Az esti, sokáig tartó beszélgetés után rövid volt az éjszaka, mivel 5-kor keltem és fél 6 után már úton voltam. Egy darabig – amíg sötét volt Magdalena jött velem, az ő lámpája ugyanis elég vacak. Amint kivilágosodott és én az aktuális masszírozós pihenőmet tartottam, ő ment tovább. Astorga előtt becsületesen megreggeliztem, kávéztam. Tortilla volt a menü.  Ki is tartott délutánig. Astorgát nagyon szerettem 2 éve – 2 napot töltöttem itt, bejártam keresztül-kasul, emlékszem a koreai – kanadai – magyar bulizásra, Dórára a magyar hospitalerára, a csoki múzeumra, a Gaudi által megálmodott, de soha fel nem szentelt püspöki palotára, a csodálatos városházára. Szóval emlékeimben itt él. Köszönhető ez annak is, hogy milliószor láttam az akkor készített fényképeket és többször elolvastam az akkori blogbejegyzésemet. Erre jó a blog. Újra átélni az élményeket. Most Astorgán csak átsétáltam. Kihagytam a katedrálist is. 
Mára 31 km volt a terv, de a végén csak 28,5 km lett. Pedig odaértem, ahová terveztem. Reggel sikerült egy kicsit rövidítenem az úton. Az alternatív utat választottam. A tegnapi pihenő és a csodálatos masszázs sokat segített a lábamon. Persze elfáradt a sarkam a nap végére, de a nap első szakaszát igen jól viselte. Szerintem ha ilyen szép lassú tempóban haladok, akkor nem lesz ennél komolyabb gond vele. Ezt meg már megszoktam.
El Gansoba érkeztem 2 órakor. Egy pici falu, szerintem csak 1 albergue van benne, én legalábbis nem találkoztam másikkal, egy bár és egy közért, egy templom és kb. 40-50 lakos. Az albergue nagyon kellemes hangulatú, barátságos, kényelmes. Ajánlom azoknak, akik nem akarnak nagyvárosban megszállni. Olyan igazi albergues a hangulat. A délután során jó sokan jöttek, még sem érzem a tömeget. Az olaszok főznek a konyhában, a németek söröznek, a spanyolok dumálgatnak. 
Én összefutottam egy Spanyolországban élő, Erdélyből származó magyar nővel. Jó nagyot beszélgettünk. Érdekes volt a megismerkedésünk, de nagyon jól alakult a beszélgetés. Érdekes volt, tanulságos.
Holnap délelőtt következik a Cruz de Ferro. Ehhez meg kell mászni egy laza hegyet. Most kb. 1000 m magasan vagyok és kb. 400 méter lesz a szintemelkedés majd utána úgy 500 métert ereszkedem. 2 éve ez volt a leghosszabb szakaszom, most rövidebbre tervezem, olyan 25 km-re. De lehet, hogy meg kell toldanom 5-tel, ha megint úgy járok, mint anno, hogy a turista zarándokok előre, telefonon lefoglalják az összes szállást. Időben akarok indulni reggel, hogy még a nagy meleg előtt túl legyek a nehezén. Eddig szerencsém volt az időjárással, sem túl meleg, sem eső nem nehezítette a menetelést. Persze a reggelek csípősek, de nem elviselhetetlen. Remélem ilyen marad Galíciában is – bár ott már több esély van a nedvesebb napokra. 
Összességében nem volt nehéz a mai nap, időben való indulás, kényelmes menettempó, elviselhető fájdalom és nem túl nagy távolság. Spórolok a lábammal, hogy ezt a maradék 350-400 km-t már bírja ki. 

Mai árak:
tortilla 2 euró
kávé 1,5 euró
friss zöldséglé 5 euró
kész étel, mikrózható paella 2,8 euró
tábla csoki 0.8 euró
őszibarack  0.5 euró / darab