Rövid leszek! Hosszú volt és kegyetlen! Persze tudtam ezt előre, na de ennyire?

Na, jó nem szaladok előre. Reggel tervszerűen ébredtem, indultam a Clark Ádám térre. Ott már várt a legnagyobb csemetém és barátnője, akik el akartak tőlem búcsúzni. Majd sorra megjelentek a barátok, ismerősök. Aranyosak voltak, kedvesek, édesek! Többen telefonáltak, üzentek, akik szerettek volna kijönni, de valami okból nem tudtak jönni! Jó volt az érzés, a tudat, hogy sokan gondoltak rám.

Egy kicsit később indultam, mint terveztem, de nem számított! Öröm volt a barátokkal lenni.

Bő másfél óra alatt sikeresen felértünk a Normafához, a Diána-lépcső megmászásával. Azért írtam a többes számot, mert voltak kísérőim. Váltakozó létszámmal. Sőt találkoztunk egy olyan zarándok párossal, akik Lébényig fognak gyalogolni – így feltehetőleg sokszor fogunk találkozni, együtt menni, egy szálláson aludni. örömteli volt a találkozás.

A Normafánál történt egy kis baleset. A hátizsákom aljára varrtam egy hevederpárt, a sátor, matrac és fényképezőgép állványának. Hát az egyik pánt előírásszerűen leszakadt, rosszul varrtam fel, vagy túl nagy volt a terhelés – po ... Tovább »