A reggeli korai indulás, nem annyira sikerült, mint gondoltam. Egyszerűen nem ébredtem fel magamtól a szokásos időben. Na persze így sem sütött a nap a hasamra, mert 6.40-kor már kopogtattam a járdát a botjaimmal. Az első sarkon – jó üzleti érzékkel megáldott – bárt találtam nyitva a hajnali óra ellenére is. A bár fogalmán itt ne azt értsétek, mint otthon értenénk, hanem minden presszó, kávézó, kocsma, büfé, reggelizőhely gyűjtő neve. Ahol lehet szendvicset kapni, tortillát enni, és persze kávét inni. Persze vannak ütősebb italok is, de a zarándok csak este iszik, akkor is keveset. J Szóval ez a bár, nagyon jó helyen volt és nagyon jókor volt nyitva. Mivel a tegnap délutáni, kora esti pizza elég rég volt, így fel sem merült annak a kérdése, hogy kihagyom. Én voltam ugyan az első, aki betoppant, de sorra érkeztek a zarándokok. Köztük a koreai lány is, aki tegnap nem ért utol és egy másik albergueben szállt meg. Megérkezett más régi ismerős is, egész szép kis csapat gyűlt össze.

Kifelé haladván a városkából egy elég szép kapun kellett áthaladni, az egész város legszeb ... Tovább »

5-kor kelés, majd száraz ruha ellenőrzés. Nem száradtak meg. Az egy dolog, hogy az enyém nem, nekem volt másik ruhám, de Anna egyetlen hosszúnadrágja és pulcsija is vizes maradt. Mondjuk nem is értem, hogy lehet 1 hosszú cuccal eljönni, de hát ez nem az én gondolkodásom. Az én hosszú nadrágom rendben volt, csak a pólóim maradtak vizesek, meg a zoknik, de volt másik, így vizesen beraktam a hátizsákba. Annának meg kölcsön adtam a váltás nadrágom, és pulcsim. Szerintetek, hogy nézett ki, a kb. 155-160 cm-es magasságú nő az én 10 személyes katonai sátorméretű gúnyámban? Hónaljban sem szorította, de nem fázott!

Ekkor még nem tudtuk, hogy ez lesz a legkisebb problémánk. A faluból az elégtelen jelzések miatt csak nehezen találtunk ki, akkor sem a zarándok útvonalon, hanem a biztos aszfalton, ami majd valamikor keresztezi a sárganyilas utat. Kisebb töketlenkedés és útkeresés után már jó irányba is haladtunk egy angol nő társaságában, akinek még lámpája sem volt. 1 óra alatt elértük a sárga nyilakat is és ekkor már sínen voltunk. Itt kellett végleg döntenünk, hogy Finisterra vagy Muxia legyen-e a cél. Az eddig eljutott zarándokok nagy része balra megy általában Finisterreba, én úgy döntöttem, hogy jobbra tartok Muxiába és majd Finisterra lesz a végállomás, mint a föld vége, a világ vége! (Finis Terrea) Ahogy tartották ezt az ókorban. Így stílszerű!

< ... Tovább »

Reggel ébredéskor, még mindig vizes minden ruha, főleg a nadrág és hát a bakancs. Osztottam, szoroztam, rohannom nem kell, vizes cuccban meg pláne nem, így maradok egy napot. Csábított a szép környezet és a remek fotózás lehetősége. Anna visszament busszal Santiagóba, így egyedül maradtam.  Az albergueben nem maradhattam, mert csak 28 hely van és az a mai nap érkező zarándokoknak van. Logikus. Kerestem egy kisebb hotelt, röviden megegyeztünk a 25 eurós szoba árban és ott töltöttem a nap nagy részét. Majdnem egész nap zuhogott az eső, így a nagy fényképezésekből és tengerparti sétából semmi nem lett, viszont interneteztem jó sokat.

Este későn feküdtem, nem voltam túl fáradt, de hát mitől is. Így telt ez a pihenő nap. Rövid volt és eseménytelen. De ilyen is kell. Készültem az utolsó gyalog ... Tovább »

Emlékeztek még az első blog bejegyzésre, milyen képet raktam fel?

Hát, ezt most kiegészítettem egy kicsit!

Hát, eljött az utolsó gyalogolós nap reggele. Korán akartam indulni a mai 28-29 km-nek, de olyan zuhi volt hajnalban, hogy inkább vártam. 6.50-kor már az eső visszább vett az agyaraiból és el tudtam indulni. Persze nem volt könnyű, mert még csináltam néhány fotót a kikötőben és ahogy elhagytam Muxiát ott is. Lassan haladtam, de nem zavart. A hanghatással együtt pazar volt. Ha kellemes lett volna az idő, akkor ezen a partszakon bizony nagyot lehetett volna fürdeni. De nem így alakult, majd legközelebb!

... Tovább »