80. nap! Willy Fog ennyi nap alatt megkerülte a Földet. Persze nem gyalog! Nekem még csak 2261 km-nél tart a számlálóm. 
Az éjszaka fülledt meleg volt, alig bírtunk aludni, bezzeg reggel a hajnali hűvösben még szerettünk volna, de a szigorú ébresztő jelzett fél 6-kor, könyörtelenül. Mint kiderült, nem csak én akartam ilyen korán indulni. Szinte az egész albergue elindult ¼ 7- ½ 7 között, röviddel utánam! Sötét volt és esett az eső. Szerencsére csak pár percig. De a fejlámpát azért még egy darabig kellett használni, de szép lassan kivirradt. Sajnos semmi jó fényképet nem sikerült csinálni a hajnalról, mert minden csupa felhő és homály volt. Pedig a táj szép volt, hullámzó és színes. A fényképeken mégis csak valami kevésbé élénk szín jön át. A második valamire való faluban (Miradoux ) nyiladozott csak valami élet csírája, olyan 8 körül.  Volt kávé (bűn rossz), valami piackezdemény (8-kor kezdtek kipakolni), és közért. Jó rendesen megreggeliztem, csúnya látvány lett volna ha egymás mellé rakom mindazt, amit megettem. De régen volt a kora esti sajt és kenyér, és soká volt még a következő kajálási lehetőség. Ki is tartott ez a reggeli délután 4-5-ig. Kicsit nehezen ment a menés tele hassal, tehát máskor okosabban kell csinálnom, de most nem akartam cipelni, amit megvettem. Többször összefutottam a már ismert arcokkal, hol ők hagytak el egy-egy lábápolásnál, hol én mentem el mellettük, amikor pihenőt tartottak.
Lectoure volt a mai elsődleges célváros, de benne volt a pakliban, hogy esetleg tovább megyek egy kicsit. A lábaim másként döntöttek. Azt jelezték, hogy álljak meg, nem kell rohannom. Így fél 1-re már ebben a régies kisvárosban voltam. Egy hatalmas katedrálissal rendelkezik. Tényleg hatalmas, zömök, de ugyanakkor magasba ívelő. Először a tornyára lettem figyelmes, nem mindennapi szerkezet, majd az oldalfalak tartották nyitva a számat. Menetfelszereléssel nem akartam kóricálni, így úgy döntöttem, hogy elfoglalom a szálláshelyemet és majd visszajövök. Nem nagy a város, inkább csak hosszú, hamar megtaláltam az alberguet, ahol wifi-t is hirdettek. A kiírás szerint csak 2-től nyit, így letáboroztam előtte egy padra, de hamarosan jött egy kedves idősebb nő és beinvitált, megmutogatott mindent. 2 része van az albergue-nek. Az egyik, akik előre foglalnak ágyat, szobát és egy másik, földi zarándokoknak. Mondtam, hogy én csak zarándok vagyok nem turista, nincs nekem foglalásom. Kérdezte, hogy jó lesz-e a dormitóriumban. Mi az, hogy! 10 ágyas szoba, kellemes színre festett falakkal. Mint 1. érkezőnek jogom és lehetőségem volt választani ágyat. Természetesen a 2 nem emeletes ágy közül választottam azt, ahol konnektor is volt. Szokásos fürdés, mosás, lábápolás, majd rövid internetezés. Kis pihenő után felfedeztem a városkát. Az első utam a katedrálisba vezetett. Bent még fantasztikusabb volt mint kívül. Semmi festés, csak puszta kövek és persze néhány kötelező, a valláshoz szorosan kötődő motívum, de ezek nem voltak zavaróak. Délután 4-kor esküvőt rendeztek itt, így az orgonista edzést tartott, nem kis örömömre. Nem is tudom, hogy miért nem vezetik be, hogy a keresztény templomokban mindig szóljon az orgona. Egész más a hangulata. Ha én pápa lennék….! Szóval ámuldoztam egy sort a falak láttán, a megerősítések, támasztópillérek méretein, egyszerűségén, de nagyszerűségén. A St. Gervais nevet viseli ez a katedrális. Sokkal jobban tetszik, mint bármelyik Dél-Amerikából rabolt, lopott, kisajátított, elorozott aranytól folyó spanyol katedrális. Érdemes ezt is megnézni, ha valaki erre jár. 
A katedrálison túl a fő utca volt még említésre méltó és némely jobb időszakot megélt nagyobbacska épület. Amúgy, szűk, dél-francia stílusú utcák. A főutca tele kiülőkkel, kávézókkal. Találtam egy kis boltot, ahol megvettem a komoly főzéshez szükséges alapanyagokat. Már vagy 2 hete sóvárgok egy jó kis sajtos tészta után (persze más után is, de most ez volt könnyen elkészíthető, a konyha felszerelését tekintve) és most végre konyha is volt és bolt is. Eddig valamelyik mindig hiányzott. Desszertnek vettem egy almás, diós sütit. Jól választottam, igen finom volt. Az albergue-ben még mindig egyedüli lakó voltam, így nem zavartam senkit a konyhában. A tésztát nem tudtam elrontani, jó volt a sajt is és finom a tejföl is. A zacskó tészta felét elraktam így már biztos, hogy a közeljövőben megismétlem ezt a gundeli mutatványt. Azért estére még behűtöttem egy sárgadinnyét, nehogy a korgó gyomromtól ne tudjon aludni az időközben megérkező 3 francia nő.
Reggel megint időben akarok indulni, 9-kor lámpaoltást tartok, így a zsákot még ma teljesen össze kell raknom, megkímélendő a továbbalvókat reggel. Lassan a ruháim is megszáradnak kint, bár nem süt a nap, de jár a levegő. Holnapra 30-34 km-t néztem ki magamnak – Condom városába szeretnék eljutni.