4000 km zarándoklat 
5 ország - 5 millió lépés
Európán át 
Honlap-menü
A fejezet kategóriái
2016 - Magyarország [0]
Magyar szakasz - 2014 [12]
Osztrák szakasz - 2014 [30]
Svájci szakasz - 2014 [12]
Francia szakasz - 2014 [36]
Spanyol szakasz - 2014 [33]
2012-es El Camino-m blogja [42]
Körkérdésünk
Jártál már az El Camino-n?
Összes válasz: 173
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Főoldal » 2014 » Március » 5 » 16. nap - Frómista - Carrion de los Condes
6:42 PM
16. nap - Frómista - Carrion de los Condes


Rosszul indult a nap. Elaludtam! Atyaúristen! Most mi lesz? Gondoltam első riadalmamban, de ahogy körbenéztem és felderengett a barakk belsejének körvonala, rájöttem, hogy hol is vagyok. Az éjszaka a hideg miatt többször is felébredtem, utoljára 4.55-kor. Most meg már 5.55 volt. Elkések! De honnan is? Szép lassan, óvatosan kicipeltem az előtérbe a cuccaim, hogy az a néhány ember, aki nem ilyen mániákusan korán kelő, tudjon még aludni és az előtérben felöltöztem, készre pakoltam a zsákot, ami azt jelenti, hogy a technikai felszerelést, amivel mostanság alszom belegyömöszöltem. 6.17-kor már kopogtam a helyi vasútállomás kövezetén.

Átmentem a kis városkán, ami meglehetősen barátságosnak tűnt így hajnalban – az emberek nélkül meg amúgy is szeretem a településeket – csak a hideg keserítette meg egy kicsit az életem. A szokásos rövid szerkómban voltam és gondoltam, hogy az első ½ óra után már sokkal elviselhetőbb lesz az idő. Annyira hideg volt, hogy a fényképezőgépet sem volt kedvem elővenni. Vacogtam. Fokoztam a tempót, de most még az sem segített. Elég hamar átértem az első kis faluba, nevét sem tudom és szerencsére volt egy közért-bár kompozíció 6 négyzetméteren, de volt forró kávé. Más sem, de most nem is bántam. Kicsit átmelegített, csak úgy állva, a hátizsákkal egyensúlyozva döntöttem le a kis melegséget. Hogy tud örülni az ember ilyen apróságnak is. Itt értek be az első zarándokok, hamar indultam tovább. Az út nagyon egysíkú és monoton volt. Végig az országút mentén vezetett (amúgy egész nap), aminek az az előnye meg volt, hogy valami autó, traktor, busz megtörte a monotonitást. A nap gyönyörűen sütött, de a szél miatt nem nagyon tudott melegedni az idő. A szél állandóan északról fújt és mivel én nyugatra tartottam a jobb szemöldökömet mindig összekócolta!



Gondoltam, most már lesz, ami lesz csinálok néhány fényképet, bár téma még nem adódott, de gondolván a népharagra, ha fényképek nélkül jelentkezem ma, feláldoztam magam, illetve csak feláldoztam volna. Kapcsolom be a masinát és nem hallom az ismerős zajt. Pillanat alatt végigfutott rajtam egy világháború összes borzalmának érzése (na jó csak az I. Világháborúé), hogy most akkor mi van. Gyors ellenőrzés, eljutottam az aksi tárolóig és az üres. Tegnap este, amikor töltöttem a töltőben hagytam és azzal együtt a zsák aljába raktam. Kicsit persze izgultam, hogy nem hagytam-e el véletlenül, de minden reggel alaposan ellenőrzöm a fekhelyem és annak közvetlen környékét. Tehát majdnem biztos voltam benne, hogy megvan, de azért az ördög motoszkált bennem. Hál’Istennek, már láttam a következő kis falu,Villarmentora de Campos (micsoda nevek) első házait, és gondoltam, ott úgy is kellene valami étket magamhoz venni, ott lemálházom magam. Így is volt, az aksi bekerült a helyére, egy újabb kávé tejjel a gyomromba, kaja az nem, mert az nem volt. Itt, ami egyébként egy albergue is volt a bár mellett, (vagy fordítva?) láttam egy érdekes kiskanalat. Az első képnek ezt raktam be, nagyon tetszett! Vízszintesen áll meg a poháron. 




A táj és terep elég egyhangú volt, sehol semmi izgalom. Ekkor már szinte tömegével érkeztek a zarándokok, 8- ½ 9-kor már a leglustábbakat is ki ebrudalják és nincs mit tenniük, menni kell az ÚTON!  Ekkor már túl voltam a mai tervezett út felén és egy lábbeli cserén. A bakancsomat lecseréltem a túraszandálra, a terep megengedte, a műtött láb meg jelezte, hogy nem kellemes neki a mai nap, úgy feszült, mint még eredeti, műtetlen korában, sőt kicsit jobban. Csere volt. Sokkal jobb lett, csak a fránya, apró kis kavicsok 5 percenként bemásztak a szandiba és zavart, de mi volt ez a bakancsos kellemetlenséghez képest. Szerintem holnap is ez lesz, ahogy a terepet elfigyeltem és persze, ha az időjárás is lehetővé teszi. De azért reggelre lehet, hogy felszerelem a nadrág szárát, mégiscsak melegebb lehet, mint a csupasz lábszár. Bár így megfosztom a térséget a gyönyörű lábaim látványától, de most szenvedjenek ők egy kicsit.

Annyira korán volt még, hogy elbizonytalanodtam abban, hogy biztos meg akarok-e állni 20 km-nél. De két dolog meggyőzött. Ha nem állok meg Carrion de los Condesnél akkor a 20 mellé kell még lenyomnom 19-et és a másik, hogy a városról sok régi, szép dolgot olvastam. Írták, ugyan, hogy már megkopott a régi fénye, de gondoltam, hátha maradt valami történelmi hatása a városnak. Hát sok nem, de azért megérte megállni. A XV. században 12 zarándokszállás működött itt. El tudom képzelni a nyüzsgést, ehhez képes ma elég laza volt a forgalom, bár 5-6 szálláshely működött. Most vessen meg aki akar. Ma a helyi Hiltonban szálltam meg. 




Nem alberguebe mentem hanem egy 1 csillagos hostelbe. 15 euró volt a szoba, WIFI-vel, ingyenes mosással, éjjel-nappal ki-be lehet járni (ami ugye egy zarándokszálláson korlátozott) és csak 4 fős szobában. Rendes ágy, saját fürdőszoba és KÁD! Na persze, csak ülőkád, de az is mennyivel jobb, mint a zuhany. Aki ismer, az tudja, hogy sokkal jobban preferálom a kádat, az meg, hogy ülő, azért jó mert nem kell bele sok víz ha én beleülök. És beleültem. Persze dugó nem volt hozzá, de hát szállodákban edződött magyarnak ez a legkisebb gond! J Kb. félóráig áztattam magam (még senki nem volt a szobában), kimondottan jól esett, elégtétel volt a délelőtti hidegért. Miután rendbe szedtem magam, elmentem felderíteni a várost. Kellemes volt, kicsi, nagyon sok egyházi vonatkozással. Legjobban a város központjában található templom a Santa Maria del Camino tetszett. A XII. században építették, és százszor jobb volt, mint a burgosi katedrális. Egyszerű falak, persze az oltár az díszes, de legalább a falak nem voltak azok. Nem voltak szabályosak a falak, a függőlegestől igen távol álltak, és nem tudom, hogy szándékos volt-e vagy csak a függőón volt zárlatos annak idején, de semmi következetesség nem volt az eltérések irányában. Persze ettől még állnak a falak vagy 8-900 éve. Kíváncsi lennék, hogy Tamás építőmester (A Katedrális) mit szólna hozzá, de hát ő nem járt itt! Na mindegy, de ez tetszett! Itt láthatunk egy érdekes Y alakú feszületet, ami először fel sem tűnt, csak mivel olvastam róla, elkezdtem keresni, és megtaláltam az egyik oldal kápolnában. A kulturális éhség csillapítása után a testre is kellett már gondolnom. Mert hát ugye a reggeli az kimerült 2 kávéban. Van itt egy helyi viszonylatban hatalmasnak mondott közért. Betértem és gyűjtögettem némi kaját. Gondolnom kellett az elmaradt reggelire, az időszerű ebédre és majd az elkerülhetetlen vacsorára is. Kenyér, sonka, olajos hal, sajt, 1 üveg vörösbor (hoppá!) egy kis kóla, ja és egy kis joghurt. Mindezt megúsztam egy 10-esből.

Visszatérve a „hiltonomba” egy fél üveg vörösbor társaságában megebédeltem, mindennek megettem a felét, majd lepihentem egy kicsit, csak 45-50 percre, de bírtam. Internetezés, majd miután vége a sziesztának, még egy laza séta a városban, majd a jól megérdemelt vacsora a bor második felével. Már tiszta spanyolosan érzem magam! Azt ígérték, hogy a mosás után ki is terítik a ruháimat, na hát ez elmaradt, így 5-kor terítettem ki, pedig már mentem volna beszedni. Remélem estig megszárad és nem kell reggel még erre is gondolnom. Szeretem összekészíteni a menetfelszerelést.

Nem tudom, hogy miért, de ma egész délelőtt, amikor bandukoltam a 20 évvel ezelőtti dolgok jártak az eszembe. 1992 májusa. Sok minden beugrott, emberek, szituációk, történetek, konkrét mondatok. Próbáltam rájönni, hogy miért pont ez, de nem sikerült. Sok minden történt ebben az időben, de hogy miért jutottam mindig ehhez a tavaszhoz vissza, az még megfejthetetlen a számomra. Nem bántam, mert olyan emberek arca, neve is simán beugrott, akiket már rég elfelejtettem. Abszolút nem volt negatív az érzés, csak a miértet nem tudom és ez még bosszant egy kicsit.

A holnapi napot még nem terveztem meg, de szerintem olyan 26-27 km lesz az adag. Belelépek a második felébe az útnak. Átlépem a 400 km-t. Persze ez Santiagóig igaz, mert a bónusz még utána jön az óceánig!

Ma kb. ennyi történt, ami tudom, hogy a kívülállóknak nem túl izgalmas, de ezek a monoton szakaszok is hozzátartoznak ehhez az úthoz. Én élveztem a mai napot is, el sem nagyon fáradtam ebben a nem is egészen 20 km-ben. Jó volt!

Jó pihenést mindenkinek!

Fényképek:

https://plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5743139226058764145


Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 953 | Hozzáadta:: Andy | Címkék (kulcsszavak): Carrion de los Condes | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *:
Belépés
Keresés
Naptár
«  Március 2014  »
HKSzeCsPSzoV
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31
Mentett bejegyzések
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Copyright MyCorp © 2024
    Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben