A tegnap esti ágyam két nősténymedve ágya között volt. Amikor 10 után bementem a hálóterembe az egyik már javában horkolt. Néhány perces türelmes cicegős próbálkozás után kénytelen voltam kicsit megébreszteni mert senki nem tudott aludni tőle. Voltunk kb 40-en a körletben. Olyan változatosan horkolt és olyan hangosan, hogy ilyet még Kudelka Jancsi sem tudott, anno! A rövid ébresztő után következett egy kis csend. Pár percig, mert megszólalt a másik oldalamon a másik nagy ágyú. Ő is nő volt. De legalább őt kilehetett zökkenteni a cicegős módszerrel. Ezt még eljátszottam párszor az éjszaka, de ¾ 5 után felkeltem és jó időben nekivágtam a mai vacak 9 km-es göröngyös lejtőnek. Gondoltam, hogy végigbaktatok a kietlen műúton, de olyan kunkorokat kellett volna csinálnom, ami nem érte volna meg. Így maradt a kellemetlen bukdácsolás. Jól jött volna egy ködlámpa is, merta fejlámpával kb 40 centire láttam néha. Izgis volt.
Fél 7 körül egy bezárt bár előtt megreggeliztem a vésztartalékot. Olajos hal, őszibarack, kiwi és egy kis 3 napos kenyér. Pár tehénszaros apró falun haladtam át a sötétben. Sok esély nem volt elkerülni a lepényeket és az istállókból az utcára kifolyó trágyalevet. Egy idő után a zarándok feladja a kényeskedő kerülgetéseket. Ismét lefényképeztem az állítólag 800 éves fát Triecastella előtt. Terebélyes, az biztos. Triecastelaba beérkezvén ittam gyorsan 2 olaszos kávét. Az át nem aludt éjszaka után igen nagy szükségem volt rá. Kicsit megpihentem, mert ez a sötétben botladozós közel 700 méter szintcsökkenős 9 km jelentősen leterhelt lábilag. A következő, komolyabb település nélküli szakasz 13 km volt. Ezen a szakaszon többnyire együtt gyalogoltam egy varsói fiatal sráccal. Illetve sántikáltunk. Ő a jobb lábára én a balra. Szép látvány lehetett. Az is, amikor egy személyautó elhaladt mellettünk és pont egy híg tehénlepényt fröccsentett szét a gumijával az út közepén. Ugrottunk egyszerre egy jó nagyot, hogy elkerüljük a szétfröccsenő trágyát. Én voltam a szerencsésebb csak pár cseppet kaptam. A sántikáló társam kicsit gazdagabban lett beterítve. Röhögés és tisztálkodás következett.
Igazából csak találgattuk, hogy melyik faluban lehetünk, mert település nevekkel ezen a szakaszon nem találkoztunk. 8 km-re Sarriától, a mai célállomástól, kávé, tortilla és csoki volt a sántikálók jutalma. És 20-30 perc pihenő. Az ezt követő szakaszon én inkább a köves utat választottam, mert a nevével ellentétben nem volt rajta kő, ami boldogított volna, nem úgy mint a mellette található zarándok úton.
2 előtt értem be Sarriába, ahol a már ismert alberguet választottam. A korai időpont ellenére már csak 2 szabad ágy volt – a többit előre lefoglalták. Persze, mint később kiderült itt is nyílt néhány új albergue a 2 év alatt, tehát még találtam volna szállást. A lengyel srác mesélte, hogy tegnap Triecastelaban 2-kor már mindenhol ki volt téve a completto tábla, ami azt jelezte, hogy megtelt. Eddig nekem szerencsém volt. És hát időben indulok reggelenként ezért aránylag időben érkezem a lassú tempóm ellenére is. 
A tisztálkodás után kerestem egy nagy közértet, ahol bevásároltam a mai estebédnek valót és visszapótoltam a vésztartalékot. Találtam tejfölt is, a legnagyobb örömömre. Queso O Casal néven fut. Vettem hozzá reszelt sajtot és tésztát és hamar meg volt az egyszerű zarándok étel. A Gadis boltlánc egész olcsónak számít ezen a vidéken, ha valaki majd erre jár, érdemes keresni őket. Nagy a választék és jók az áraik.
Holnap Portomarinba megyek, az is csak 26 km, mint a mai táv. Most már ilyen távokat tervezek, a terep kezd laposabbá válni, a lábaim nagy örömére.
Mai árak:
szállás 10
kávé 1
tejeskávé 1,3
étcsoki 10 dkg 1
tészta fél kg-os 0.88
sajt 20 dkg 1,95
tejföl 50 dkg 2.95
coca cola 0.5 literes 0,79
öszibarack 1,09/kg