Mivel Magdalena 5-re állította be az ébresztőjét – így korábban keltem, mint szoktam – ennek köszönhetően 5.40-kor már gyalogoltam. A faluból kiérve kemény köves emelkedős volt a vidék. A fakeresztig ez ment – kb. 1 órán keresztül, de amikor felértünk a magaslatra már lehetett látni Burgos fényeit. Nem dobott fel. Tudtam, hogy a kép igencsak csalóka. Innen még legalább 5 óra, hogy az ember beérjen. Az első nyitva lévő krimóban megint összeverődtünk. Olyanok az első nyitva lévő bárok, mint a légypapír. Gyűjti a zarándokot. Azt megfigyeltem már, hogy a spanyol bárokban dolgozókat, korán - reggel 8-9 között tovább lehet lökni mint küldeni. Olyan lassúak, hogy az már elviselhetetlen. Persze időm van – de nem biztos, hogy egy bárpultnál álldogálva szeretném tölteni és a mérhetetlen bénázását nézni. Persze könnyű nekem, mert én nem dolgozom most – ő meg igen!
A Burgosba bevezető út nem túl feldobó – hosszan a reptér kerítése mellett, majd unalmasabbnál unalmasabb helyeken, de a város már érdekes. Én 2 éve majdnem egy napot töltöttem itt – keresztül kasul bejárva mindent – ezért most úgy döntöttem, hogy csak átrobogok a városon. A katedrális meg pláne nem érdekel. A sok lopott, rabolt, népírtással megszerzett arany csillogása engem taszít. Ha csak az épületet nézem, mint építészeti darabot, ok, de belül már nem. Bár a mérettel sem nagyon vagyok kibékülve – mert a kicsi egyszerű kápolnák, templomok sokkal inkább megfelelnek a keresztény vallás alapelveinek, mint a hatalmas, csak az egyházi vezetők megalomániáját kielégítő hatalmas épületek. Na, itt be is fejezem ezt a témát, mert a többi csak szűk baráti körben mondható el. A lényeg az, hogy ezektől a csicsás túlaranyozott dolgoktól mindig felfordul a gyomrom. Szóval Burgoson átviharzottam, felidézve a két évvel ezelőtti városnézés, esti csavargás hangulatát. 
Ma Tardajosig akartam eljutni. Ez még Burgos után van 10 km-rel. Ezt a szakaszt már nem élveztem annyira, részben a hőség miatt, részben a sarkam és a lábam miatt. De 3 után beérkeztem a tényleg adományos alberguebe. Ez olyan volt, amilyenre számíthat az ember egy ilyen helyen. De teljesen rendjén volt a dolog. Vaságyas szobák, tiszta fürdő – bár kevés – de elég! Este, közös teázás, reggel közös reggeli. Családias. Szívesebben dobtam be itt a 10 eurót, úgy, hogy nem nézték árgus szemmel, mint ahol kötelező adományként kellett bedobnom az 5 eurót. Én már csak ilyen hülye vagyok!
Délután pihentem egy jót, majd valami étek után akartam nézni, de nem sikerült, így a maradékot ettem meg. Kis sajt és kenyér.
Az esti elalvás nehezen ment, mert befutott egy fiatal lengyelekből álló bringás csapat – és hát érthetően este beszélték meg a napi eseményeket, 11-ig. Belefér. 
Jó kemény volt a mai nap, nekem. Leginkább a lábam nehezített, de azért megoldottam a 32 km-t. Most jön a Meseta, amitől mindenki retteg. Nekem 2 éve nem okozott traumát. Nem volt túl meleg sem, és nem vállaltam nagy távokat sem. Most sem fogok. A legnehezebb szakaszokon nagyon kora hajnali indulást tervezek. Korábbit, mint általában. És sok folyadék, víz formájában, és az a tudat, hogy ez is hozzátartozik az úthoz, le kell tudni. 

Mai árak:
2 nagy szendvics 1 kávéval 5 euro
20 dkg gépsonka, 15 dkg sajt, 1 kis bagett 2,4 euró (DIA üzletlánc, olcsó)
literes narancslé 1,4