Hajnal 4-kor volt kelés. Nem a mai napra tervezett 33-34 km mennyisége miatt keltem ilyen hamar, hanem mert az alberguevel való ellátottság igen szegényes az emlékeim és a könyvek szerint is. A napközben tapasztaltak ellentmondtak ennek. Az utóbbi 2 évben jelentős fejlődés történt ezen a téren. Az elgondolásom az volt, hogy a hátralévő 65-66 km-t felezem ha Olveiroaban állok meg. Itt biztos, hogy van egy albergue, bár nem túl nagy befogadóképességgel bír, így nem szabad a véletlenre és a lustaságra bíznom a dolgot.
Nem nagyon tetszett a felkelés, de tudtam, hogy ez az utolsó, úgymond időre teljesítendő szakasz. Nem szintidőt mértek, hanem szabad ágyért indultam reggel. Tudván, hogy lassabb vagyok a többieknél, kellett egy orrhossznyi előnyt szereznem és ezt csak reggel tudtam összeszedni. Sikerült megtartanom is. Az ezüstéremmel a nyakamban foglaltam el az ágyam. Páran megelőztek, de ők vagy a másik albergueben szálltak meg, ami új volt nekem, vagy tovább mentek a 4 km-re lévő szintén az újdonság számba menő alberguebe. ¼ 3-ra érkeztem meg, 7,5 óra volt a tiszta menetidőm. Elfáradtam rendesen a térd és sarok fájdalmaim miatt. Jólesett beállni a zuhany alá és tudni, hogy van szállásom és már csak 1 nap az óceán partjáig.
A hajnal nagyon hangulatos volt, nagyon sötét és még jobban párás, ködös. De jó volt gyalogolni, egyedül a gondolataimmal. Nem zavart senki, nem csiviteltek körülöttem a turisták, eltűntek. Pedig pár csoport jelezte, hogy folytatják az utat az óceánig. Szerencsére nem találkoztam velük. Gyönyörű csillagos volt az ég, sokkal több csillag volt látható, mint általában – lekapcsolt fejlámpával közlekedtem a műúton, ami speciális hangulatot kölcsönzött a néhol ködben, néhol párában való gyalogláshoz. A Holdat nem láttam sehol. Amikor kezdett pirkadni az is nagyon szép volt. Próbálkoztam a fotózással, de kevés sikerrel, nem adja vissza azt a misztikusságát, amit átéltem. Skócia jutott az eszembe.
Igen krónikus kávéhiányban szenvedtem és csak 14 km után estem be egy bárba, ahol nem egy kávét ittam hirtelenjében. A reggelivel nem volt gondom, mert azt még hajnalban az albergueben elintéztem. Azt sem kellett a zsákban cipelnem és tudtam, hogy sokáig nem lesz semmi kaja lehetőség. Ma is sok kis apró, számomra nevesincs falun kellett átmennem. Tényleg nem tudom a nevüket, mert kiírva nem volt és csak kisakkozhattam volna térképről, hogy melyikben vagyok ha nagyon érdekel. Egy-egy falu felé közelítve azért beugrott néhány emlék régről.
Olveiroa felé közeledve láttam, hogy már nem lesz gond a szállással, több albergue is hirdette magát. Az általam ismert szálláshely is alaposan megváltozott, kibővült, megszépült. A falu közepén van, Loncho a neve és építettek hozzá egy éttermet, ahol egy sarokban pár dolgot lehet is vásárolni. Örülök ezeknek a pozitív változásoknak. Itt is 12 euró volt a szállás, ami magasabb mint Santiago előtt, de ez van, nem nagy dráma. Estére azért megteltek az emeletes ágyak és a közel lévő önkormányzati albergue is tele lett. Már a blog írása közben láttam sok régi ismerős megérkezését, fáradtan, koszosan, elgyötörten. Én is biztos így nézhettem ki amikor megérkeztem. Az ausztrál lány például sírva érkezett meg. Tegnap is egy szálláson voltunk. Sok az olasz – de ők már rendes zarándokok, nem 100 km-es turisták. Van olyan, akivel Saint Jean óta tartjuk a tempót.
Holnap nem tervezem ilyen koránra az indulást. A CÉLba érvén nem lesz gond a szállással. Az utolsó nap szép kényelmesen akarok gyalogolni, sok-sok élménnyel akarom még megtölteni a memóriámat.
Mai árak:
szállás 12
kávé 1
tonic 1,4
narancslé 1,4
kenyér 0,6
|
