Az eseménytelen, kellemes éjszaka után az indulás tervszerűen ¾ 6-kor megtörtént. Egy apró hiba miatt – mivel elfelejtettem a jelzés hiányában elfordulni, még a településen jobbra az erdőn átvezető zarándok út felé – így módosított, de nem rosszabb úton kezdtem a bevonulást Santiago de Compostellaba. Így kimaradt a sötét félelmetes erdőben való botorkálás, lámpázás. A térképen ellenőriztem, hogy mekkora kerülő lesz ez nekem, amikor rádöbbentem, hogy a jobbos kanyart kihagytam. Megdöbbenésemre, nemhogy nem kerülő, hanem még spóroltam is néhány száz métert azzal, hogy a műúton mentem. A következő faluban a két út keresztezi egymást, így simán visszatérhetek a „szent útra”. Egy Svájcban élő spanyol férfi kicsit kételkedett ugyan abban amit, mondtam, hogy fogunk találkozni a sárga nyilas úttal is – de mivel eljött utánam bíznia kellett bennem. Érdekesség, hogy ő Genfből indult és az óceánig gyalogol. Már a 65. napnál tart. Mindehhez kb. 60 éves. Úgyhogy fiatal barátaim, nem a kifogást kell keresni, hogy miért nem csinál meg valamit az ember.

Pontosan az útkereszteződésnél volt egy kávézó, ahol a nagy reggeli riadalomra gyorsan meg is reggeliztem, mert hát biztos ami biztos, a zarándok meg ott egyen ahol tud! Kellemesen hűvös volt, főleg a rövid cucchoz, így kicsit téliesítettem, felvettem a hosszú ujjú pólót is.

... Tovább »

Reggel kicsit később ébredtem, persze a többiek sem kapkodták el. Érthető okok miatt. A csapatból a kanadai részleg, a 2 lány ma délután indul vonattal Toulousba, majd onnan Párizsba és repülnek haza, a koreai srác még marad 2 napot Santiagoban, majd repül Szöulba szintén Párizson keresztül. Az egyik koreai lány a portugáliai Portó és Lisszabon után Olaszországba megy, onnan Horvátország, Törökország és úgy Szöul. Szép út! A másik koreai lány, még kisétál az óceán partjára. Reggel azért még volt egy rövid „Jó utat!” ölelkezés és mindenki ment a maga útján. Mert az út nem ért véget Santiagóban, legalábbis nekem nem. ½ 8-kor indultam útnak, a katedrális előtti hatalmas tér majdnem üres volt, így csináltam néhány képet, majd megkerestem a kifelé vezető sárga nyilat.

A város vége előtt még megkávéztam, megreggeliztem és már 9-kor sikerült is elhagyni a várost. Ma csak laza 22-23 km volt előttem. Már előre örültem, hogy nem sok emberrel fogok találkozni, mert hát ugye zarándokok 90%-ának itt van az út vége. Ahogy kiértem a természetbe és visszanéztem a városra, akkor láttam és már hallottam is, hogy egy nagy csoport ember közelít. Egy busznyi turista. Ekkor a buszt még nem láttam, de olyan hangosak voltak és annyira üres volt a hátuk, hogy csak turisták lehetnek, gondoltam. De mit keresnek ezek itt? Az a szokás, hogy csak Santiagoig jönnek. Akkor ezek csak itt a körny&eacut ... Tovább »