Egész éjjel hallgattam az eső újabb és újabb rohamait a tetőtérben elhelyezett hálóhely ablakán. Sok jót nem mutatott a dolog. 7-kor volt a komoly reggeli ezért ½ 7-kor kikászálódtam az ágyból és lecuccoltam a földszintre, tudtam, hogy sokáig nem húzhatom az indulást. Az eredeti terv mára kb. 40 km volt, de már ekkor módosítottam. Az első komolyabb megálló 16-17 km-re van, ez lett a mai terv. Tudom, hogy ez csak fél táv, de ahogy esett az eső, elegendőnek találtam. A pékségben vettem egy darab kenyeret – biztos, ami biztos alapon. Nagyon sajnáltam, hogy ennyire szakadt az eső és nem tudtam fényképezni – a gép a hátizsák legszárazabb rekeszében pihent egész úton. A táj az már-már felért a svájci tájak szépségével. Csak más volt. Már ekkor megfogalmazódott bennem, hogy ide vissza kell jönni. 1300 méter körül jártam és mindenhol legelő, sok évszázados kőfalakkal elválasztva egymástól, marhacsordák, ki tudja hány éves kőitatók, lapályos vízfolyásokkal teli rétek. Ez a táj kb. 600 éve is így nézett ki, leszámítva az aszfalt utat. Amikor beértem Aubracba, ami igazából nem is település csak egy régi uradalom köré épült néhány ház – mintha megállt volna az idő valamikor. Nagyon zuhogott, így esélyem nem volt fényképezni. Fáztam is már, mert a szél is rákezdett rendesen, így betértem egy kis hotel éttermébe, száraz ruhát vettem, ittam egy kávét majd egy jó forró teát. Egy darabig elücsörögtem itt, de azért tovább kellett állnom. Ekkor már mérséklődött az eső intenzitása. Már csak esett és nem zuhogott. Még 8 km volt hátra a csökkentett távból és nem telt bele bő másfél óra és megérkeztem St. Chély-d’-Aubrac faluba. 
Elég sok zarándokszállás, hotel, étterem van itt. Kiválasztottam egy ósdi lakóházban, inkább lakótoronyban lévőt, ami jó választásnak tűnik. A torony padlásterében van a zarándokszállás, igen öreg csigalépcsőn lehet feljutni, az egész épület hangulata elképesztően jó, izgalmas. Lehet érezni a hatalmas kandalló füstös szagát is. Ha leszámítom az elektromos kényelmi berendezéseket, egész a középkorban érzem magam. Izgalmas lehetett itt az élet az elektromosság előtt – és füstös. Sokkal nehezebb körülmények között tengették az életüket az itt élők, mint mi ma. A falu elején van egy zarándok szobor, korhű ruházatban, szíjjal rögzített facipellőben. Ehhez képest a mai bakancsaink….!
A turista iroda is egy igen öreg épületben van elhelyezve, csináltam erről is néhány fotót. Tisztálkodás, mosás után elmentem kaját beszerezni, a bolt déli pihenőt tartott, így egy olcsó zarándokmenüvel kellett beérnem. Amilyen olcsó (10 euró), olyan gyenge is volt. Sült krumpli, omlett, zöldség egy tányéron, semmi hús, egy darab gyümölcstorta, kávé. Nem volt nagy durranás. Ez volt az első olyan zarándokfalu, ahol kicsit éreztem a lehúzás szelét. Minden drágább volt, mint az előző helyeken. Na, mindegy. 
Ma reggel próbáltam felderíteni az elkövetkezendő napok időjárását. Állítólag már csak holnap lesz ilyen vacak, szerdától jön a napsütés. Várom. A bakancsom az éjszaka egész jól kiszáradt, mármint belülről. Az újságpapíros kitömős technika sokat segített. Ma is így tettem. Úgy néz ki, hogy a ruháim is meg fognak száradni, van egy elektromos radiátor, beüzemeltem. Bár van valami francia szöveg fölé rakva – de hát kell nekem tudnom franciául? Jó lenne, de nem tudok. Így azt gondolom, hogy arra figyelmeztetnek, hogy vigyázzak, mert forró!
Ha holnap is ilyen vacak lesz az idő, akkor megint nem megyek túl nagy távolságot, csak max. 20-22 kilométert. Sok tartalék napom van – majd megyek akkor, ha jobb lesz idő.