalogoltam. Soha ilyen energikusan, mint ma. Nem tudom, mi történt, talán lenyeltem néhány duracell elemet, de teli voltam energiával.
Lehet, hogy segített a bőséges reggeli is, illetve, hogy végre elővettem a fülhallgatómat és bekapcsoltam egy kis zenét. A 25. napon először. Bár nem kimondottan egy menetelős zenét hallgattam – Zorán – Egypár barát című lemezét, de mégis adott valami ütemet, amit önkéntelenül felvettem. Van az egyik számban 2 olyan érdekes szó, amely már régóta nagyon tetszik. Az egyik a pillog, a másik a héder. Ma sokat gondolkodtam ezeken, és nagyon odafigyeltem a szövegre is. Más dolgom sem volt. Gyönyörű volt az idő – laza napsütés, enyhe széllel, ami kimondottan jól esett. 12 km-nél álltam meg először egy rövid szusszanásra.  Itt egy férfi a szokásos érdeklődő, kíváncsi tekintetére egy laza mosollyal válaszoltam, és pár mondatos beszélgetés kerekedett ki belőle. Csak annyi volt, hogy honnan, hová, mikor érek oda? Elbúcsúztunk és mentem tovább, amikor utánam jött, és megkérdezte, hogy érintem-e Salzburgot? Az igenlő válaszomra felajánlotta, hogy amikor odaérek, akkor szívesen vendégül látnak éjszakára. Örömmel elfogadtam a teljesen vadidegen kedvességét. Nagy boldogan avatta be a feleségét is, aki akkor kapcsolódott be a társalgásba, hogy Santiagóba igyekszem.  Megbeszéltük, hogy kedden érek Salzburgba és keressük egymást telefonon, illetve megadták a címüket is. Érdekes volt, de már majdnem nem meglepő, hogy az emberek így reagálnak. Kíváncsi leszek a keddi napra.
Amúgy a mai nap sem történt semmi extra. Nagyon élveztem ma a gyaloglást, amit az idő még jobbá tett. Kellemes vasárnapi séta volt, semmi más. Nem túl érdekes városkákkal, de kedves emberekkel. Az egyetlen „rendkívüli” esemény egy nagy fekete kutya agresszivitása volt irányomba. ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1018 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-25 | Hozzászólások (1)

Ma is csak 25 km-t jöttem. Nem ennyit terveztem, de így alakult.
A szokásos bőséges reggeli és kávézást követően 8 után pár perccel indultam el. Több mint 1 óráig gyalogoltam, amíg kiértem a városból – előbb a lakóövezetet hagytam el, majd az üzleti területet is. A város szélén lévő bevásárlóközpontba bementem. Na nem azért, mert nagyon hiányzott az a tény, hogy több mint 3 hete nem voltam ilyen helyen – nem vagyok egy shopping man -  hanem, mert tudtam, hogy kulturált WC van és pénzt is akartam kivenni. Amilyen gyorsan csak lehetett már ismét az úton voltam. Ausztriának ez a tájéka, nem különösebben vonzó a tájat illetően – de ezen is túl kell lenni. A távolban már felsejlettek a magas hegyek körvonalai – de csak nagyon homályosan, mert elég párás volt az idő. Néhány nap és odaérek. Annak ellenére, hogy esőt vártam ma, az szerencsére elmaradt, helyette délelőtt szikrázó napsütés, délután gyorsan átvonuló felhőzet és erős szél volt. kiegyeztem vele. 
15-16 kilométernél álltam először. Lambachba értem, ahol a közértben vettem egy kis péksüteményt és némi folyadékpótló sörösüvegbe zárt citromos valamit. A füvön megterítettem – ettem, ittam, lábat ápolgattam, majd 30 perces szünet után folytattam az utat. Még 19 km várt rám. Végül csak 8-9 km teljesült ebből, mert kezdtem érezni, hogy az egyik nagy lábujj kezd begyulladni – ugyanis tegnap körömvágás volt és sikeresen megsértettem valamit. Latolgattam, hogy mi legyen, de úgy döntöttem, hogy inkább többet pihentetem, kenegetem ma és akkor van arra esély, hogy reggelre már kifelé megyek ebből a problémából. A hozzáértők itt most felhördülnek, hogy nem közvetlenül a gyaloglás előtt kell körmöt vágni. De, könyörgöm – 4,5 – 5 hónapig ezt hogyan oldjam meg. Majd legközelebb óvatosabb leszek. Mással is történik ily ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1141 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-24 | Hozzászólások (5)

Reggel 8 körüli indulást követően már nem is kerestem a jakobsweges jeleket, tudtam, hogy át kell jutnom az autópálya másik oldalára, ott nyugatra tartva kb. 4-5 km után északra kell fordulnom és rá kell lelnem a Traun nevű folyóra, melynek partját végigkövetve eljutok a mai célállomásra, Welsbe. Valahogy így járták a zarándokutat 500 évvel ezelőtt is, csak nem volt autópálya, meg dübörgő kamionok, és persze GPS, na de még egy jól megrajzolt térkép sem. Csak elmondás alapján, a helyiek által porba rajzolt, rögtönzött skicc volt a zarándok összes segítsége. És persze a szája, hogy tudjon kérdezni. Ennyi út sem volt, mert volt a bécsi út, vagy linzi út vagy a Salzburgba vezető út esetleg a Linznél északra forduló út a nürnbergi út. Sokkal egyszerűbb volt mint ma, persze az összes nehézséget se felejtsük el. Időjárás, felszereltség, öltözet, lábbeli kérdése, útonállások, élelmezés. Ez a mai út a tájékozódás szempontjából nem volt túl bonyolult. Könnyen megtaláltam a Traun folyót. Jól kiépített út kerékpárosoknak és gyalogos turistáknak. Árnyas fák, amik majdnem végig hűs árnyékot adtak és madárcsicsergés. Már jöttem kb. 7 km-t, amikor láttam kiírva, hogy Wels már csak 17 km. Az már nem volt sok – csak a végére dögunalommá vált. Nem nagyon szoktam unatkozni az úton, de ma 12 körül elkezdtem ásítozni. Őszintén szólva elég ingerszegény volt az út. Mintha egy fákkal borított alagútban haladtam volna. Az elején, amíg el nem értem az első vízierőművet, még csak-csak. Ott átkeltem a túlpartra és ott tört rám az unalmasság érzése. Itt valahonnan becsatlakozott az Osztrák Szent Jakab út is és végig együtt haladtunk Welsig. Sehol egy falu, egy kocsma, vagy legalább valami más színű gabonatábla, a domb mögül előbukkanó templomtorony. SEMMI! Csak néha egy-egy bringás törte meg az egyhangúságot. Wels közeledtét jelezte egy szennyvíz ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1049 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-24 | Hozzászólások (1)

Belépés
Keresés
Naptár
«  Március 2024  »
HKSzeCsPSzoV
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Mentett bejegyzések
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Copyright MyCorp © 2024
    Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben