Ma olyan voltam, mint a jó munkaerő, amennyivel később kezdtem a napot, annyival hamarabb fejeztem be. Reggel esőre ébredtem, így nem nagyon kapkodtam az indulással. Laza, franciás reggeli – lekvár, vaj, bagette, kávé, narancslé. ½ 10 után láttam, hogy indulhatok. Nagy nehezen kikeveredtem a városból – az én utamat nem jelölte semmi, így módosítottam a reggelt kifundált utat. Nem volt ez sem rossz, csak másik. Elég ocsmány felhők vettek körbe, így sok jót nem jósoltam magamnak a mai napra az esőt tekintve. Be is jött. Ma sikerült többször felöltöznöm, megáznom, majd a szikrázó napsütésben levetkőznöm és megszáradnom. 2-szer fel is kellett függesztenem a gyaloglást és betelepedtem előbb egy fészerbe, később egy templom lépcsőjére. Amikor kicsit csendesedett folytattam az utat. Ezeknek a megállóknak köszönhetően nem haladtam túl gyorsan. És a lábam is hátráltatott egy picit. Sokkal jobban összeszokott már a bakanccsal, de azért még voltak izgis pillanatok – csak kevesebb és ritkábban. De jó lesz ez – még néhány nap és minden ok a bakancs területén. Szóval nem haladtam túl gyorsan – 4 óra után értem be Beaurepainbe. Ennek a városkának már volt egy sajátos hangulata. A következő lehetséges megálló az kb. 20-22 km-re volt, elnézve a mai haladási tempómat, az idő múlását, és a sötét felhőket, úgy döntöttem megállok. Igen-igen, de hol? A 3 lehetséges szálláshely mind teli volt. Kis bóklászás, kérdezősködés után kikötöttem egy pici étteremben, ahol a személyzet és a vendégek közösen találtak nekem szállást. Nem a városban, mert ott nekik sem ment, hanem egy délre eső kis faluban. Ez úgy 5-6 km-re volt, megszervezték, hogy átvisznek kocsival. Jó is volt, mert közben leszakadt az ég, jó nagy zivatar kapott el, fény-, és hangjátékkal kísérve, mintegy méltó lezárásaként a mai napnak. A szálloda pici, egyszerű, de a személyzet kedves. Ma nem ettem túl sokat, így jól esett a helyi étteremben a randomra kiválasztott menü. Halat sikerült választanom, zöldségekkel, persze a szokásos salátás első fogás után. Nagyon finom volt, bár nem egy aratóembernek való adag, de hát én sem arattam ma, csak sétáltam és vigyáznom is kell a vonalaimra.
A mai 26-27 km ilyen rövid nap alatt jött létre. Az emberek, akikkel ma találkoztam végtelenül rendesek, kedvesek, segítőkészek voltak. Jó volt megélni ezt.