A reggeli 6-kor volt – így most kivételesen megvártam. Amúgy sem kellet sietnem. Ma csak 26-28 km-t terveztem. Mivel később indultam már a fejlámpára sem volt szükségem. Castrojeríz elég hosszú volt ahhoz, hogy mire átérjek rajta elkezdjen világosodni. Az előttem magasadó lapos hegy most nem tűnt olyan vészesnek, mint 2 évvel ezelőtt a sötétben. 100 méter csak a szintemelkedés és kb. 1 km-en belül kell megtenni. Az előzetes látvány rosszabb, mint megcsinálni. A napfelkelte kicsit a felhők mögé bújt, nagy bánatomra, pedig szerettem volna pár jó fotót készíteni a magaslatról. A lapos hegy, amely túloldalán le kellett ereszkedni egy 18-os lejtőn csak kb. 400 méter széles. Érdekes képződmény. Mintha legyalulták volna.
Jól taktikáztam a reggelivel, az első olyan faluig kitartott, ahol kaját tudtam venni. A bár ahová bementem, nem tűnt szimpatikusnak ezért átmentem egy közért jellegű helyre, ahol nagy választék nem volt – így az olajos hal és kenyér lett a menü. Az egyik parkban megpihenve, kajálgatva – beért Attila és a lengyel kislány, Magdalena. Örültem nekik, már napok óta nem találkoztunk. Innen még nem együtt mentünk tovább, mert ők akkor kezdték a reggelit, amikor én már befejeztem. De a 8 km-re lévő faluban már ismét utolértek. Innen már közösen gyalogoltunk a 6 km-re lévő Fromistaba. 
Napközben néhány érdekes emberrel találkoztam: egy idős hölggyel Dél- Afrikából, Majdnem 1 órát beszélgettünk, olasz srácokkal is összefutottam, akik már hallottak rólam más olaszoktól, és jót beszélgettem egy brazil férfival is. Bár kevesebbet tudott angolul mint én.
Fromistaban az önkormányzati albergueba mentünk be Magdalenaval és Attilával – ahol sajnos nem volt konyha, de ez csak később derült ki. Akartunk valami jót főzni, közösen. De majd holnap. A tisztálkodás után elmentünk kajálni. Majd kellemesen elbeszélgettünk mindenféle dolgokról egész estig. Ittunk egy kevéske vörösbort a jobbik fajtából. A helyi szupermerkadoból beszereztünk némi kaját, mindenki amit gondolt és összedobtuk, majd közösen –olyan caminosan megettük vacsorára. Közben jöttek – mentek körülöttünk az ismerősök. Kezd olyanná válni ez a camino is  - amilyennek lennie kell. Egyre jobban élvezem. 
A holnapi napra nem tervezünk valami nagy derbit. 20 km. Ott meg kell állnunk, mert utána következik a legnehezebbnek titulált szakasz és 18 km-ig semmi sincs. A 20-ra még ez a kietlen 18 sok lenne. Van aki bevállalja – nekünk nem kell rohanni. Szerintem ez a kis csapat holnap is együtt lesz – bár Attila rakétáit látva én nem tudom majd tartani vele a lépést. De nem is kell – ez magányos műfaj, amikor gyalogol az ember – és jó az albergueben, vagy egy bárban összeverődni újra, vagy esetleg napok múltán megint összefutni. Meg van ennek a varázsa! Jó volt ez a mai nap. Élveztem.

Mai árak:
szállás 8 euró
olajos hal 1 euró
kis bagett 0.4 euró
kávé 1,2 euró
paella 9.50 euró
pizza 8 euró
vörösbor 4 euró
25 dkg trapista 2 euró
20 dkg felvágott 1,4 euró