A reggeli korai indulás, nem annyira sikerült, mint gondoltam. Egyszerűen nem ébredtem fel magamtól a szokásos időben. Na persze így sem sütött a nap a hasamra, mert 6.40-kor már kopogtattam a járdát a botjaimmal. Az első sarkon – jó üzleti érzékkel megáldott – bárt találtam nyitva a hajnali óra ellenére is. A bár fogalmán itt ne azt értsétek, mint otthon értenénk, hanem minden presszó, kávézó, kocsma, büfé, reggelizőhely gyűjtő neve. Ahol lehet szendvicset kapni, tortillát enni, és persze kávét inni. Persze vannak ütősebb italok is, de a zarándok csak este iszik, akkor is keveset. J Szóval ez a bár, nagyon jó helyen volt és nagyon jókor volt nyitva. Mivel a tegnap délutáni, kora esti pizza elég rég volt, így fel sem merült annak a kérdése, hogy kihagyom. Én voltam ugyan az első, aki betoppant, de sorra érkeztek a zarándokok. Köztük a koreai lány is, aki tegnap nem ért utol és egy másik albergueben szállt meg. Megérkezett más régi ismerős is, egész szép kis csapat gyűlt össze.

Kifelé haladván a városkából egy elég szép kapun kellett áthaladni, az egész város legszebb része volt. Találtam egy nagyon érdekes szobrot, lefényképeztem mindkét oldalról, nagyon beszédes. Kíváncsi vagyok, hogy nektek mit mond? Én elgondolkodtam rajta elég sokáig.

A táj megint csak kellemes arcát mutatta, több volt a fedett terepszakasz, mint a nyílt, ami már csak a hőség elviselése miatt is jólesett. Mára így szülinapi bevállalásként 33 km volt a tervezett távolság. Ez a szakasz már jóval gyérebben van ellátva szálláshellyel így sok választás nem volt. A hőség és a hosszú táv ellenére élveztem a napot, azon merengvén, hogy mennyire más ez a születésnap, mint egy évvel ezelőtt, amikor egy tolvajt kellett leütnöm, mert el akart lopni egy csomagot és szétesett a busz jobb első féke. Ehhez képest a 33 km és a 16-17 kg-os zsák cipelése a szebbnél szebb erdőkben nagyságrendekkel élvezetesebb volt, mint egy évvel ezelőtt.

Az első bár (bár azt ígérték, hogy nem lesz) kb. 10 után jött felém, vagy én felé. Sőőőőt, meglepetésre még egy mozgó bevásárlóközpontot is találtam. Mára, éhkoppra készültem, de egy 12 tonnás teherautó, átalakítva közértté megváltoztatta a mai nap táplálkozási elképzeléseit. Csináltam is fényképet a Shopping Centerről. Kenyeret ugyan nem tudtam venni, mert az még nem érkezett, de vettem egy kellemes mazsolás kalácsot, némi sajtot, egy kis sonkát, almát. Gondosan félreraktam és elhatároztam, hogy csak délután 1-2 között lehet nekilátni. Így is volt. Egy kis falu főterén egy kőszobor tövében elfogyasztottuk a fejedelmi kaját. A koreai lánnyal ekkor már együtt bandukoltunk. A nevét nem nagyon tudom megjegyezni, de a keresztény neve Anna, így egyszerűbb volt a dolog. Érdekes dolog, hogy Koreában nagyon sokan gyakorolják a keresztény vallást, szerintem a gyarmatosítás és hittérítés eredményeként és ma nagyon komolyan is veszik. Eddig majdnem minden onnan származó embernek volt „európai” keresztneve, ami nekem persze nagy könnyebbség. ekkor már túl voltunk a mai táv felén, de a nehezebb, melegebb szakasz még hátravolt.

Közben a turista-zarándokok egy része beért bennünket, bár később fogyatkozott a számuk, mert sokan választották a légkondicionált busz hűvösét, mint rekkenő hőséget. Úgymond a nagyobb bároknál (mert itt már előfordultak azért) várta a busz a fáradt zarándokokat. J Nevetséges volt! 

Többször megálltunk valami hűsítő jégkrémre (minimum 3-szor) így elég későn, csak ½ 5 körül értünk be a tervezett szállásra. Olveiroa egy pici kis falu volt, 2 alberguevel. Kajálási lehetőség nem nagyon volt. A jóleső fürdés, kötelező mosás után keresni kellett valami vadászterületet ahol enni lehetett. Nem volt semmi. Így, ha tetszett, ha nem vissza kellett gyalogolni kb. 3 km-t ahol biztosan volt egy kis étterem. Jól esett a napi adag után. De mindegy! Polip és tintahal volt a vegyes saláta után. Náluk teljesen normális áron vannak a tengeri élőlényekből készült ételek. Amikor mondtam, hogy nálunk nagyon kevesen esznek ehhez hasonlót, nem nagyon értették. Az egyik ok, hogy csak az egyszerűbbet említettem nekik, nincs tengerünk, ezzel megelégedtek, pedig ez csak a kisebbik gond!

Vacsora után visszasétáltunk és összepakoltam a másnapi induló csomagot, a meg nem száradt ruha kivételével. Későn érkeztem, nem volt idő este 10-ig megszáradnia, így bíztam benne, hogy reggelig a szobában megszárad! Még egy kis csevegés a családdal és alvás!

Fényképek:

https://plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5750846842662881457