A bő 2 napos pihenő eredményeként üdén, frissen, kipihenten indultam tovább Sautensből. Bár a frissesség hamar elmúlt, krónikus kávéhiányban szenvedtem. De, ellenálltam, azért sem ittam. Nem is volt hol! Legyen elég az, amit a reggelihez ittam. A napi terv a távolságot tekintve kb. 30-35 km volt. És nem könnyű terepen, de mivel a térdeim is kaptak 2 nap pihenőt, nem féltem nagyon a mai naptól. Arra nem számítottam, hogy ilyen meleg lesz, lazán 30 fok fölött volt a hőmérséklet. Ha aszfalton jártam – sík terepen akkor azért volt meleg, ha meg az erdőben gyalogoltam, akkor a szintemelkedés tette igen meleggé az aktuális pillanatot. Szintemelkedésben pedig volt részem rendesen. Nem tudom megmondani, hogy mennyi volt az egész napi emelkedés és csökkenés, de nagyon sok. Ha majd egyszer a runkeeper netes változatát is látom, akkor majd kiderül pontosan. Ettől függetlenül nem volt elviselhetetlen a nap, csak kemény – egy jó 35-ös kemény túra – méretes hátizsákkal spékelve. A délelőtt nagy részét nem a Jakobsweg-es úton mentem, hanem alternatív utat választottam. Délután már Zamstól szigorúan követtem a nyilat. Fél 3 körül ebédeltem, egy kellemes pihenőhelyen. Nem volt nagy ebéd, mert a Pünkösd miatt minden zárva – túl sok kaját nem cipeltem magammal. Szegényesre vettem a kajálást – zsömle, májkrém, müzli szelet. Most 2 napig ez van, de kedden már nyitva lesznek a boltok. A 2 nap pihenő alatt nagyon jó helyi specialitásokat ettem. A nevüket nem tudom, de remek volt az ízvilága, mindkét vacsorámnak. A 2 pihenőnap nem azt jelentette, hogy ki sem mozdultam a szobámból, hanem hogy csak könnyebb, lazább sétákat tettem Sautens környékén, persze teher nélkül. Felfedeztem a közelben egy felvonót, amely felröpített 2000 m fölé, onnan csináltam néhány lélegzetelállító fotót. Gyönyörű volt az idő, szikrázó napsütés, ott fönt nem túl meleg. Nagyon jó volt ott a magasban. Szeretem az ilyen magasságokat. Megnyugtató számomra, órákig tudok gyönyörködni a környezetben. Szeretem az Alpok hegyeit, mindig elkápráztatnak. Nagyon sok túrázót, kirándulót láttam fent és nem a fiatal korosztályból. Szuperül éreztem magam napközben – késő délután remek estebéd – hát mi kell még?

Új útitársam van. Nehogy szomorkodjak! Ami persze eddig sem volt rám jellemző. Végig kísér majd az úton – egészen az óceán partjáig.

Visszatérve a múltból – Zamsot elhagyva, nézegettem a térképen, hogy biztos, arra a fölöttem magasodó hegyre kell nekem feljutnom? De ha Stanzot el szerettem volna érni, akkor sok választásom nem volt. Kemény 25 perc volt az biztos! Megvolt az hegyoldal izzadsága! Beértem a Stanc nevű hegyi faluba, a templomnál megpihentem egy kicsit, összeszedtem az előtte kiköpködött tüdőmet és megpróbáltam szállást találni a faluban. Nem akartam tovább menni, mert a könyv azt mutatta a magassági diagramon, hogy nem tudom én még hány száz métert kell megmásznom. A falu házainak nagy részében valamiféle alkoholt, likőrt készítenek, de szálláshely nem nagyon volt. Találtam egyet, de az teljesen tele volt. A néni mondta, hogy menjek tovább a következő faluba, nincs az messze, de átvisz kocsival is. Kisétáltam a falu szélére és onnan már lehetett látni a Grins nevű falut. És nem kellett hegyet mászni, mint ahogy a könyv sugallta. Egy legelőn kellett átmenni és néhány kisebb erdős részen – de semmi komoly. 4-5 km-re volt csak és este 7-re meg is érkeztem egy házhoz, ahol szobát is adtak ki. Nagyon jó volt az ára, reggelivel együtt 25 euró, persze internet nem volt. Mostanában kutyavilág van az internetet tekintve, de hát erre lehetett számítani. A tisztálkodás, mosás után igen hamar ágyba kerültem. Elköltöttem fejedelmi vacsorám és még szégyenszemre a blogbejegyzést sem írtam meg. Fáradt voltam. Az emelkedők és az őrült napsütés kivette az erőmet. Hamar elaludtam. Ezt a feljegyzést csak hétfőn este írom meg. Úgysem tudom, hogy mikor tudom feltenni a netre.