4000 km zarándoklat 
5 ország - 5 millió lépés
Európán át 
Honlap-menü
A fejezet kategóriái
2016 - Magyarország [0]
Magyar szakasz - 2014 [12]
Osztrák szakasz - 2014 [30]
Svájci szakasz - 2014 [12]
Francia szakasz - 2014 [36]
Spanyol szakasz - 2014 [33]
2012-es El Camino-m blogja [42]
Körkérdésünk
Milyen sűrűséggel olvasnál friss híreket ezen oldalon?

Összes válasz: 55
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
« 1 2 3 4 »

A reggelinél egy Ausztriában dolgozó magyar férfival dumáltunk mindenről- Külföldi munkavállalás, a magyarok törökeredetéről, kalandozásokról, az osztrák vasutakról. Mára nem terveztem túl hosszú utat – figyelembe véve a tegnap esti lábfáradtságot. Az első komolyabb megálló, amit kinéztem az St. Florian városkája. Az út első szakasza ott folytatódott, ahol tegnap abbahagytam. Főút – vasút – töltés. Értelemszerűen fényképeket nem csináltam, nem volt miről. Nem voltam feldobva, de tudtam, hogy leküzdendő feladat ahhoz, hogy elérjek St. Florianba. És végre megérkeztem, kávéztam egy étteremben és leraktam a hátizsákom, hogy ne kelljen felcipelnem az apátságba. Háááát, ez az épületkomplexum nem semmi. Hatalmas és fantasztikusan szép. Bolyongtam több mint egy órát. Nagyon-nagyon tetszett! Ajánlom mindenkinek, aki teheti, hogy nézze meg. Sok fényképet csináltam, majd válogatok néhányat nektek is. Nagyon keveset tudtam (szinte semmit) erről az apátságról, így a neten utána olvastam, kiegészítve a helyszínen begyűjtött infókat. Visszasétáltam a város főterére, ami igen szép, hangulatos és ha már vigyáztak a zsákomra, akkor meg is ebédeltem náluk. Finom volt és meleg étel. 
Találkoztam egy magyar nyugdíjasokkal tele busszal is, beszélgettünk pár szót, majd folytattam az utam. Ansfelden kb. 8 km-re volt csak – az út első és egyben szebbik felét egy hűs fenyőerdőben tettem meg. Nagyon kellemes volt, enyhén fújt a szél, a kalapomat a kézben fogva élveztem a hideg fuvallatokat. Az utolsó 3-4 kilométert már tűző napon, aszfalton kutyagoltam jó kis lankás vidéken. A sarkam jelezte, hogy valami nem ok, de már nem volt sok hátra. Ansfeldenbe érve hamar megtaláltam a szállásom, ami korrekt. A városka nem nagy élmény, nem messze az A1-es autópályától – olyan semmilyen. Hamar körbejártam. De nekem most ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1212 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-22 | Hozzászólások (5)

Ez az a bejegyzés, amit nem az adott nap estéjén, hanem másnap reggel írok. Az ok nagyon prózai. Az este kegyetlenül fáradt voltam és le akartak szakadni a lábfejeim úgy bokából. Máskor is szokott ilyet produkálni, de fél vagy egy óra múlva elviselhetővé válik az érzés. Az este nem ez történt. Internetem nem volt, ezért úgy döntöttem, hogy nem erőszakolom meg magam és nem írok semmit, csak felpolcoltam a lában és néztem ki a fejemből. Sokat nem veszítettetek, mert csak ma este tudom (remélem) feltölteni az internetre.
Tegnap átkeltem az Óperencián is. Átléptem Felső- (ober) Ausztriába és átléptem az Enns folyót is. A reggeli remek volt, kiadós, kitartott estig. A szállodában a kijelentkezéskor örömmel állapítottam meg, hogy a recepciós hölgy magyar. Elmondta, hogy Attila is itt szállt meg náluk és azóta is követi az útját. Sajnos csak röviden tudtunk beszélgetni mert neki munkája volt engem meg várt az út. Ekkor már majdnem 9 óra volt. Nem kapkodtam el az indulást. Ragyogó, már-már perzselő napsütés – így nem volt kecmec – kalap fel, bármennyire is meleg volt, adott egy kis árnyákot az arcomnak, fejemnek. Jó erős kaptatóval indultam neki a mai útnak, de még reggel teli energiával lazán vettem az akadályt. Napközben volt még néhány izgis emelkedő majd természetesen lejtő, amit a térdem sokkal jobban utál. De hát nem lehet mindig csak felfelé menni! Mindig csak a csúcsra törni! Néha alá is kell szállni!
Strengbergig 3-szor tartottam útszéli pihenőket, zokni cserét és lábápolást. Nem sajnáltam rá az időt. Olyan már a talpam a sok vazelintől, mint a pólyás babáknak. Strengbergben megnéztem a templomot, ami nem volt túl díszes, de pont az én ízlésemnek megfelelő. És ráadásul kellemes hűvös volt bent. A helyi étteremben ittam egy kávét – jó drágán és beszélgettem az egyik vendéggel, aki már megjárta ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1031 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-22 | Hozzászólások (2)

A mai napra a könyv ígért 1070 méter szintemelkedést és 990 métert szintcsökkenést. Na, ez vastagon megvolt! Szerintem 3-szor is! Az érzetem szerint.
Reggel gyönyörű napsütésre ébredtem, a kellemes reggeli után még körbejártam a kis falut, néhány fénykép kedvéért és vásároltam némi kaját, mert hát nem tudtam a mai nap beszerzési lehetőségeit. Azért hagytam reggelre a fényképezést, mert az este nem nagyon volt kedvem a fürdés után felöltözni és lábra állni. Jó volt ez így! Nem kapkodva, fél 9 után indultam el a mai napi megpróbáltatásra. Láttam én a könyvben, hogy lesznek rendesen szintkülönbség változások, de megcsinálni több volt, mint elolvasni. Nem a számszerűség ment az agyamra, hanem, hogy az egyik dombról le, a másikra fel és ez ment – az állandó liftezés. A lefelé menetet a térdem nem is nagyon szerette. Kárpótlásul fantasztikus tájakat láttam. Na, ezt szeretem Ausztriában – az ilyen lankákat, dombokat, hegyeket, völgyeket, legelésző teheneket (bár azokat ma nem láttam, csak éreztem a szagukat). És ez, ahogy haladok Felső-Ausztria és majd Tirol felé még inkább csak fokozódni fog. Amikor bejönnek az alpesi házak a tehenek kolompolásával! De azért így egészen más megélni ezt az egész osztrák szépséget, mint kocsival. Kocsival egy domb csak egy enyhe megtorpanás, max. egy sebességi fokozattal vissza kell váltani, és már fent is vagy a tetején – de gyalogosan egy „könnyű” hátizsákkal minimum kettőt kell visszaváltani és be kell kapcsolni az ütemes lihegőt is! Ma legalább 20-szor leizzadtam, de úgy rendesen – kb. 4-5 liter folyadék utánpótlás kellett. De megérte, pazar volt. Csináltam sok jó tájról fényképet, de sajnos ezek a fotók nagyon keveset adnak vissza az élményből, de azért megosztom veletek. Szorozzátok meg a látott képek értékét 20-szal, tegyétek hozzá a madárcsicsergés ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1233 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-20 | Hozzászólások (9)

Reggel arra ébredtem, hogy hallom a teherautók robognak az ablakom alatt. Arra füleltem, hogy esős a gumihang, vagy száraz. Esős volt. De ahogy kinéztem az ablakon láttam, hogy nem esik, csak vizes az aszfalt. Biztató jel. Szerény reggeli után elindultam Melk felé. A nap ugyan nem sütött, de valami derengés azért már volt. Még ki sem értem a faluból, amikor nagyon kellemes, bár az első pillanatban kellemetlennek tűnő meglepetés ért. Egy idős házaspár a kezembe nyomott 10 eurót és jó utat kívánt. Pislogtam mint  a maki. Mondtam nekik, hogy köszönöm, de nekem van pénzem. De erősködtek és nem volt mit tenni. Beszélgettünk és megtudták, hogy a Jakab utat járom és honnan-hová. Nagyon aranyosak voltak – le is fényképeztem őket. Amikor elköszöntünk végignéztem magamon, hogy ennyire szörnyen nézhettem ki? A kalapom is a fejemen volt, nem a kezemben tartottam. Mindegy. Mosolygósan kezdődött a nap. Aránylag hamar beértem Melkbe. A főteret fúrják-faragják, szépítik. Ott nem nagyon tudtam fotókat készíteni, de 2-3 éve már jártam itt, az akkori fotóimat megnézhetitek. Több ember rám köszönt, hogy „Buen Camino!” „Jakobs weg” és hasonlók. Itt elég sokan ismerték a jelet. Többször összefutottam egy házaspárral, a férfi 6-szor járta meg az El Camino valamely szakaszát – kellemesen elbeszélgettünk egy kávé mellett. Felsétáltam az apátsághoz, de nem mentem be – 2-3 éve már jártam belül. Most tolongtak az amerikai turisták.  Sok busszal hozták őket. Begyűjtöttem a pecsétet és csináltam néhány fotót – a zarándokszobrokról is, és kb. fél 12-kor elindultam Melkből. Ahhoz képest, hogy mindjárt dél, még alig haladtam valamit a mai napon. De nem érdekelt túlságosan – Melk és a beszélgetések megértek ennyit. A nap is kisütött rendesen – végre, végre, végre! Már nagyon vártam. Ma v ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1102 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-19 | Hozzászólások (6)

Reggel reménykedve néztem ki az ablakon, de hamar legörbült a szám. Esett. Már megint. De legalább nem zuhogott. Csak esőkabátot vettem és a túranadrágot – bízván abban, hogy elég lesz. A kellemes, bőséges reggeli után fél 9-kor indultam el a mai útra. Sok kedvem nem volt nézelődni, mert végig az arcomba fújta a szél az apró esőcseppeket. Kb. 4 km után kinéztem magamnak egy fedett buszmegállót, ahol az esőnadrág felvételét terveztem. Meglepetésemre ott dekkolt 2 hajléktalan. Gyorsan elmutogattam nekik, hogy mire készülök, nehogy félreértsék a vetkőzőszámot – és pillanatok alatt végeztem. Közben beszélgettünk – ők németül és angolul. Logikusan nem értettük egymást – de nem zavart ez senkit. 
Igazából semmi nem történt a mai napon. Délután 3-4 óráig esett az eső és csak mentem és mentem és mentem. A nap fénypontja a vasárnapi 3 fogásos ebéd volt egy étteremben az út mentén. Találomra választottam egy levest (mert a németet nem értem, a pincér srác egy mukkot nem tudott angolul) ami nem volt rossz választás, mert forró volt és valami májgombóc szerű valami volt benne. A Wiener Schnitzelt nem tudom eltéveszteni, és a rétest sem. Finom volt. Úgy gondoltam - megérdemlem. Az étteremben töltött idő alatt az eső is alábbhagyott – innentől kezdve már csak szemerkélt – így a szárazra cserélt ruhám – zoknim – pólóm – nadrágom kimondottan jól esett és már nem is vizesedtem át. Délután 3-4 között teljesen elállt az eső. Fényképek nem készültek már egy pár napja, mert a zsákban van a masinám, de majd bepótolom - az óceán partjáig még van időm.
Ma kb. 41 km-t gyalogoltam, a végére azért már éreztem a lábam. Még kb. 6-7 km lett volna Melkig, de inkább megálltam, elég volt ez mára. Egy kis falusi fogadóban szálltam meg – elméletileg van internetem – tudom a j ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1069 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-19 | Hozzászólások (5)

Nem aludtam jól és sokat az éjszaka. Kényelmetlen volt az ágy, túl puha, fájt tőle a derekam, folyamatosan zörgött a radiátor – légteleníteni kellett volna. Lehet, hogy mindezek nem zavartak volna, ha elég fáradt vagyok, de nem voltam az. Korán felkeltem, de a reggeli csak 8-tól volt elérhető. Ugyanolyan volt, mint előző reggel. Az éjszaka nem esett az eső – ami reményekkel töltött el a jó időt tekintve. Az időjósok is azt írták még az este, hogy alig lesz eső – talán 2 mm. Ehhez képest ½ 8-kor ott folytatta, ahol tegnap este abbahagyta. Kicsit elkeserített. Vártam ¼ 10-ig az indulással, akkor egy picit alábbhagyott a lendülete, de azért a ponchot vettem fel, mert ekkor már tudtam, hogy nem úszom meg a mai napot. Konzultáltam reggel a motel személyzetével a kijelölt út állapotát illetően és megerősítették az elképzelésemet, hogy igen felázott a hegyen keresztül vezető szakasz – így az elképzelésemnek megfelelően inkább a kerülő, de biztosabb utat választottam. Ahogy haladtam ki a városkából megláttam egy autós-motoros boltot és azonnal beugrott, hogy a motoromhoz ilyen helyen vettem az esőnadrágot, ami azóta is ott vigyorog az ülés alatti tárolóban, eddig érintetlenül. Gyorsan bementem és meg is találtam, amit kerestem. Kemény, durva műanyag nadrág, jó nagy méretben. Megvettem. Azonnal nadrágcsere történt, ott a boltban – nem volt más vevő, így nem zavartattam magam. Tudtam, hogy nem vehetem rá a másik nadrágomra, mert azonnal csupa víz lesz belülről. Ezeknek a nadrágoknak az a tulajdonsága, hogy nem engedi be kívülről az esővizet, de az izommunka által keletkezett hőt, párát sem engedi ki. Nem lélegzik. Persze motoron ez nem gond, ott nem nagyon mozgatja az ember a lábát, pláne nem 40 ezerszer egy nap alatt.  Kényelmetlen, hideg érzés egy ilyenben menetelni, de ez van. Alak ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1111 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-19 | Hozzászólások (3)

Esőnap! Ahogy az este gondoltam – itt maradtam. Egész éjszaka zuhogott az eső – reggel nem kevésbé, sőt fokozódott. Nem baj! Ma kiesi magát és holnaptól minden okés lesz! Kiadós reggeli után megbeszéltem a személyzettel, hogy maradok még egy napot. Kihasználom ezt a nem tervezett, plusz pihenést, tényleges pihenésre, a nehezebben száradó ruhák kimosására, olvasásra. internetezésre. Csinálok majd néhány fotót a motelről, ami igen zeg-zugos, de roppant hangulatos, kedves. A reggelinél (ami fejedelmi volt és nem csak a bolt előtt állva elfogyasztotthoz képest) csak minőségi bio dolgokat szolgáltak fel. Tényleg pazar volt a reggeli. Szerintem estig ki is tart a hatása. Néztem a köpönyeget és ott azt jósolták, hogy holnap már csak nagyon kevés eső várható, vasárnaptól meg csak NAPSÜTÉS!

A magyar szakasz margójára!

Ha már így rám szakadt a szabadidő, írok pár gondolatot a magyar szakaszról. Sokan azt hiszik, hogy a Magyarországon futó Szent Jakab zarándokút könnyebb, gyengébb kisöccse bármelyik Spanyolországi El Camino-s szakasznak. Gondolják ezt azok, akik nem járták végig. Semmivel nem könnyebb, mint a kinti utak. Sőt, vannak olyan szakaszok, amelyek nehezebbek a kinti etapoknál. Egy-egy nap teljesítményében semmivel nem képvisel kisebb értéket, mint az ottani napok nehézsége. A szkeptikusok szokták mondani, hogy ez „csak” 8 nap. Nekik üzenem: aki ezt a 8 napot kibírja, annak a 9., a 20., a 35. nap sem okoz nehézséget. F ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1272 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-16 | Hozzászólások (9)

Ma nagyon rövid leszek – rövid volt a táv is. De amilyen rövid, olyan vacak.

Reggel nem akartam túl korán indulni, mert elhatároztam, hogy ma csak Purkersdorfig jövök, ami 15 km. A következő lehetséges megálló már túl messzinek tűnt. Így fél 9-kor indultam, ahogy az eső is abban a percben kezdett szemerkélni, ahogy az utcára tettem a lábam. Pár száz méter után a rövid ujjú pólóra már felkerült az esőkabát. Az első közértnél megálltam, hogy esélyt adjak az esőnek az abbahagyásra és vettem némi reggelit is, amit az utcán állva, a bolt fedezékében elfogyasztottam. De még ez az idő sem volt elég arra, hogy elálljon. Még csak 1,5 km-t haladtam és eltelt már majdnem egy óra – így tovább indultam, napellenzők, kiugrók árnyékában. 1 km után beugrottam egy kávézóba egy jó kis kávéra és időhúzásra. Ahogy továbbindultam jó rendesen rákezdett. Ekkor még a ponchom csak tartalékban volt a zsákban. Egyre jobban szakadt, megláttam egy templomot – gondoltam egy próbát megér. Szerencsére nyitva volt. Bementem – teljesen egyedül voltam. Vártam, hogy csendesedjen az eső és szárítkoztam. Eltelt több mint 1 óra - az idő nem javult – gondoltam – itt még sem maradhatok egész nap. Poncho elő – beöltöztem és a hátralévő kb. 10 km-t erőltetett menetben lenyomtam. Csak azt látták a helyiek, hogy valami nagy testű zöld viharzik az esőben. Mivel a ponchom még mindig rövid – nem nyúlt meg az istenadta – a térd környéke 1-2 perc alatt átázott. Kemény szél társult az esőhöz, ráadásul a szélirány is folyamatosan változott, nehogy már ki tudjam számítani, hol járok jobban, melyik oldalon? De úgy v ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1350 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-15 | Hozzászólások (8)

A mai nap csak 23-24 km-re volt tervezve – de ahogy az már nálam lenni szokott – másként alakult.

Reggel teljesen kipihenve ébredtem – nem volt az a lábfájás, lábrángatózás, mint előtte éjszaka, fél 7 helyett csak 6.45-kor indultam. Keletről gyönyörűen sütött a nap – de Bécs felől fenyegető felhők torlódtak az égen. Ajaj, mi lesz ma? Gondoltam. Hűvös volt a szél, átfújta a dupla pólóimat, de nem akartam megállni, mert 3 km-re volt a következő falu, ahol beterveztem a reggeli vásárlást és a kávét. A reggeli megvolt – a kávé elhalasztva. A közért előtt volt egy pad, ott kényelmesen megreggeliztem (felvágott, kifli és alma és 2 csík a mogyorós ritter szeletből 3,8 euro) és beöltözve elindultam Fishamed felé, szigorúan a jeleket követve. Ezen a szakaszon, azért hagy némi kívánnivalót a jelölés, még bent a faluban, nem volt egyértelmű a dolog, de végül is letaláltam a folyó melletti ösvényre, ahol már nem kellett több jelölés, mert nem lehetett letérni. A végén azért nem ártott volna egy Y elágazásnál egy kis iránymutatás, de most jól döntöttem. Beérkezve Fishamed főterére, irány a füstös kávézó, az elmaradt kávé pótlására, ami rendben, dupla mennyiségben meg is történt. A szokásos cipős, zoknis, lábkenegetős rituálét az utcán végeztem. Ezt követően úgy döntöttem, hogy maradok a 9-es főút mentén, azzal nagyot nem hibázhatok, mert az bevisz Schwechat központjába. Az osztrák jakabos jelzés meg ki tudja merre? Hangsúlyozom! A könyvben lévő térképeknek nem sok köze van a valósághoz, de még a saját jelzésekhez sem. Remélem az út későbbi részén ez erőteljes javuláson megy majd át! ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1297 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-14 | Hozzászólások (2)

Ma volt az első eltévedés világnapja! Tudtátok? Ha nem, akkor ma megtudjátok (illetve, remélem, hogy holnap, mert ma nincs netem).

Az éjszaka alig aludtam valamit, folyamatosan fájt az egész lábam, nem csak a lábfejem, hanem az egész. És folyamatosan rángatózott. A tervezett fél 7-es indulást betartva, bepróbálkoztam a boltosnál egy kávéra, de nem jártam szerencsével. Vettem viszont 2 sajtos kiflit, (ár 2,3 euro) és menetközben eltüntettem a parókiáig, ahol ismét megkíséreltem a zarándokútlevél beszerzését. Nem sikerült – így jártam, nem lesz az osztrák szakaszon útlevelem, de attól még gyalogolni fogok. Szép kényelmesen átsétáltam Hainburgba, ami egy kellemes kis falvacska, vagy talán városka, hangulatos főtérrel, kellemes régi falakkal, városkapuval. Megálltam egy kávéra, természetesen duplára. Majdnem fenékkel jöttem ki a kávézóból, olyan cigifüst volt bent. Elszoktam már tőle, hogy ilyen intézményekben lehet dohányozni. Itt még igen. Fura volt, kellemetlen. Gyorsan kipakoltam az utcára és ott ittam meg a kávét, ott cseréltem zoknit, ápoltam lábat (ezeket amúgy sem bent akartam). Így is csodabogárként tekintettek rám. A kávézás után betértem az egyik közértbe, ahol vettem némi élelmet. (Költöttem 3,8 eurot.) Ki tudja, mi lesz később? Csak keveset, hogy ne kelljen cipelnem sokat. Itt vagy 6 közértlánc volt jelen. Úgy vettem észre ez volt a környék ellátó települése. Innentől szigorúan követtem a fésűskagyló jelzéseit. Beértem Bad Deutch Altenburgba, ahol már elkezdett az addig csak hideg, szeles idő rosszabbra fordulni. Szemerkélt az eső. Keresztbe-hosszába végigjártam a falut a jelet követvén – kicsit ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1193 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-14 | Hozzászólások (6)

Jelzett utat a jelzetlenért…..! A mai napnak ez lett a mottója!

Hajnalban többször felébredtem és füleltem, hogy mit csinál az eső odakint. Abbahagyta. Reménységgel töltött el. Végül fél 7-kor keltem, szépen kényelmesen. Odakint madárcsicsergés és szikrázó napsütés. Jól indult a nap. Fél 8 körül búcsúztam a házigazdáéktól, akik még egy kávéra is meghívtak, és indultam a csúcs-, pontosabban a határtámadásra. A hármas (szlovák, osztrák, magyar) határkőnél lévő mini szoborparkban és pihenőhelynél lepakoltam a zsákot, és kb. 20-25 percet töltöttem el. Nem azért mert már nagyon fáradt voltam, hisz alig jöttem pár km-t, hanem csináltam néhány fotót, megreggeliztem, amit még a szállás mellett lévő kisboltban vettem, és tanakodtam egy sort, hogy menjek a jelzett úton, ami a mai napra 30 km-t jelent, vagy vágjak le egy kanyart, vagy kettőt és jelzések nélkül menjek Berg, Wolfsthal felé. Csilla adott egy jó kis itinert, de a memória problémáim miatt nem tudtam mindent megjegyezni, inkább csak az irányát éreztem. Elő kellett volna vennem a netbookot, hogy pontosítsam az információkat, de inkább a megérzésre apelláltam. A másik ok, ami miatt dilemmáztam, az a földutak sarassága volt. Pár percig tűnődtem, hogy inkább a hosszabb, de biztosabb utat válasszam, vagy a (feltehetőleg, ha nem szúrom el) rövidebb, de kihívásokkal jobban megtűzdelt utat. Néztem a felhőket is, amik Bécs felől jöttek.  A kihívást választottam. Jó sokáig a szlovák-osztrák határ mentén, pontosabban a valamikori határsávban meneteltem. Kemény volt a szél, majd levitt a lábamról – így felvettem a hosszú ujjú pólómat is. Így elviselhetőbb volt az időjárás, bár melegem még így sem v ... Tovább »

Kategória: Osztrák szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1678 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-12 | Hozzászólások (9)

Nem, nem, nem és nem sikerült. Feladtam. Bármennyire is szerettem volna! Nem sikerült elhagynom ma az országot.

A tegnapi pihenőnap után, amit Mosonmagyaróváron töltöttem, ma reggel korán akartam indulni. ½ 6-kor arra ébredtem, hogy zuhog az eső. Sebaj! Gondoltam, majd indulok később. Az indulás elhúzódott egészen ½ 9-ig. Közben kellemesen megreggeliztem és kényelmesen az eső végét kivárva, szép időben, friss levegőn elindultam. Láttam, hogy vészjóslóan gyülekeznek a felhők, de csak 1 óra gyaloglás után vettem komolyan a látványt. Elkezdett cseperegni. Nem nagyon, csak picit, ami hol abbahagyta, hol erősebb lett. Egy ilyen erősödés után, úgy döntöttem, hogy az eső-1 felszerelést aktiválom. Esőkabát és zsákvédő. Persze a fényképező bekerült a védőtokba – így fotókat nem csináltam. Így, hol megszáradva, hol megázva érkeztem Bezenyére, ahol egy étterembe bevackoltam magam, megebédeltem és hagytam időt az időjárásnak, hogy döntse már el, hogy mit akar? Kb. ¾ óra helyben topogás után úgy tűnt, eldöntötte, nem esik tovább. Így az eső-1 felszerelést ismét felöltve – elindultam a kb. 4 km-re lévő Rajka felé, hogy majd ott lépem át a határt, a hármas határkőnél. Osztrák, szlovák, magyar határ találkozásánál.

10 perc kényelmes gyaloglás után kinyitották a csapokat az égen. Gyorsan eső-2 öltözékre váltottam, ami a nagy csúnya zöld poncho-t jelenti. A zsák részére van külön kialakítva egy rész, hogy legalább térd alá érjen az alja, ahol már tovább véd a kamásli. De ... Tovább »

Kategória: Magyar szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1367 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-11 | Hozzászólások (6)

SZÜNNAP!

Kategória: Magyar szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1087 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-10 | Hozzászólások (4)

Reggel ½ 6-os és 6 órás indulás volt betervezve. Az ok nagyon prózai. Mindenképpen Mosonmagyaróvárra kellett érnem kora délután - egy kedves barát pont erre járt és elhozta nekem a régi Keen bakancsomat és hazavitte a 8 napja csak cipelt újat. Azért döntöttem a csere mellett, mert a Keen-nek borzasztóan széles a lábfeje (anno pont azért vettem a frissen műtött lábra, mert megdagadva is elfért benne a lábfejem), és a még mindig dagadt kisujj talán jobban érzi majd magát. Már nagyon szeretném visszacserélni a bakancsomat. A szandál nem erre találtatott ki (ilyen súly és ekkora távolságok) és már unom cipelni a jóval nehezebb bakancsot. Ahogy nézem a lábam – 1-2 nap és újra bakancsos lehetek. Szóval nem késhettem a délutáni randiról, így jelentős karhatalmi rátartással indultunk. Ragyogóan sütött a nap – ennek megfelelően nyári öltözéket vettem. Rövid ujjú póló és lecsatolt szárú túranadrág. A napsütéssel nem is volt gond – csak a hőmérséklettel. 8-9 fok volt csak. Kellett tempózni, hogy ne nagyon fázzunk! Még indulás előtt körbejártuk a csodálatos templomot, majd egy fotó a Santiago de Compostela távolságát jelző kőnél és nekivágtunk a továbbra is remekül jelzett útnak. Jó cudar volt az idő a határban. Kb. 8-9 km után értünk be Károlyházára, ahol mindjárt az  EU-s támogatásból megújuló tehenészet melletti „Italbolt” feliratú vendéglátó-ipari objektumot vettük célba. Részint megmelegedni egy kicsit, másrészt életmentő kávét inni, harmadrészt elkölteni a tegnap este megvásárolt szerény reggelit. Mindhárom terv sikerült. A helyi törzsközönség érdeklődő és jó hangulatú volt – emellett igen segítőkész is. Eltöltöttünk itt egy 45-50 percet, nem akaródzott kimenni az egyre felhősebb és esőt jósló időbe. De rájöttünk, hogy a mai cél nem fog közelebb jönni – így megembereltük magu ... Tovább »

Kategória: Magyar szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1543 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-09 | Hozzászólások (10)

Monotonitás – Magyar Meseta?

Reggel a vendéglátóink meleg reggelivel invitáltak az asztalukhoz. Ilyen is régen volt, hogy reggeli, asztalnál, teával, beszélgetve. Judit kivitt minket kocsival a tegnap délutáni találkozási pontra, ahol elbúcsúztunk és mindenki ment a maga útjára. A mi utunk ma több mint érdekes volt. A mai napra egy laza 25 km-es síkterepen letudandó kicsit monoton szakasz volt betervezve. Végig a Rábca töltésén. Egyeseknek halálosan monoton – nekem nem annyira – én szerettem a Mesetat is anno. Egyedül a szandálomba folyamatosan megjelenő kavics hegyek zavartak a murvás, kavicsos töltésen. Kb. 2 percenként meg kellett állnom, mint a gólya és kirimánkodni a köveket. Fogytak, fogytak a kilométerek, de nem olyan ütemben, ahogy szerettük volna. Még egy kanyar, majd a másik oldalra egy ív, és így tovább. Az idő remek volt, sütött a nap, de nem zavaróan, a szél néha süvített, de még pont jó volt. A felhők jöttek mentek, érdekes rajzolatokat mutattak a felfelé bámuló zarándoknak. Láttunk őzeket közvetlen közelről, nyulakat, rókát kiugrani 30 méterről és elrobogni a susnyásba, fehér gólyát amint egy siklóval viaskodik. Szép volt a táj, változatos színekben láttuk a mezőket, erdőrészeket, hullámzott a mező. De „mégiscsak” 17 km volt egyben a gáton - poroszkálva. Megcsináltuk.

½ 4-re értünk be Lébénybe – jó fáradtan, mire tisztába raktuk magunkat, addigra a templom már bezárt így csak a januári emlékeimre hagyatkozhattam a belsejét tekin ... Tovább »

Kategória: Magyar szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1314 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-08 | Hozzászólások (6)

Ma volt a lassú haladás, sok megállás napja. Nem így terveztük, de így alakult, ami persze nem baj. Nem maradtunk le semmiről. Reggel ¾ 7-kor elsőként startoltunk a fantasztikus szállásunkról, de a hatos csapat, hamar leelőzött bennünket, már Écs községben. Hülyéskedtünk egy sort, hogy jó lenne enni egy jó kis hagymás rántottát, csengessünk be valamelyik házhoz. Ők bementek egy kis közértbe kaját venni, mi tovább mentünk és találtunk egy olyan helyet, kb. 300 méterrel tovább, ahol valóban volt rántotta. Lecsaptam rá, ízletes volt. Itt kb. 45-50 percet időztünk, az addigi 30-40 perces sétát követően, így a hatékonysággal igencsak volt baj. Kicsit hitetlenkedve néztek rám itt is, amikor megtudták, hogy milyen messze tervezem a gyaloglást. De már megszoktam. A faluból kiérvén egy jó kis kapaszkodós szakasz következett, folyt a víz rendesen rajtam. A nap legnehezebb része volt, fizikai értelemben, de mivel már edzettek vagyunk, nem okozott nagy problémát. A tetején megálltunk pihenni, kb. 20 percre. Néztem a Runkeepert, nem diktáltunk nagy tempót, jó ütemes, kaptatós 4 km/órás menetsebesség. Később a lapos szakaszoknál sem volt ez sokkal gyorsabb, tetéztük ezt még a gyakori megállásokkal, csak 10 percekre, de azt sűrűn.  Az időjárás pazar, ragyogó volt, enyhe szélfuvallatokkal, ami kimondottan jól esett. A terepet nem szerettem különösebben – sok volt a murvás, kavicsos, ami a szandálban nem annyira előnyös. 12 körül megálltunk egy mezőn 20 perc napon történő háton fekvős relaxációra, némi zsömle és sonka bevitele után. Kb. 30 perc múlva fagyiztunk és kávéztunk, beszélgettünk Győrújbaráton ismét 30 percig. Szóval nem kapkodtuk el.

Kezdtek g ... Tovább »

Kategória: Magyar szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1366 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-07 | Hozzászólások (8)

Ma rövid leszek. Nagyon elfáradtam. 30 kilométert (29 hivatalos + 1 kocsmai kitérős) gyalogoltunk, ami kimondva nem sok – de ma nekem sok volt. És úgy láttam, másoknak is! Szóval – csak röviden. Ez ma a jelszó!

6-kor ébredtünk, nem aludtunk jól, meleg volt, a házigazda kedves volt és bekapcsolta a fűtést, persze, mi tanulva az előző 2 éjszaka hűvös, földre letett matracos, huzatos viszonyaiból – hát, jól beöltöztünk! Nekünk sem jó semmi, se hideg, se meleg!  7 óra előtt indultunk – az első rövid megálló a tegnap este kiszemelt pékség volt. Vettünk ezt-azt, hogy nehogy éhen haljunk a nagy menetelésben. Gondoltuk egy kávéval indítjuk a napot (mint később kiderült jó lett volna), de az a pékségben hiú ábrándnak bizonyult – más meg még zárva volt. Egy nagyon gyanús külsejű kocsma hívogatott csak, de ellenálltunk – annyira gyanús volt. Kiértünk a városkából – amiről megállapítottuk, hogy van még hová fejlődnie! Még az este megjegyeztük, hogy a templomra EU-s pénzből elköltött több mint negyven millió forint nem látszott meg! Az első gondolataim mások voltak, de Csilla szerencsére felvilágosított. "Pár éve Kisbér környékén földrengés volt, amitől a templom födémszerkezete komolyan megrongálódott, a falak megrepedtek, az épület életveszélyessé vált. Be sem lehetett menni. A kapott támogatásból annyira tellett, hogy az életveszélyes állapotot megszüntessék, a födémet megerősítsék. A külső tatarozásra nem maradt pénz." Köszönöm Csilla az információt. Ezt nem tudtam ott begyűjteni. Ellentétben az elveimmel, most belejavítottam a blogba - a félretájékoztatás folytatása és a rossz hírnév sugallatának további k ... Tovább »

Kategória: Magyar szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1280 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-06 | Hozzászólások (9)

Könnyű, laza nap. Rövid táv, kellemes, néhol hűvöskés szél, ragyogó napsütésben. Ízletes estebéd, jó beszélgetések, ezért késői blogírás. Önmagamhoz képest kései lefekvés.

Röviden ennyiben összefoglalható a mai nap. Ha valaki már unja a mindennapi, bő lére engedett beszámolót, az most hagyja abba! Persze, a kíváncsiabbaknak vagy elvetemültebbeknek azért leírom hosszabban is. Persze lehet, hogy már unalmas néha, de nem történnek nagy dolgok, de hát ez van. Én nem bánom, hogy nincs minden nap nagy dráma az úton, vagy nem fedezek fel valami eget rengető nagy-nagy életigazságot. De azért apró örömteli dolgok érik az embert.

Reggel kipihent állapotban való ébredés 4.50-kor. Ugye, milyen nagy dolog ez? Másként fárad el az ember, mint a napi robotban. Kevesebb butaság nyomasztja, nem zakatol az agya, csak a legfontosabb dolgok legyenek meg, amelyek szükségesek az úthoz. Tiszta, száraz ruha, víz, némi élelem és a jelek követése. (persze, nem árt egy jó lábbeli sem) Reggel 7-kor mindenki (10 fő) átment a plébániáról a Nagyigmándi Polgármesteri Hivatalba, ahol meghívtak bennünket egy kávéra, teára. Persze, nem nagy dolog – de jól esett mindenkinek az apró figyelmesség. Ja és kaptunk „pöcsétet” a zarándokútlevelünkbe is.

Ezt követően szép lassan útnak indultunk. Nem voltam hajlandó felvenni a hosszú pólót &nda ... Tovább »

Kategória: Magyar szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1371 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-05 | Hozzászólások (14)

A mai nap laza volt, de szeles! 24 km majdnem 5 óra menetidő alatt. Nagyon szeles, de erről majd később!

A reggeli keléssel nem volt gond, esti korai fekvés eredménye a hajnali ébredés. Reggel 7-kor már kiléptünk a plébánia kapuján. Bevallom férfiasan – megszöktünk a reggeli ½ 8-as mise elől. Lehet, hogy ciki, de nem volt reggel hangulatom. Viharos szélben siettünk át Tatán. Gyönyörű a hely, de nagyon cudar volt a reggel. Jó, kellemes sétaidőben sok időt el lehet itt is tölteni. De nem ma reggel. Ott és akkor azt éreztem, hogy túl kell élni. Hamar kellett téliesíteni a reggel kigondolt ruházatot.  Ahogy kiértünk a város szélére a nyílt mezőre, akkor kaptuk csak meg igazán a szelet. Addig is erős volt – innentől viharos. Sehol egy bokor, fa, facsoport, ami egy kicsit felfogná a szelet, amit kicsit jobbról-előlről kaptunk. Lehet, hogy a reggeli szökés miatt volt? Ezen tanakodtam.  Jó keményre vettük a tempót. 5 km/h az nekem kemény! Ütemes, dacos haladás a szélben. Jó szolgálatot tett fekete, nagy karimás kalap. Jobbra, előre szegett fejjel haladtunk kb. 4 km-t. Egy pillanatra sem lankadt a lendület. Egy kicsit aggódtam, hogy nehogy visszaüssön ez később, de ha lassabban haladunk, akkor fáztunk volna. A reggel még kicsit vizes szandálom rövid idő alatt csont száraz lett. Találkoztunk a mező kellős közepén egy elődünk földi – zarándok maradványával. Erről láthattok majd képet is a mai albumban. Vigasztaló is volt egyben és elgondolkodtató is. Vigasztaló, hogy jó az útirány, de elgondolkodtató is – lehet, hogy itt szokták kilehelni a lelküket a zarándokok?  Végre elértünk egy facsoportot. Maga volt a megváltás. E ... Tovább »

Kategória: Magyar szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1394 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-04 | Hozzászólások (4)

Túl a harmadik napon. Az eddigi legszebb és egyben legesősebb nap. Az éjszaka kevés alvással, sok forgolódással, kínlódással telt. Begyulladtak a hólyagok helyei és érezhetően lüktetett. 6-kor keltünk, a szobatársaink szintén. A tetőtéri ablakon aranyosan kopogott az eső. Mintha jelezték volna mi vár ránk! A békák azt írták a neten, hogy délig csak esni fog, utána felhőszakadásra lehet számítani. Elég rosszul állt a szénánk, de nem volt mit tenni. Szedelődzködtünk. Nem ment gyorsan az elindulás – az este nem pakoltunk össze – így reggelre maradt – de a hycomatos mozgásom miatt igen nehezen ment a dolog. Felerőltettem a bakancsot – hátha csak az első lépés lesz elviselhetetlen. 5 lépés után úgy döntöttem, hogy feladom. Na, nem az utat, hanem a mai bakancsviseletet. Lesz, ami lesz – túraszandál, zoknival és jöjjön a Gerecse és tegyen próbára! Jött és próbára tett.  Amint kiértünk Tarjánból és bent ballagtunk az erdő fái alatt újra elkezdett keményen esni az eső. A fák oltalmazó koronái alatt felvettük az esőgumikat (F1), azaz az esőkabátot és én a ponchóm. Addig, amíg ez a művelet tartott a fák levelei visszatartották az esőt, majd ők is megadták magukat. Az amúgy is laza, felázott talajon élvezetes volt a csúszkálás. Aki szokott túrázni, az tudja milyen fontos egy ilyen talajon a megbízható, biztos bakancs bokatartó ereje, biztonsága. Ez hiányzott nekem most – de nagyon. Ennek örömére a lábfejem és a talpam minden kicsi, pici és még annál is pirinyóbb izmai nagyon elfáradtak. Nem is gondoltam, hogy ennyiféle izmom van! Ennek a mai napnak ez volt a kihívása. Hál’ Istennek nem esett sokáig, kb. 1 órát áztunk. Vagy megkegyelmeztek az égiek, vagy megijedtek a nagy zöldruhás rémtől, aki csúszkált és cuppogott a sárban. Szép látvány lehettem, még jó, hogy nem volt tükör a környéken. ... Tovább »

Kategória: Magyar szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1406 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-03 | Hozzászólások (10)

 

Izgalmas volt a felkelés reggel. Nem aludtam túl jól, kb. óránként felébredtem, valamim mindig fájt. De felvirradt és ki kellett kelnem az ágyból. Rosszabbra számítottam. De eljött az is! Muszáj volt felvennem a bakancsot de mintha kicserélték volna az éjszaka 3 számmal kisebbre. Az első 3 km kegyetlen volt, de nem vehettem át a túraszandált.  Amint megtehettem, azonnal cseréltem a lábbelit, hááááát egy megváltás volt. Így már tudtam élvezni a fantasztikus tájat, a madarakat és a mezők rovarvilágának hangjait. A reggeli 2,5 km per órás sebességemet megnövelhettem így már! Nekem a 2 évvel ezelőtti Camino-n és az egyetlen heti túránkon sem volt baj a bakancsommal, lábammal. De most miért haragszik rám Szent Jakab? Vagy valaki? Délig Pazar volt az idő, kellemesen meleg – élveztük a napsütést és amit a természet mellé nyújtott. 10 kor Mányban meglátogattunk egy cukrászdát kávéért, de ha már ott voltunk némi kalóriaszegény (vagy nem?) sütemény is elfogyott. És ami érdekes volt – a tányér fésűskagyló alakú volt. Jót mosolyogtam. A táj bizonyos szakaszokon kicsit emlékeztetett a Mesetara, csak nem volt olyan hosszú. Váltakoztak a dimbes-dombos tájak is. Szép volt gyalogolni. Csak könnyű nem, de hát így volt sportértéke. A délután során sikerült párszor elázni. Na, nem nagyon, csak egy picit! Tarjánba érvén már láttuk, hogy kerget bennünket a jégeső. Szaporáztuk a lépéseket, de a jégeső győzött! Csak 300 méterrel vert meg bennünket, de ez elég volt arra, hogy alsógatyáig vizesek legyünk. Jó volt megérkezni a mai rövid, de izgalmas út után. A Runkeeper szerint pont 23 km-t gyalogoltunk, a tiszta menetidő 6 óra 16 perc volt. Nem volt nagy futam – de a körülményekhez képest nem volt rossz! Elfáradtunk ma is!

< ... Tovább »

Kategória: Magyar szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1525 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-02 | Hozzászólások (4)

 

Rövid leszek! Hosszú volt és kegyetlen! Persze tudtam ezt előre, na de ennyire?

Na, jó nem szaladok előre. Reggel tervszerűen ébredtem, indultam a Clark Ádám térre. Ott már várt a legnagyobb csemetém és barátnője, akik el akartak tőlem búcsúzni. Majd sorra megjelentek a barátok, ismerősök. Aranyosak voltak, kedvesek, édesek! Többen telefonáltak, üzentek, akik szerettek volna kijönni, de valami okból nem tudtak jönni! Jó volt az érzés, a tudat, hogy sokan gondoltak rám.

Egy kicsit később indultam, mint terveztem, de nem számított! Öröm volt a barátokkal lenni.

Bő másfél óra alatt sikeresen felértünk a Normafához, a Diána-lépcső megmászásával. Azért írtam a többes számot, mert voltak kísérőim. Váltakozó létszámmal. Sőt találkoztunk egy olyan zarándok párossal, akik Lébényig fognak gyalogolni – így feltehetőleg sokszor fogunk találkozni, együtt menni, egy szálláson aludni. örömteli volt a találkozás.

A Normafánál történt egy kis baleset. A hátizsákom aljára varrtam egy hevederpárt, a sátor, matrac és fényképezőgép állványának. Hát az egyik pánt előírásszerűen leszakadt, rosszul varrtam fel, vagy túl nagy volt a terhelés – po ... Tovább »

Kategória: Magyar szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1434 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-05-01 | Hozzászólások (6)

 

Röviden: Minden kész, holnap reggel 7-kor a lovak közé csapok és elindulok erre a laza túrára, zarándoklatra, gyaloglásra.

Hosszabban: A hagyományhoz híven - ha lehet ezt mondani a 2012-es  El Camino-m során naponta írt blog után - úgy döntöttem, hogy erről az útról is vezetek egy napi írást! Elsősorban magamnak - a magam szórakoztatására. Persze sokan jelezték már, hogy szívesen beleolvasnának alkalomadtán. Állok elébe!

Néhány fontos tényt le kell előre szögeznem. A blogot minden nap az n+1 kilométer megtétele után, fáradtan, nyűgösen fogom írni. Akkor friss az élmény - aktuális a gondolat. Ennek eredményeként - bármennyire is utálom - sok helyesírási, néha nyelvtani hibákkal fogtok találkozni, esetleg fogalomzavaros körmondatokkal. Ez van, illetve lesz. Bár mindig átolvasom, amit írok, de a saját hibáimat (persze csak a helyesírást tekintve) nem veszem észre, ott, abban a pillanatban, az akkori fáradtsági szinten. Belejavítani később meg nem akarok. Vallom azt, hogy a blog nem irodalmi alkotás, annál sokkal szabadabb, lazább, szubjektívebb. Pillanatnyi állapotot tükröz, annak minden szépségével és hibáival is. Ne várjatok tőlem magvas gondolatokat, csak a napi élményeimet, eseményeket, tapasztalásokat fogom leírni. Lehet úgy is fogalmazni, hogy naplószerűen. Lehet, hogy lesznek benne száraz adatok, de lehet, hogy sommás véleményt is alkotok majd egy-egy dologról, szituációról. Nem akarok senkit megbántani a hitében, a világról alkotott elképzeléseiben. A véleménye ... Tovább »

Kategória: Magyar szakasz - 2014 | Megtekintések száma: 1157 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-04-30 | Hozzászólások (4)

 

A 2012-es El Camino-m.

Mi is kezdődött 14 hónappal ezelőtt? Zoli barátommal, akivel 28 éve ismerjük egymást beszélgettünk a szokásos Frei kávézóban (ez itt a jól megérdemelt reklám helye) és már a második alkalommal említette, hogy megjárta az El Caminot. Néhány hónappal azelőtt már érintőlegesen beszéltünk róla, de akkor nem fogott meg. Nagy vonalakban tudtam, hogy ez valahol ott messze spanyol honban sok száz kilométeres gyaloglást jelent, de többet sem. Ekkor azonban jobban elült bennem a gondolat. A hazafelé tartó buszozás lehetőséget adott arra, hogy gondolkodjam ezen egy kicsit! Alig vártam, hogy hazaérjek és net közelébe kerüljek. Rácuppantam a világhálóra és csak olvastam, olvastam, gyűjtöttem az információt, a benyomásokat. Közel 2 napig tartott az első adatgyűjtési hullám. És eldöntöttem. Megcsinálom.

 

 

Miért? Miért ne! Pusztán a kihívás inspirált. Jelenleg nem érzek magamban semmi spirituális, vallásos késztetést. Élvezem a csavargást a világban (hála a munkámnak erre van is lehetőségem), imádok fényképezni, szeretek visszanézni az épületeken, utakon, falakon keresz ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 1231 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-07 | Hozzászólások (0)


1 hete ott hagytam abba, hogy mi is ez az EL CAMINO? Azt gondoltam én kis balga, hogy hamarosan folytatom. Hát nem így alakult. Közbejött néhány olyan dolog, ami HALASZTHATATLAN volt. Az utolsó hetet már csak a felkészülésre akartam fordítani, de hát ismerjük az ember és Isten kapcsolatát a tervezés és végrehajtás tekintetében. Így csak néhány 15-20 km-es teljes menetfelszereléses túrára maradt időm, tesztelve a 9 hete műtött lábam viszonyulását és idomulását az új bakancshoz és a hátizsák igyekezetét a föld középpontja felé amiben próbáltam megakadályozni. Összeállt a teljes cipelendő csomag, hááát a rutinos caminosok elszörnyülködnének! Szerintem én is elfogok az első nap 10. órájában. Na mindegy – majd alakul!


El Camino (az Út)

A Szent Jakab út egy középkori zarándokút, spanyol neve Camino de Santiago. Európa különböző térségeiből indulva a spanyolországi Santiago de Compostelába vezet: Szent Jakab apostol földi maradványaihoz. A ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 2280 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-07 | Hozzászólások (0)


Hááát, elindultam, persze még csak a startvonalhoz.  A terveknek megfelelően alakult eddig minden. A repülő gép nem késett, a csomagomat nem vitték el Pekingbe (sem), nem is nyúltak bele, pontosan indultunk és érkeztünk Budapestről Párizsba. Az eredeti terv az volt (hónapokkal ezelőtt), hogy délután megérkezem Párizsba és az éjszakát vonatozással töltöm Bayonne-ig. De a francia „MÁV” nem így akarta, nem volt már meg ez a vonat! 27-én még tudtam volna vele menni de ma már nem. Így módosítottam. Akkor sem szúrnak ki velem, nem hagyom! J Egy kis szállodai plusz költséggel ugyan, de megoldódik a dolog. Reggel vonattal indulok Bayonne-ba, majd onnan átszállással délután érkezem meg Saint Jean Pied de Portba (SJPdP). Ez még a francia oldalán van a Pireneusokban lévő határnak. Itt előre, rápihenve készülök a május 1-én kezdődő 900 km-nek. Állítólag szép érdekes ez a kisváros (SJPdP), így a zar ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 1190 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-07 | Hozzászólások (0)


Ez a nap még mindig csak az utazásról szólt. Párizsból kellett eljutnom a Pireneusi hegység lábánál lévő Saint Jean Pied de Portba. Ez a városka még a francia oldalon található. Franci a gyorsvasút (jelen esetben a iDTGV) halál pontosan közlekedett és elképesztően gyorsan száguldott, főleg a MÁV-hoz szokott, Magyarisztánban edződött magamfajtának. Azt sem értem, hogy mitől nem hallottam a kerekek zakatolását a sínillesztéseknél! Hogy tudnak ezek 400 km sínt legyártani egyben? J 2 helyen volt 10-20 km-es pályafelújítási munka de ennek ellenére az 5,5 órai vonatozás után, hajszálpontosan érkeztem Bayonne-ba! 

De minek. A nagyon kedves francia hölgy közölte a peregrínókkal, hogy sztrájk miatt nem közlekednek a vonatok, többek között SJPdP-ba sem. Hoppá! Mindig is szerettem a vasutassztrájkot. Gondolom megirigyelték a magyarországi 4 napos hétvégét és ők így tudják megoldani. Majd 4 óra múlva lesz egy vonatpótló buszjárat, de persze addig még néhány vonat garmadával hozza a hasonszőrűeket, mint én. Tehát nem minden kimaradó vonatot pótolnak busszal, hanem csak a v&eacut ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 1275 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-07 | Hozzászólások (0)

Mint írtam, korai indulást terveztem. Roncesvallesba kellett átmennem, megmászni a Pireneus csúcsait (1430 méter volt a csúcsmagasság) és le kellett ereszkednem a spanyol oldalon 960 méterre. A korai ébredéssel nem volt gond, hála a mellettem alvó medvének és a nem túl melegnek. 5-kor felkeltem, óvatosan kicuccoltam az este előkészített csomagot, túrabotot, hálózsákot és társait, tisztálkodás, majd néhány perces logisztikázás  (hogy mit hová tegyek a zsákban) után reggeli. A japán csoportot nem sikerült megelőznöm, persze nem is akartam, majd 5.50-kor nekiveselkedtem. Innentől már éles a dolog. Kicsit aggódtam, hogy fogom-e látni a jelzéseket, de a kis lámpám segített! Több mint egy órát bandukoltam a sötétben, de már lehetett érezni az ébredező természetet. Gyönyörű volt. Madárcsicsergés, patak zubogás, bár mindig bezavart valami jó erőteljes lihegés! Mármint én lihegtem, mert úgy kedvcsinálónak jó erős emelkedővel kezdett a Napóleoni út. Annak idején a franciák is ezen ez úton indultak Spanyolország meghódítására, azóta hívják ezt így! Volt idő gondolkodni, hogy nekik milyen lehetett? Nem volt ilyen jó felszerelésük, éjszakánként sátorban, vagy csak sátorlap alatt aludtak, ágyúkkal, társzekerekkel nem lehetett túl egyszerű! Ezen merengtem, amikor kezdett hajnalodni, csináltam is néhány fotót, de sokkal világosabbnak mutatja ez első sugarakat, mint amilyen tényleg volt. Nagyszerű élmény volt. Megérte – már csak ezért is – felkelni időben.

... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 1309 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-07 | Hozzászólások (0)


Azt ígértem, hogy folytatom! Még visszakanyarodnék a tegnap estéhez. Amikor befejeztem az írást még a vacsora előtt voltunk. A helyi étteremben, az előre megváltott jegyekkel kell jelentkezni 7 órakor, amikor vége a misének. Sorban beültetnek teljesen idegen emberek közé az érkezési sorrendnek megfelelően. Én egy holland és egy német házaspár valamint egy francia férfivel kerültem egy asztalhoz. Az idősebb korosztályhoz tartoztak. Angolul ment a csevegés. Itt most háromfogásos volt a zarándokmenü, paradicsomos tészta, apró kolbászkarikákkal, majd sült krumpli sült pisztránggal. Nagyon finom volt minden. És ami meglepő mindenki megevett mindent, még a nők is. Az utolsó szelet bagettet is felfalták. Én visszafogtam magam! J A hegy azért kivette az energiát mindenkiből. A végén még joghurtot kaptunk. És természetesen az asztalon volt egy üveg vörösbor, ami a vacsora részét képezte. Annyira ízlett mindenkinek, hogy még 2 üveggel elfogyott. A minőségéhez képest az ára egyáltalán nem volt sok: 6 euró. Megélégedettséggel álltunk fel az asztaltól.

... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 1108 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-07 | Hozzászólások (0)


A nyugodt, horkolás mentes (max. én horkolhattam ha szoktam) éjszaka után a már-már szokásos 6 órakor indultam. A cél Pamplona volt, ez kb. 21 km távolságot jelent. Mi az nekem, aránylag sík úton, több lejtéssel, mint emelkedéssel? Gondoltam én! És jól gondoltam! Kimondottan élveztem. Reggel, jó időre öltözvén a hosszú nadrág bekerült a zsákba és a sexy női fitnesz nadrágban indultam el. Bár eddig csak én a szűk családom tudta, (persze ettől a pillanattól kezdve az egész világ), hogy a Dechatlonban a női osztályán vásárolok. Persze csak ezt az 1 terméket! Ugyanis csak ott találtam olyat, ami megakadályozza, hogy a betoncombok kárt tegyenek egymásban, gyaloglás, futás közben. Ez nagyon jól bevált ezért ciki vagy nem ciki, az van! Megvenném én a férfiosztályon is ha lenne! 

Szóval a kis sexy cuccomban indultam el és egyre jobban élveztem az egészet! Mintha a szervezetem, az agyam megszokta volna, hogy ez a feladat. Nem is éreztem, hogy menni kell. A gondolataim persze sokszor bejárták a világot közben, csak egy-két „Hola” vagy „Buen Camino” zökkentett ki, de az az egy két emelkedő már meg sem kottyant. 2 óra múlva értem el az első olyan falut, ahol kávét lehetett volna inni, de itt a közelből indult kb. 30 fős csoport állt sorban, így lemondtam a reggeli koffeinről. Pótolta a reggel óta tartó mozgás madárcsicsergés és a patakok, csermelyek folyamatos ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 1244 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-06 | Hozzászólások (0)


Tegnap este nem sikerült a fényképeket feltölteni, de ma az első dolgom volt, hogy eme komoly mulasztásomat helyrehozzam. Az este folyamán, ahogy terveztem, csaptam még egy 2 órás sétát Pamplonaban. Csináltam képeket a megmaradt várfalról, bár sokakat ez nem érdekel, de azért érdemes elgondolkodni az egykori hadmérnökök építészi stratégiáján, persze ehhez látni kell eredetiben. Iszonyatosan logikus volt, ahogy építkeztek, csak ámultam és bámultam. Persze a fényképek csak nekem fogják visszaadni az élményt (de hát magamnak is csináltam J). 

Kezdett besötétedni amikorra visszaértem az óvárosi utcákba. Rá sem ismertem a délutáni, kihalt, elnéptelenedett (SIESTA) utcákra, bárokra, éttermekre. Komoly hangulat volt. Elindult az élet a spanyoloknál, rendesen. 5-6 utca volt nagyon zsúfolt, de a többi elég kihalt volt. Érdekes dologra lettem figyelmes. A lányok, fiatal nők 3-4 fős csoportokban iszogattak, beszélgettek és pasi sehol!  Na mindegy! Csak úgy feltűnt! A fakkban ahol az ágyam volt az emeleten aludtam. &Ea ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 1099 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-06 | Hozzászólások (0)


Azt hiszem, már kár is leírni, hogy mikor indultam. Lementem a hegyről és máris a híres, nevezetes királynő hídjánál (Puerta la Reine) voltam. Értelemszerűen innen a település neve. A XI. században épült a híd az Arga fölött és annyira jól sikerült, hogy később több hidat is ennek mintájára építettek. 

Egy híd erőteljes lökést adott az ipar és a kereskedelem fejlődésének. A hídhoz vezető „régi” főút mentén alakult ki az óváros. Aki olvasta K. Follett Katedrálisának folytatását az jól el tudja képzelni, hogy mit jelent egy híd megépülése, esetleges megsemmisülése a fejlődés vagy hanyatlás terén. Képzeljük el, hogy egy ilyen jó helyen lévő híd milyen kereskedelmi és ebből adódóan társadalmi, szociális, kulturális fejlődést jelentett a középkorban. Régen sokkal nagyobb jelentősége volt ennek, mint napjainkban. Na, szóval lecaplattam a hídhoz és készítettem a sötétben néhány képet róla. A fényképgyűjtemény elején láthatjátok ezeket. 



... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 1082 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-06 | Hozzászólások (0)


A reggeli rutin ismét megvolt, a 6 órás indulással. Kb. 1,5 km-re van a méltán népszerű borkút. Ez arról nevezetes, hogy az egyik csapból vízzel olthatja a vándor a szomját, a másik csapból pedig helyi vörösborral öblítheti le a torkáról az út porát! De reggel röviddel 6 után mit kell még oltani, vagy leöblíteni? Semmit, de gondoltam azért kipróbálom. Még igen sötétben értem oda, de koppantam. Már olvastam néhol, hogy a kút kiapad, persze nem a vizes része! Na, hát így jártam én is, nem mintha nagy borivó lennék, de a hely szelleme miatt csak jólesett volna megízlelni. Sebaj, majd legközelebb! Jövök én még erre. Azért a kútról és a borgazdaságról csináltam néhány fényképet, meg persze a valamikori borgazdaságot működtető hatalmas Irache kolostorról. 




Teljesen belefeledkeztem a fényképezgetésbe és csak amikor visszaakasztottam a nyakamba a masinát és b ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 1235 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-06 | Hozzászólások (0)


Végül nem álltam meg 18 km-nél. Hiányérzetem volt. Tudom, néhányak szerint „beteg” vagyok emiatt, de úgy gondoltam, hogy lazán menni fog az a maradék 10 km is. Meg túl korán is volt, talán ha volt 11 óra? Reggel a normális formát hoztam az indulásnál, csináltam még a faluról közvilágítás mellett még néhány búcsúfotót. Ezeket és a tegnap késő délutániakat – Los Arcos-ról felraktam a tegnapi fotótárba, ott megnézhetitek! Egy idős brazil férfival indultunk együtt. Vele  már a 2. nap óta általában egy helyen, de mindenesetre 1 településen alszunk. Az első 2 nap volt vele egy kb. 30-as fiatal brazil srác is de láb problémák miatt lemaradt. Néhány perces eltéréssel szoktunk indulni ezzel a brazil újságíróval, de mindig lehagy, mert én folyamatosan fényképezem. Azután az első reggeliző helynél vagy pihenőhelynél találkozunk. Ma reggel hosszúnadrágra és hosszúpólóra öltöztem, a pulcsi csak a zsákon lógott. Az első 1,5 órában igen hideg volt, úgyhogy csipegettem magam. Néha fújt a szél is, nem esett jól, ráadásul csúnya felhők felé bandukoltam. A hátizsák súlyát már jól megszoktam, azt hittem nehezebben viselem majd. Persze még közel sincs vége! De azt hiszem összeszoktunk.


... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 998 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-06 | Hozzászólások (0)


Ma reggel a szokásosnál is korábban indultam. Nem valami sztahanovista megfontolásból ám, hanem mert az ajtó melletti ágyat választottam és onnan a hangtalan kilogisztikázása a cuccaimnak sokkal egyszerűbb és gyorsabb volt. ¾ 6-kor már úton voltam. Esőmentes laza időre készültem. Tudtam, hogy az időjósok a mai napra még esőt ígértek, de bíztam a jó szerencsémben és az eddigi viszonyunkban SZTP-vel. Ahogy elkezdtem Lograno főutcáján gyalogolni elkezdett szemerkélni. Nem vettem komolyan, de nem is volt komoly dolog, inkább csak ijesztgetett.  Arra jó volt, hogy kicsit más fényben mutassa meg a hajnali Logronot. 




Több mint 1 óráig tartott a városból kivezető út. Nem voltam feldobva a „camino”-s jelzések elhelyezésétől és azok számától s ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 920 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-06 | Hozzászólások (0)


Hááát! A reggeli zenés ébresztő nem sikerült. Néhány szobatárs már jóval 6 előtt elkezdett pakolászni. Azt csinálták amit a jó érzésű emberek még este lámpaoltás előtt, vagy reggel, amikor már mindenki felkel – csinálnak. Zörög, csörög, húzogatja amit talál a hálózsákon, hátizsákon. Éjszaka is volt aki kiment WC-re, amiben semmi rossz nincs, de be lehet csukni egy ajtót finoman is, óvatosan, meg belehet csapni is mint a budi ajtót. Amikor kifelé ment, még gondoltam, nem jól mérte fel a távolságot az ajtó és a félfa között. De befelé jövet szintén. Nem morfondíroztam sokat rajta, megállapítottam, hogy soha, vagy nagyon ritkán, vagy iszonyatosan régen lakott, aludt emberekkel együtt! Vagy soha, vagy szimplán hülye, nemtörődöm. Pedig a személyzet mindent megtett, hogy 6-kor zenére ébredjünk, 6-kor megszólalt a fülbemászó zene és kellemes illatot adó füstölőt is gyújtottak. De 6-kor nem nagyon akaródzott senkinek felkelni. Alig 4-en mozgolódtunk az épületben, plusz a félórája zörgők! 6.20-kor indultam neki a mai 25 km-nek. Laza vidéknek nézett ki és összességében nem is volt nehéz a terep. Megint órákig nem találkoztam emberrel.



... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 948 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-06 | Hozzászólások (0)


Ma reggel csak ½ 7-kor tudtam indulni. A csodás szállás árában benne volt a reggeli is. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz, bár túlzott reményein nem voltak a vacsorát követően. Az albergueről nem sokat írtam, bár lenne mit! Elég legyen annyi, hogy aki ismeri Hévízen a Borpatikában a tulajt, a kocsmárost – na az egy bűbájos aranyos bácsika az itteni tulajhoz képest. Prosztó, de úgy az igaziból! Főzött nekünk vacsorát, mert a faluban sem bolt, sem étterem, sem úgy semmi nem volt egy kocsmán kívül. Bevállalta majdnem mindenki a 7 eurós árat – majd csak lesz valahogy. 2 turnusban kajáltunk, mert hát pici volt a konyha. Ez rendben is volt. Főzött az ember valami Petőfi félét – Minek nevezzelek? Az alap talán lencsefőzelék volt és minden mással volt sűrítve, mert nem főzelék volt az állaga. A sűrűsége talán, mint a rizses húsé. Kolbász, paprika, valami tésztaféle, krumpli és még ki tudja mi volt benne. Úgy voltam vele, hogy nem kell belenézni a tányérba csak lapátolni, lapátolni. Iszonyatosan sótlan volt, a németekkel együtt kerestük a fűszereket, és ontottuk rá a sót. Kis feljavítás után már ehető is volt. Olyan volt az érzésem, mint amikor egyszer a munkahelyen „főztünk” Juhász Bélának. Aki nem tudja, miről van szó, attól elnézést kérek, de a többiek fogják érteni a hasonlatot. Megvolt a kaja, a németek még repetáztak is. A bor az elég vacak volt, egy fél pohárnál több nem is csúszott le. A reggeli ébresztés, annak aki még 6.10-kor merészelt aludni, ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 1014 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-06 | Hozzászólások (0)


Azt hiszem az eddigi legnehezebb napon vagyok túl. De visszakanyarodnék még a tegnap estéhez egy pillanatra.

½ 8-tól volt a közös vacsora az albergue 36 fős éttermében. Nagyon ügyesen üzemeltetik ezt az egész intézményt. Természetesen telt ház volt, sőt még a földszinten is kellett néhány embernek teríteni a lenti zarándokok konyhájában. De ez senkit nem zavart. Tehát majdnem mindenki benevezett a 10 eurós 3 fogásos, vörösboros vacsorára. A mi asztalunknál 7-en ültünk 3 német (jellemző a német fölény), 2 amerikai nő, 1 holland férfi és én. Eleve úgy ültették az embereket, hogy legyen közös nyelv. Ez természetesen az angol volt.  A kiszolgálás kicsit lassan ment, mert mindenki 4 féle étel közül választhatott, persze fogásonként. De elütöttük az időt borozgatással (ha elfogyott az üvegből, már jött a következő) és beszélgetéssel. Kiderült, hogy a két amerikai nő látta a The Way c. filmet és ennek hatására jött át Európába, erre az útra. Jellemző! És talán az is, hogy a mai kaptatót kihagyták és busszal mentek el Burgosba, ami ugye földi, halandó zarándok számára minimum 2 nap. Hát, nem vagyunk egyformák. A vacsora után, 10-kor igazán jólesett a lefekvés, tudtam élvezni a vízszintet.

Ha ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 1010 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-06 | Hozzászólások (0)


Nem nagyon sikerült kipihenni a lábaimnak az elmúlt két napot. Már az első lépéseknél éreztem, hogy nem minden oké a lábammal. Ami az elmúlt jó néhány napban már nem fájt, azt most ismét erősen éreztem. De hát nem volt mit tenni, a mai cél Burgos volt. Csak 24 km és az első szakaszt leszámítva könnyű terepnek ígérkezett. Valóban így volt.

5.50-kor indultam. Már az utcán voltam, amikor a „gazdasszony” jött nyitni az alberguet. Próbált visszacsalni egy kávéra, de ha már egyszer felcíheltem magamra a zsákot, akkor bizony egy kávéért le nem veszem. A másik szállásról szintén ekkor indultak a koreai 3 lány és 1 fiú, így nem kellett a lámpámat használni, mert mutatták az utat. J Amúgy sem lehetett volna eltévedni, mert műúton kellett a következő faluig menni és majd csak azt elhagyva kellett letérni, de addigra már egész jól lehetett látni. Ez a falu Atapuerca volt. Az eddigiekhez képest egész kis takaros település, bár ez a nap többi kis falváról is elmondható. Jól érezhető azért a „nagyváros”, 200 ezres Burgos közels&ea ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 1098 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-06 | Hozzászólások (0)


Tudom, hogy többen már annak a lehetőségét keresik, hogy hogyan lehet felmászni a Szabadság-híd oly közkedvelt turuljához, hogy véget vessenek a caminos blog nélküli életnek. Megértem. Aki kibírta és olvasni tudja eme sorokat, annak szívből gratulálok az önuralomhoz és állhatatossághoz. Aki meg már leugrott az 2 sort érdemel valamelyik napilapban. Küldök majd virágot, de csak keveset, mert ilyenkor a ballagások idején aranyárban adják a bokrétát.

Komolyra fordítva a szót, tegnap Burgosban volt ugyan internet, de olyan drága, amiért én nem vagyok hajlandó fizetni, ha nem létszükség. 10 perc fél euró, 20 perc 1 euró. Hát lopom én a pénzt? Nem. Az internetet már inkább lopnám, de a tegnapi próbálkozásaim kudarcot vallottak. Bár a városi netre már majdnem sikerült feljutnom, már csak egy spanyol telefon hiányzott hozzá. Szóval időm sem volt blogot írni és lehetőségem sem lett volna, hogy „közkincsé” tegyem. Gondoltam, hogy majd ma. Ma sem jött össze, mármint a megosztás felétek, de legalább megírom.

A mai napra csak 20 km-t terveztem. Kicsit kímélni akarom a lábam, nehogy kipurcanjon. Jól is terveztem, mert kicsit nehézkesen működtek ma a járókészülékeim.

... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 943 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-06 | Hozzászólások (0)


Hahó! Már itt is vagyok. Ma felkelt a nap, de úgy rendesen! Majd meglátjátok mennyire!

Én a szokásos időben és forgatókönyv szerint keltem, indultam. Semmi extra nem volt. Az éjszaka nem volt túl kényelmes, az ágy matraca igen rövid volt és kifeküdt. Eldönthettem, hogy a fejem lóg le vagy esetleg a lábam, mindegy túléltem. Néhányan időben indultunk. Hamar letértem az aszfaltról és bosszantott, hogy a napfelkeltét el fogja takarni egy lapos hegy, olyan alakja volt, mint Badacsonynál. De később mindenért kárpótolt a látvány. Pont akkor értem egy magaslatra, amikor kellett és a távolban, a szélerőművek mögött kezdett valami nagyon komolyan piroslani. Én szemmel jól láttam La Mancha modern ellenfeleit, de a széles látószögű, kis objektívben semmi nem volt látható. Nem volt hát mit tennem, lemálháztam magam és előkerestem a teleobjektívet. Ha már cipeltem! Megérte az objektív csere. Majd meglátjátok! Sokat kattintottam és fényképésztechnikai szempontból elég gyengék a fotók (ezért majd kapok is a hozzáértőktől), de nem volt szívem kitörölni egyiket sem. Mindenki válogasson kedvére belőlük. Nekem mind tetszik!


... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 990 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-06 | Hozzászólások (0)


Ma semmi extra nem történt, jöttem 25 km-t és ennyi! Itt akár be is fejezhetném a mai napot, de, hogy mit kapnék, néhány „papaleone-camino” függőtől, azt inkább el sem merem képzelni.

A megszokott időben és módon indult a nap, azzal a pici különbséggel, hogy a tegnapi szállás, ami ugye egy önkormányzati volt és adományos alapon működött, a reggeli is beletartozott az adományba. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy ha adomány, akkor az lehet 0 euro is, ez nem igaz. Bár elméletileg lehetne, de ez normális ember fejében meg sem fordul(hat). Annyira normálisak és rendesek voltak itt is, és nagyon rendben volt az egész szállás, hogy ez oly fokú bunkóság lett volna, mit ide Lacháza, az pedig innen már elég messze van! Én tegnap azt az összeget adtam (7 €), ami a többi helyi szálláson is az ár volt. Szóval a reggeli, bolti pirítós, keksz, tej, vaj, lekvár, kávé. Ettem pár falatot és úgy indultam a mai távra.

Az első 1,5 km laza sík terep, de ahogy kezdett világosodni, a hajnali sötétségből kezdett elősejleni a szomorú 1 km. Valahol fönt volt a vége, jó magasan. Amikor tudatosodott bennem, hogy az a vékony fehér sáv, ami kúszik igen szép tempóban felfelé, az bizony az El Camino soron következő szakasza a hegyre, egyből nem kezdtem ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 939 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


Rosszul indult a nap. Elaludtam! Atyaúristen! Most mi lesz? Gondoltam első riadalmamban, de ahogy körbenéztem és felderengett a barakk belsejének körvonala, rájöttem, hogy hol is vagyok. Az éjszaka a hideg miatt többször is felébredtem, utoljára 4.55-kor. Most meg már 5.55 volt. Elkések! De honnan is? Szép lassan, óvatosan kicipeltem az előtérbe a cuccaim, hogy az a néhány ember, aki nem ilyen mániákusan korán kelő, tudjon még aludni és az előtérben felöltöztem, készre pakoltam a zsákot, ami azt jelenti, hogy a technikai felszerelést, amivel mostanság alszom belegyömöszöltem. 6.17-kor már kopogtam a helyi vasútállomás kövezetén.

Átmentem a kis városkán, ami meglehetősen barátságosnak tűnt így hajnalban – az emberek nélkül meg amúgy is szeretem a településeket – csak a hideg keserítette meg egy kicsit az életem. A szokásos rövid szerkómban voltam és gondoltam, hogy az első ½ óra után már sokkal elviselhetőbb lesz az idő. Annyira hideg volt, hogy a fényképezőgépet sem volt kedvem elővenni. Vacogtam. Fokoztam a tempót, de most még az sem segített. Elég hamar átértem az első kis faluba, nevét sem tudom és szerencsére volt egy közért-bár kompozíció 6 négyzetméteren, de volt forró kávé. Más sem, de most nem is bántam. Kicsit átmelegített, csak úgy állva, a hátizsákkal egyensúlyozva döntöttem le a kis melegséget. Hogy tud örülni az ember ilyen apróságnak is. Itt ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 952 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


Ki vagyok, mint a liba. Úgy elöljárójában. Tehát ha nem leszek túl összeszedett ma (sem), akkor legalább ma betudhatjátok az állapotomnak.

A mai story ott kezdődött, hogy tegnap megírtam a napi blogot, feltettem nektek és nekiláttam átgondolni a következő napot, azaz a mait. Kikerekedett a szemem, amikor megláttam, hogy valami 17,5 km-en keresztül semmi nincs csak út, út, ja és egy kis út. Semmi falu. Elsőre kicsit bizarrnak tűnt a dolog. Olvasom a kisokosomban, hogy vigyünk kaját, vizet meg más túlélő készletet. Átgondoltam, a kajámat megettem azt nem kell vinnem, vizet amúgy is vinnék. Az meg nekem nem akkora dráma, ha nem megyek át 2-3 kihalt falucskán, ahol úgysem tudok inni még egy kávét sem, nem hogy egy szendvicset ehessek. Időszámvetést végeztem. Ha normálisan indulok, és nyomok egy kövér 5 km/h sebességet, akkor ½ 10-re emberlakta környékre érek. Ez pont olyan, mintha 4-gyel csoszognék és 12-14 km múlva találnék egy kávézóhelyet a 3. faluban, mert ugye az első 2 még alszik, amikor engem vendégül láthatna. Tehát semmi emberhalál nincs. Néztem a további mennivalót is. Kisakkoztam, hogy kb. olyan 26-27 km lazán meglesz! Nyugodtan hajtottam a fejem a párnám helyett a karomra.

Reggel a szokásos időben kiosontam a szobából, szerintem a holland házaspár é ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 931 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


Ma rövid leszek. Enervált vagyok. Amennyire sok volt az energiám az elmúlt napokban, ma reggel úgy ébredtem, hogy szinte semmi nincs. De holnapra már újra lesz! Korán ébredtem, már volt aki ½ 5-kor útra kélt. Felébresztett. Nem is tudtam már visszaaludni, így egy kicsivel korábban indultam, mint máskor.  Húúú, az első néhány kilométeren nagyon nem akartam működni. Úgy vánszorogtam, mint ha már az utolsó kilométerek lennének. Gondolom a tegnapi reggeli hajtás ekkor bosszulta meg magát. A kis faluból ahonnan indultam két út vezetett ki, persze én a kevésbé romantikusat, ám de rövidebbet választottam. A hajnali sötétben nem mindegy? Már kezdett világosodni, amikor láttam, hogy egy fiatal srác, aki az én startomnál még csak szedelődzködött, a balról jövő (hosszabb) útról beelőz. Na, mondom magamnak, jó lassú vagyok. Feltűnt, hogy hasonló színű, világoszöld törülköző van neki is úm. panyókára vetve a zsákján mint az enyém. De jó, nem csak én vagyok ilyen hülye, hogy a kis törülközőmet kívül hordom. Beértem Sahagúnba kb 1,5 óra alatt, ami elég vacak részidő és betértem egy korai peregrinókra váró reggeliző helyre, ahol kellemes reggelit kaptam. Tortilla, narancslé, kávé. Ott volt a srác is, akinek hasonló törcsije volt, mint nekem. Hasonló!? Az enyém volt. Ugyanis elhagytam, amikor kiléptem az albergueből. Itt kérdezte meg, hogy esetleg nem az enyém-e?


... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 899 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


A nap egy kicsit rövidebbre sikeredett, mint úgy általában. És a napnak pont azt a részét tépte le az élet, amikor a blogot kellett volna írnom. Így az tegnap, azaz 19-én ELMARADT! Na, nem az érdeklődés hiányában – mert az megvolt a részetekről, hanem más miatt. De erről majd később. Ma menetközben azon gondolkodtam, hogy hol tudnék venni egy olyan kínzó eszközt, amellyel magamat tudnám sanyargatni a tegnapi mulasztás miatt? Olyan övre gondoltam, ami belülről van szögekkel kiverve és azt viselném egészen Santiago de Compostelaig. Szent Jakab biztos megbocsátana, de ti is? A helyi sexshopban csak sima korbácsot láttam, szöges nem volt, pedig az lenne az igazi vezeklés!

Ugyan a nap az rövid volt, de megtett táv, az előre eltervezett, kb. 25 km. Hajnalban volt, aki már 4-kor indult! Hogy hová sietett? Lehet, hogy még tegnap be akart érni Leonba. Az olyan 37-38 km és akkor üdén, frissen megérkezik a városba és örül, hogy leteheti a fenekét, már ha lesz hová! Ezzel nem is lett volna baj, ez a magánügy kategóriába tartozik, de az már közügy, hogy hangosan hajnalban a szobában beszélik meg az útitervet. Ami a födém nélküli emeletet tekintve, azt jelentette, hogy nemcsak az a 8 ember hallotta, aki egy szobában volt, hanem úgy mindenki. Jó, hogy nem vagyunk egyformák! Ennek a tapintatos társaságnak köszönhetően már korábban útnak indultam, mint szoktam. Éjszak jó nagy zuhi volt, de reggel ennek ellenére va ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 864 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


A későbbi kelést, értelemszerűen kései indulás követte. De nem kellett rohannom. Ez a 12-13 km semmiség volt a már edzett lábaimnak. Ragyogó napsütésben gyalogoltam az elején igen kellemes tájon. A második fele az már annyira nem tetszett, mert kicsit iparterületen haladt, de hát tudomásul kell venni, hogy a történelmi városrészek a város belsejében vannak. Körbenőtte őket a 130.000 ember háza és ipar. Ez van.

Leonban 2 nagy szálláshely van. Az egyik egy kicsit távolabb a történelmi városrésztől, ez kb. 20-25 perc laza séta, az önkormányzat üzemelteti és 5 euróba kerül, majdnem 24 órás nyitva tartás mellett. A másik bent a sétálóutcában van és az egyház működteti, este ½ 10-kor kapuzárás. Én az előbbit választottam. Elég korán beértem Leonba és bár 10-13-ig takarítás miatt zárva van, de minden további nélkül le lehetett pakolni és már csomag nélkül lehetett megkezdeni a városnézést. Elég rugalmasak és kedvesek voltak. 170 fős albergueről volt szó, 8 fős szobákban.

Megkezdtem hát a leoni városnézést. Igen régi a város. Már a rómaiak is alapítottak itt várost annak idején. A neve is erre az időre utal, a latin „legio” szóból ered, ami véletlenül megegyezik az oroszlán szó jelent&eacu ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 936 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


Reggel menetrendszerű ébredés és hajszálpontosan 6-kor nekiindulás a mai napnak. Több esélyes volt a mai tervezett táv, de az élet természetesen felülírta a terveimet, ami persze nem volt baj.

A városból a térkép alapján elég jól kitaláltam, bár nem volt rövid idő. Alvó belváros, ébredező külváros, bő 1,5 órás kutyagolás, amíg elértem La Virgin de Caminot ahol reggeliztem. Eddig elég hideg volt, de ahogy kiértem a városból kellemesre váltott az idő, leszámítva a most még nem túl erős szelet. Virgin de Camino után választás elé állítják a zarándokot. Vagy megy a rövidebb, de unalmasabb, autópálya, autóút mellett vezető úton, vagy a valamivel hosszabb, de a természet lágy ölén haladó szakaszon gyalogol. Én, többek tanácsára is, meg amúgy sem sietek a hosszabbat választottam. Úgy láttam a nagy többség nem így tett. Én nem bántam.

Az első variáció szerint, ahogy terveztem, Villar de Mazarife lett volna mai szálláshely. Ez 22 km volt Leontól, rövidnek is tűnt, meg akkor másnap kellett volna sokkal hosszabbat mennem Astorgáig, ezért a „b” terv az volt, hogy megtoldom még 14 km-rel és akkor Hospital de Orbigoban alszom. Közte nincs szálláshely. Elég korán értem Villar de Mazarifebe és feltettem a kérdést a lábaimnak, hogy ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 931 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


Régen volt ilyen kellemes napom. Reggel csak ½ 8-kor indultam, laza reggeli a helyi bárban, nyoma sem volt a tegnapi zord időnek, ragyogó napsütés, gyönyörű táj, kellemes madárcsicsergés és az a tudat, hogy ma maximum 16 km-t kell megtennem, hogy beérjek abba szép kis városba, ahol Dóra, a magyar hospitalera vár.

Nem hogy sétáltam a szikrázó reggeli napsütésben, hanem szinte andalogtam. Mindenki elrohant mellettem. Bántam én?! Dehogy! Utolért 2 magyar zarándok, váltottunk néhány szót, de nem akartam visszafogni őket a saját tempójukban én meg a világ minden kincséért sem voltam képes gyorsabb tempóra kapcsolni. Siettek. Elég hamar Compostelába kellett érniük a repjegy miatt. Szerencsés vagyok, nem kell rohannom. A lány 2 napja kezdte Leonban a zarándoklatot.

Az egyik faluban (Santibanez de Valdeiglesias) láttam egy templomot, amelyet még csak 25 éve építettek, de simán lehetett volna 2-300 éves is. Az antikolás egész jól sikerült. És láttam egy idős házaspárt, aki akkor indultak az áruikkal, egy pick-upban, bíztam benne, hogy akkor ma van a piac Astorgában és talán még elcsíphetem a spanyol kisvárosi piac hangulatát. Kellemes lankás dombokon, szép tájon haladva lassan elértem azt a pontot ahonnan már rá lehetett látni Astorgá ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 1010 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


Reggel egy szemernyivel sem aludtam, tovább, mint szoktam, pedig nem feküdtem túl korán. Megszokás! Interneteztem egy kicsit megreggeliztem és a nyakamba vettem a várost. A legkorábban a katedrális nyitott, 9-kor. Addig csak úgy sétáltam. Az egész astorgai belváros, óváros, kinek, hogy tetszik, nem nagyobb, mint a Budai vár területe. De nagyon kis hangulatos, impresszív az egész. Kellemes korán reggel, nyugodt a szieszta idején és nyüzsgős, izgalmas este. Jóóó!

9-kor nyitott a katedrális. Hatalmas ez is, mint minden valamikori jelentősebb spanyol városban lévő, a középkorban épült egyházi épület. Hatalmas oszlopok, terek belül, bár már kicsit idegesítő számomra, hogy a főhajó kellős közepét beépítették a stallummal. Ezt eddig minden spanyol katedrálisnál megfigyeltem. Ez a stallum az egyházi főakárkik ülőhelye. Ami nagyon szép és díszes, de miért kell megtörni egy ilyen hatalmas épület belső terét. Megint látszódik, hogy ki van kiért? Az egyházi főszemélyek nem szolgálták az egyházat, hanem az egyházzal és persze a hívekkel szolgáltatták ki magukat. Ezek ott bent feszítenek a kis trónusokon, a pórnép meg lapuljon a stallum mögött, de azért fizessen rendesen és imádja őket, csókolgassa a kezüket és aranyban járassa azokat, akiknek a legnagyobb alázattal kellene szolgálni az istenüket. Ezek az emberek, ugye legtöbbször nem a tudásuk, erkölcsösségük, a valláshoz való hűségük alapján kerültek magas po ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 963 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)

Belépés
Keresés
Naptár
«  Március 2024  »
HKSzeCsPSzoV
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Mentett bejegyzések
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Copyright MyCorp © 2024
    Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben