Ma nagyon rövid leszek – rövid volt a táv is. De amilyen rövid, olyan vacak.

Reggel nem akartam túl korán indulni, mert elhatároztam, hogy ma csak Purkersdorfig jövök, ami 15 km. A következő lehetséges megálló már túl messzinek tűnt. Így fél 9-kor indultam, ahogy az eső is abban a percben kezdett szemerkélni, ahogy az utcára tettem a lábam. Pár száz méter után a rövid ujjú pólóra már felkerült az esőkabát. Az első közértnél megálltam, hogy esélyt adjak az esőnek az abbahagyásra és vettem némi reggelit is, amit az utcán állva, a bolt fedezékében elfogyasztottam. De még ez az idő sem volt elég arra, hogy elálljon. Még csak 1,5 km-t haladtam és eltelt már majdnem egy óra – így tovább indultam, napellenzők, kiugrók árnyékában. 1 km után beugrottam egy kávézóba egy jó kis kávéra és időhúzásra. Ahogy továbbindultam jó rendesen rákezdett. Ekkor még a ponchom csak tartalékban volt a zsákban. Egyre jobban szakadt, megláttam egy templomot – gondoltam egy próbát megér. Szerencsére nyitva volt. Bementem – teljesen egyedül voltam. Vártam, hogy csendesedjen az eső és szárítkoztam. Eltelt több mint 1 óra - az idő nem javult – gondoltam – itt még sem maradhatok egész nap. Poncho elő – beöltöztem és a hátralévő kb. 10 km-t erőltetett menetben lenyomtam. Csak azt látták a helyiek, hogy valami nagy testű zöld viharzik az esőben. Mivel a ponchom még mindig rövid – nem nyúlt meg az istenadta – a térd környéke 1-2 perc alatt átázott. Kemény szél társult az esőhöz, ráadásul a szélirány is folyamatosan változott, nehogy már ki tudjam számítani, hol járok jobban, melyik oldalon? De úgy v ... Tovább »