Ma nagyon rövid leszek – rövid volt a táv is. De amilyen rövid, olyan vacak.

Reggel nem akartam túl korán indulni, mert elhatároztam, hogy ma csak Purkersdorfig jövök, ami 15 km. A következő lehetséges megálló már túl messzinek tűnt. Így fél 9-kor indultam, ahogy az eső is abban a percben kezdett szemerkélni, ahogy az utcára tettem a lábam. Pár száz méter után a rövid ujjú pólóra már felkerült az esőkabát. Az első közértnél megálltam, hogy esélyt adjak az esőnek az abbahagyásra és vettem némi reggelit is, amit az utcán állva, a bolt fedezékében elfogyasztottam. De még ez az idő sem volt elég arra, hogy elálljon. Még csak 1,5 km-t haladtam és eltelt már majdnem egy óra – így tovább indultam, napellenzők, kiugrók árnyékában. 1 km után beugrottam egy kávézóba egy jó kis kávéra és időhúzásra. Ahogy továbbindultam jó rendesen rákezdett. Ekkor még a ponchom csak tartalékban volt a zsákban. Egyre jobban szakadt, megláttam egy templomot – gondoltam egy próbát megér. Szerencsére nyitva volt. Bementem – teljesen egyedül voltam. Vártam, hogy csendesedjen az eső és szárítkoztam. Eltelt több mint 1 óra - az idő nem javult – gondoltam – itt még sem maradhatok egész nap. Poncho elő – beöltöztem és a hátralévő kb. 10 km-t erőltetett menetben lenyomtam. Csak azt látták a helyiek, hogy valami nagy testű zöld viharzik az esőben. Mivel a ponchom még mindig rövid – nem nyúlt meg az istenadta – a térd környéke 1-2 perc alatt átázott. Kemény szél társult az esőhöz, ráadásul a szélirány is folyamatosan változott, nehogy már ki tudjam számítani, hol járok jobban, melyik oldalon? De úgy voltam vele, amíg mozgásban vagyok, addig meg nem fázhatok. Közben vertem a fejem a képzeletbeli falba, hogy miért tettem ki az utolsó pillanatban az esőnadrágom? Ismét volt egy rossz döntésem – ami akkor jónak tűnt, de az élet bebizonyította, hogy nem volt az.

Purkersdorfba érkezvén, néhány embertől megkérdeztem, hogy merre van a Kaiser Jozef strasse? Úgy csináltak, mintha űrlényt láttak volna. Senki nem tudta. A főtér környékén egy idős úr szólított meg, hogy Santigo de Compostelaba megyek? Meglepődtem. Neki is olyan szintű volt az angolja, mint az enyém, így megértettük egymást – félszavakból is. Közben elmagyarázta, hogy merre kell mennem és, hogy ő is járt már a Szent Jakab úton itt Ausztriában. Az általam „imádott” útikönyvben kinéztem az alberguet, amit itt pilgerherberge néven ismernek. A megadott címen egy közelmúltban épült hatalmas társasház van. A megadott telefonszám nem él.  Már az utolsó 3 km-en arról ábrándoztam, hogy fogom melegíteni a térdem. Ehhez képest ott álltam, szétázva térdtől lefelé és tekergettem a fejem, hogy most mi van? A főtérnél már ide jövet megnéztem a templomot, de természetesen zárva volt, tehát ez kiesett a megoldások közül. Találtam az Haus Feuchtl nevű motelt a Berggasse 11. szám alatt, ami a Szent Jakab út vonalán van és itt kaptam szállást. És félig teljesült a fürdőkádról szőtt vágyálmom is. Ülőkád volt. Nem kellett bele sok vizet engednem, de az jó forró volt. Teljesen átmelegedtem, van egy nagyon jó fűtőtest ahol már meg is szárítottam mindenemet. Már itt voltam fél 2-kor, gondoltam, hogy majd lemegyek a közértbe valami vacsoraszerű dologért, de csak 6 körül csendesedett le annyira, hogy neki merjek vágni. De már megint teljes erővel zuhog. És még 2 napig ezt ígérik. Nem is tudom, hogy holnap mit csináljak, Ugyanilyen időt, ennyi esőt jósolnak. És a holnapi etap 30 km – hegyen-völgyön keresztül.

A szoba, illetve apartman elég kellemes, jól felszerelt. Mikró, hűtő, kávéfőző, teafőző, főzőlap, stb. A boltban gondoltam, hogy főzök magamnak egy kis debreceni szerű kolbászt. Megvettem, mustár, stb., de kiderült, hogy a főzőlap nem működik. Valami nagyon hiper, szuper, modern valami, de nem működik. A mikróban nem tudtam megfőzni, mert csak fém edények vannak. Nyersen meg már mégsem akartam megenni. Főztetek már debrecenit teafőzőben, mert én most igen! Rászúrtam egy villára és bele a vízbe, hogy ne érjen a fűtőszálhoz és lazán kényelmesen megfőztem. Szerintem a házinéni lehidalt volna, ha meglátja! De nem látta meg, jó alaposan megtisztítottam, nyoma sem maradt a barbarizmusomnak!

Szóval ilyen eseménytelenül telt a napom, kevés km, ingerszegény környezet, fényképező végig a hátizsákban. Remélem a holnapi nap jobb és szebb lesz!