4000 km zarándoklat 
5 ország - 5 millió lépés
Európán át 
Honlap-menü
A fejezet kategóriái
2016 - Magyarország [0]
Magyar szakasz - 2014 [12]
Osztrák szakasz - 2014 [30]
Svájci szakasz - 2014 [12]
Francia szakasz - 2014 [36]
Spanyol szakasz - 2014 [33]
2012-es El Camino-m blogja [42]
Körkérdésünk
Milyen sűrűséggel olvasnál friss híreket ezen oldalon?

Összes válasz: 55
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Főoldal » 2014 » Március » 05


Ma semmi extra nem történt, jöttem 25 km-t és ennyi! Itt akár be is fejezhetném a mai napot, de, hogy mit kapnék, néhány „papaleone-camino” függőtől, azt inkább el sem merem képzelni.

A megszokott időben és módon indult a nap, azzal a pici különbséggel, hogy a tegnapi szállás, ami ugye egy önkormányzati volt és adományos alapon működött, a reggeli is beletartozott az adományba. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy ha adomány, akkor az lehet 0 euro is, ez nem igaz. Bár elméletileg lehetne, de ez normális ember fejében meg sem fordul(hat). Annyira normálisak és rendesek voltak itt is, és nagyon rendben volt az egész szállás, hogy ez oly fokú bunkóság lett volna, mit ide Lacháza, az pedig innen már elég messze van! Én tegnap azt az összeget adtam (7 €), ami a többi helyi szálláson is az ár volt. Szóval a reggeli, bolti pirítós, keksz, tej, vaj, lekvár, kávé. Ettem pár falatot és úgy indultam a mai távra.

Az első 1,5 km laza sík terep, de ahogy kezdett világosodni, a hajnali sötétségből kezdett elősejleni a szomorú 1 km. Valahol fönt volt a vége, jó magasan. Amikor tudatosodott bennem, hogy az a vékony fehér sáv, ami kúszik igen szép tempóban felfelé, az bizony az El Camino soron következő szakasza a hegyre, egyből nem kezdtem ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 719 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


Rosszul indult a nap. Elaludtam! Atyaúristen! Most mi lesz? Gondoltam első riadalmamban, de ahogy körbenéztem és felderengett a barakk belsejének körvonala, rájöttem, hogy hol is vagyok. Az éjszaka a hideg miatt többször is felébredtem, utoljára 4.55-kor. Most meg már 5.55 volt. Elkések! De honnan is? Szép lassan, óvatosan kicipeltem az előtérbe a cuccaim, hogy az a néhány ember, aki nem ilyen mániákusan korán kelő, tudjon még aludni és az előtérben felöltöztem, készre pakoltam a zsákot, ami azt jelenti, hogy a technikai felszerelést, amivel mostanság alszom belegyömöszöltem. 6.17-kor már kopogtam a helyi vasútállomás kövezetén.

Átmentem a kis városkán, ami meglehetősen barátságosnak tűnt így hajnalban – az emberek nélkül meg amúgy is szeretem a településeket – csak a hideg keserítette meg egy kicsit az életem. A szokásos rövid szerkómban voltam és gondoltam, hogy az első ½ óra után már sokkal elviselhetőbb lesz az idő. Annyira hideg volt, hogy a fényképezőgépet sem volt kedvem elővenni. Vacogtam. Fokoztam a tempót, de most még az sem segített. Elég hamar átértem az első kis faluba, nevét sem tudom és szerencsére volt egy közért-bár kompozíció 6 négyzetméteren, de volt forró kávé. Más sem, de most nem is bántam. Kicsit átmelegített, csak úgy állva, a hátizsákkal egyensúlyozva döntöttem le a kis melegséget. Hogy tud örülni az ember ilyen apróságnak is. Itt ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 691 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


Ki vagyok, mint a liba. Úgy elöljárójában. Tehát ha nem leszek túl összeszedett ma (sem), akkor legalább ma betudhatjátok az állapotomnak.

A mai story ott kezdődött, hogy tegnap megírtam a napi blogot, feltettem nektek és nekiláttam átgondolni a következő napot, azaz a mait. Kikerekedett a szemem, amikor megláttam, hogy valami 17,5 km-en keresztül semmi nincs csak út, út, ja és egy kis út. Semmi falu. Elsőre kicsit bizarrnak tűnt a dolog. Olvasom a kisokosomban, hogy vigyünk kaját, vizet meg más túlélő készletet. Átgondoltam, a kajámat megettem azt nem kell vinnem, vizet amúgy is vinnék. Az meg nekem nem akkora dráma, ha nem megyek át 2-3 kihalt falucskán, ahol úgysem tudok inni még egy kávét sem, nem hogy egy szendvicset ehessek. Időszámvetést végeztem. Ha normálisan indulok, és nyomok egy kövér 5 km/h sebességet, akkor ½ 10-re emberlakta környékre érek. Ez pont olyan, mintha 4-gyel csoszognék és 12-14 km múlva találnék egy kávézóhelyet a 3. faluban, mert ugye az első 2 még alszik, amikor engem vendégül láthatna. Tehát semmi emberhalál nincs. Néztem a további mennivalót is. Kisakkoztam, hogy kb. olyan 26-27 km lazán meglesz! Nyugodtan hajtottam a fejem a párnám helyett a karomra.

Reggel a szokásos időben kiosontam a szobából, szerintem a holland házaspár é ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 702 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


Ma rövid leszek. Enervált vagyok. Amennyire sok volt az energiám az elmúlt napokban, ma reggel úgy ébredtem, hogy szinte semmi nincs. De holnapra már újra lesz! Korán ébredtem, már volt aki ½ 5-kor útra kélt. Felébresztett. Nem is tudtam már visszaaludni, így egy kicsivel korábban indultam, mint máskor.  Húúú, az első néhány kilométeren nagyon nem akartam működni. Úgy vánszorogtam, mint ha már az utolsó kilométerek lennének. Gondolom a tegnapi reggeli hajtás ekkor bosszulta meg magát. A kis faluból ahonnan indultam két út vezetett ki, persze én a kevésbé romantikusat, ám de rövidebbet választottam. A hajnali sötétben nem mindegy? Már kezdett világosodni, amikor láttam, hogy egy fiatal srác, aki az én startomnál még csak szedelődzködött, a balról jövő (hosszabb) útról beelőz. Na, mondom magamnak, jó lassú vagyok. Feltűnt, hogy hasonló színű, világoszöld törülköző van neki is úm. panyókára vetve a zsákján mint az enyém. De jó, nem csak én vagyok ilyen hülye, hogy a kis törülközőmet kívül hordom. Beértem Sahagúnba kb 1,5 óra alatt, ami elég vacak részidő és betértem egy korai peregrinókra váró reggeliző helyre, ahol kellemes reggelit kaptam. Tortilla, narancslé, kávé. Ott volt a srác is, akinek hasonló törcsije volt, mint nekem. Hasonló!? Az enyém volt. Ugyanis elhagytam, amikor kiléptem az albergueből. Itt kérdezte meg, hogy esetleg nem az enyém-e?


... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 691 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


A nap egy kicsit rövidebbre sikeredett, mint úgy általában. És a napnak pont azt a részét tépte le az élet, amikor a blogot kellett volna írnom. Így az tegnap, azaz 19-én ELMARADT! Na, nem az érdeklődés hiányában – mert az megvolt a részetekről, hanem más miatt. De erről majd később. Ma menetközben azon gondolkodtam, hogy hol tudnék venni egy olyan kínzó eszközt, amellyel magamat tudnám sanyargatni a tegnapi mulasztás miatt? Olyan övre gondoltam, ami belülről van szögekkel kiverve és azt viselném egészen Santiago de Compostelaig. Szent Jakab biztos megbocsátana, de ti is? A helyi sexshopban csak sima korbácsot láttam, szöges nem volt, pedig az lenne az igazi vezeklés!

Ugyan a nap az rövid volt, de megtett táv, az előre eltervezett, kb. 25 km. Hajnalban volt, aki már 4-kor indult! Hogy hová sietett? Lehet, hogy még tegnap be akart érni Leonba. Az olyan 37-38 km és akkor üdén, frissen megérkezik a városba és örül, hogy leteheti a fenekét, már ha lesz hová! Ezzel nem is lett volna baj, ez a magánügy kategóriába tartozik, de az már közügy, hogy hangosan hajnalban a szobában beszélik meg az útitervet. Ami a födém nélküli emeletet tekintve, azt jelentette, hogy nemcsak az a 8 ember hallotta, aki egy szobában volt, hanem úgy mindenki. Jó, hogy nem vagyunk egyformák! Ennek a tapintatos társaságnak köszönhetően már korábban útnak indultam, mint szoktam. Éjszak jó nagy zuhi volt, de reggel ennek ellenére va ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 651 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


A későbbi kelést, értelemszerűen kései indulás követte. De nem kellett rohannom. Ez a 12-13 km semmiség volt a már edzett lábaimnak. Ragyogó napsütésben gyalogoltam az elején igen kellemes tájon. A második fele az már annyira nem tetszett, mert kicsit iparterületen haladt, de hát tudomásul kell venni, hogy a történelmi városrészek a város belsejében vannak. Körbenőtte őket a 130.000 ember háza és ipar. Ez van.

Leonban 2 nagy szálláshely van. Az egyik egy kicsit távolabb a történelmi városrésztől, ez kb. 20-25 perc laza séta, az önkormányzat üzemelteti és 5 euróba kerül, majdnem 24 órás nyitva tartás mellett. A másik bent a sétálóutcában van és az egyház működteti, este ½ 10-kor kapuzárás. Én az előbbit választottam. Elég korán beértem Leonba és bár 10-13-ig takarítás miatt zárva van, de minden további nélkül le lehetett pakolni és már csomag nélkül lehetett megkezdeni a városnézést. Elég rugalmasak és kedvesek voltak. 170 fős albergueről volt szó, 8 fős szobákban.

Megkezdtem hát a leoni városnézést. Igen régi a város. Már a rómaiak is alapítottak itt várost annak idején. A neve is erre az időre utal, a latin „legio” szóból ered, ami véletlenül megegyezik az oroszlán szó jelent&eacu ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 711 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


Reggel menetrendszerű ébredés és hajszálpontosan 6-kor nekiindulás a mai napnak. Több esélyes volt a mai tervezett táv, de az élet természetesen felülírta a terveimet, ami persze nem volt baj.

A városból a térkép alapján elég jól kitaláltam, bár nem volt rövid idő. Alvó belváros, ébredező külváros, bő 1,5 órás kutyagolás, amíg elértem La Virgin de Caminot ahol reggeliztem. Eddig elég hideg volt, de ahogy kiértem a városból kellemesre váltott az idő, leszámítva a most még nem túl erős szelet. Virgin de Camino után választás elé állítják a zarándokot. Vagy megy a rövidebb, de unalmasabb, autópálya, autóút mellett vezető úton, vagy a valamivel hosszabb, de a természet lágy ölén haladó szakaszon gyalogol. Én, többek tanácsára is, meg amúgy sem sietek a hosszabbat választottam. Úgy láttam a nagy többség nem így tett. Én nem bántam.

Az első variáció szerint, ahogy terveztem, Villar de Mazarife lett volna mai szálláshely. Ez 22 km volt Leontól, rövidnek is tűnt, meg akkor másnap kellett volna sokkal hosszabbat mennem Astorgáig, ezért a „b” terv az volt, hogy megtoldom még 14 km-rel és akkor Hospital de Orbigoban alszom. Közte nincs szálláshely. Elég korán értem Villar de Mazarifebe és feltettem a kérdést a lábaimnak, hogy ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 707 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


Régen volt ilyen kellemes napom. Reggel csak ½ 8-kor indultam, laza reggeli a helyi bárban, nyoma sem volt a tegnapi zord időnek, ragyogó napsütés, gyönyörű táj, kellemes madárcsicsergés és az a tudat, hogy ma maximum 16 km-t kell megtennem, hogy beérjek abba szép kis városba, ahol Dóra, a magyar hospitalera vár.

Nem hogy sétáltam a szikrázó reggeli napsütésben, hanem szinte andalogtam. Mindenki elrohant mellettem. Bántam én?! Dehogy! Utolért 2 magyar zarándok, váltottunk néhány szót, de nem akartam visszafogni őket a saját tempójukban én meg a világ minden kincséért sem voltam képes gyorsabb tempóra kapcsolni. Siettek. Elég hamar Compostelába kellett érniük a repjegy miatt. Szerencsés vagyok, nem kell rohannom. A lány 2 napja kezdte Leonban a zarándoklatot.

Az egyik faluban (Santibanez de Valdeiglesias) láttam egy templomot, amelyet még csak 25 éve építettek, de simán lehetett volna 2-300 éves is. Az antikolás egész jól sikerült. És láttam egy idős házaspárt, aki akkor indultak az áruikkal, egy pick-upban, bíztam benne, hogy akkor ma van a piac Astorgában és talán még elcsíphetem a spanyol kisvárosi piac hangulatát. Kellemes lankás dombokon, szép tájon haladva lassan elértem azt a pontot ahonnan már rá lehetett látni Astorgá ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 779 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


Reggel egy szemernyivel sem aludtam, tovább, mint szoktam, pedig nem feküdtem túl korán. Megszokás! Interneteztem egy kicsit megreggeliztem és a nyakamba vettem a várost. A legkorábban a katedrális nyitott, 9-kor. Addig csak úgy sétáltam. Az egész astorgai belváros, óváros, kinek, hogy tetszik, nem nagyobb, mint a Budai vár területe. De nagyon kis hangulatos, impresszív az egész. Kellemes korán reggel, nyugodt a szieszta idején és nyüzsgős, izgalmas este. Jóóó!

9-kor nyitott a katedrális. Hatalmas ez is, mint minden valamikori jelentősebb spanyol városban lévő, a középkorban épült egyházi épület. Hatalmas oszlopok, terek belül, bár már kicsit idegesítő számomra, hogy a főhajó kellős közepét beépítették a stallummal. Ezt eddig minden spanyol katedrálisnál megfigyeltem. Ez a stallum az egyházi főakárkik ülőhelye. Ami nagyon szép és díszes, de miért kell megtörni egy ilyen hatalmas épület belső terét. Megint látszódik, hogy ki van kiért? Az egyházi főszemélyek nem szolgálták az egyházat, hanem az egyházzal és persze a hívekkel szolgáltatták ki magukat. Ezek ott bent feszítenek a kis trónusokon, a pórnép meg lapuljon a stallum mögött, de azért fizessen rendesen és imádja őket, csókolgassa a kezüket és aranyban járassa azokat, akiknek a legnagyobb alázattal kellene szolgálni az istenüket. Ezek az emberek, ugye legtöbbször nem a tudásuk, erkölcsösségük, a valláshoz való hűségük alapján kerültek magas po ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 750 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


A mai nap szigorú számokban: 41 km, 10,5 óra tiszta gyaloglás, kiindulási pont 881 m a tengerszint felett, a legmagasabb pont 1518 m, és visszaereszkedés 945 méterre. Számokban csak ennyi de élményekben ma is sokkal több történt.

Reggel ¼ 6-kor keltem, amúgy sem aludtam túl jól, 2 nő és egy pasi volt a szobatársam és az alsó ágyon fekvő nő férfiakat meghazudtoló módon tudott horkolni. Szóval reggel időben keltem, elfogyasztottam azt a laza reggelit, amit Dóra bekészített a hűtőszekrénybe nekem, majd 6 előtt 10 perccel indultam. Én nyitottam az albergue kapuját. Közvetlen utánam indultak még néhányan. Reggel megfigyeltem, amíg tollászkodtam, hogy 10 emberből 7 nem mosott kezet a WC használata után. Aki az alsó ágyon, alattam aludt nő és horkolt, mint egy férfi, az is kijött a WC-ből, bejött a mosdóba, megnézte magát, hogy megfelelő-e az éjszakai sminkje így hajnalban és a csapvíz megengedése nélkül ment tovább aludni. Érdekes és elgondolkodtató. Tegnap este Dórával és a szlovákiai magyar sráccal pont erről beszélgettünk, hogy a kézfogás nem annyira szokás, mint nálunk. De megvigasztaltam a srácot, aki a héten megy haza, mint hospitalero, 2 hónap után, hogy ne aggódjon emiatt. A kézmosás nem annyira elterjedt sem a spanyoloknál, sem pl. az angoloknál. Én amióta olvastam egy tanulmányt, azóta külön figyelem ezt. Sem a franciáknál, sem anno az angoloknál nem tudtam megfigyelni a ké ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 822 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


Hát, indulhatott volna a napom jobban is. ¼ 6-kor keltem és settenkedtem a sötét lépcsőn lefelé a „földszintre”, ölemben a hátizsákkal. Valamit elszámítottam, mert estem akkorát, mint egy ólajtó. Képzeljétek el amint egy ekkora test földet ér és még földhöz vágja a zsákot is. De semmi komolyabb baj nem történt, csak az érzékeny pontomat, a vágott ujjamat éreztem a kelleténél jobban. Egész nap.

A faluból a kijutás elég izgisre sikeredett. Kb. 1-1,5 km sziklás, lejtős terep az erdőben, vak sötétben. Romantikus volt az tény. Főleg azoknak, akik lámpa nélkül gondolták ezt végrehajtani. Lámpával sem volt egyszerű. Amikorra leértem az aszfaltos útra, kezdett pirkadni. Nem voltam ma kibékülve a sárga nyilakkal. Illetve azok hiányával. Mindjárt korán reggel volt egy félreérhető jelzés, nem lehetett eldönteni, hogy az aszfalt útra vonatkozik a nyíl, vagy az ösvényre. Én az aszfaltot választottam. Úgy okoskodtam, hogy a betoncsík mindenképp bemegy a faluba, az ösvény meg kitudja? Mint később kiderült nem választottam  rosszul, még a +2 km ellenére sem. Jó kis szerpentinen ereszkedtem le azt a kb. 400 métert és nem köveken bukdácsolva. A reggeli landolás után nem biztos, hogy örömködött volna a lábam. Így is lázadozott a terhelés ellen.

... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 679 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


Szokásos időben kelés, pakolás, indulás. Most a pakolás kicsit tovább tartott, mert az este már nem tudtam összerakni a ruháimat, mert csak 11-re értünk vissza és akkor tudtam levenni a szárítóról és már nem akartam zörögni. De így is 6.00-kor már baktattam. Kicsit szeles, hűvös idő volt, de azért rövid szerkóra öltöztem, a hajnali hosszú pólóval felturbózva, és szandál. Sík útnak nézett ki a mai nap és végül az is volt. Az első 1 óra után kicsit kezdett jobb idő kerekedni. Úgy terveztem, hogy Villafranca de Bierzoba kb. 1,5-2 óra alatt beérek és akkor ott majd reggelizem. Beérni beértem csak reggelizni nem tudtam, semmi nem volt még nyitva az útvonalamban, pedig még kicsit tekeregtem is a szűk kis utcás óvárosban. Feladtam, megnéztem, hogy a következő falu csak 6 km, addig simán kibírom, sőt még jobban is fog esni. Így is volt. Eseménytelen, egyedüli barangolásom eredményeként elillant az idő, hipp-hopp, már ott is voltam a Pereje nevű falucskában. 9 óra volt ekkor. 1 utca - abban egy bár. Érdekes volt a falu előtti temető. Szintén egy utcácska volt benne, mint a faluban. És itt nem a földbe temetkeznek, hanem urnákba, de nem hamvasztanak, hanem koporsós temetés van, de a föld fölött, jó hosszú urnákban. Ezen úgy elgondolkodtam, de csak addig, amíg meg nem kaptam a 2 hatalmas szendvicsem és a kávém.

... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 653 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-05 | Hozzászólások (0)


A tegnap esti szálláson, azzal kezdték a megérkezésemkor, hogy reggel 6 előtt TILOS felkelni. Nem értettem, de megértettem. Volt már ilyen az életemben. A parancs az parancs. Az alberguet 2 buddhista szellemiségű fazon vezette, nagyon barátságosak voltak és újszerű „üzletpolitikával” találkoztam, de erről majd később. Azzal indokolták a nem túl korai kelést, hogy majd ők ébresztenek bennünket, zenével. Így is történt. Bár természetesen a szokott időben felébredtem, de engedelmeskedve az ukáznak (nem esett nehezemre) szenderegtem még egy kicsit. És 6-kor az Ave Maria szólalt meg és később is más, ismert olasz áriák. Összességében nagyon kellemes volt. És ahogy kiléptem a folyosóra, megcsapta az orromat a kellemes reggeli illata. Nagyon ritkán szoktam ilyen korán reggelizni, de ez most kihagyhatatlan volt. Nem volt nagy durranás a reggeli, de kezdésnek jó volt. Tipikus amerikai reggeli, kávé tejjel, narancslé, pirítós, jam, vaj, kakaó. Volt a padlástérben egy amerikai csoport, azok nem annyira értették a korai zenés ébresztést, de a reggeli láttán, és a pirítós illatát érezvén megenyhültek kicsit. Az újszerű üzletpolitikáról csak egy mondatot. Maga a szállás 5 euró, ami ugye nem mondható soknak, a vacsora 7, a reggeli 3 euró. Ezek sem horribilis összegek. Senkitől nem kérdezték meg, előre, hogy akarja ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 700 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-04 | Hozzászólások (0)


Későn feküdtem, korán keltem. Meg is lett az álmossága! A szokásos 6-kor indultam, de majd meghaltam az álmosságtól. Persze a faluban semmi nem volt nyitva és ahogy néztem a térképet kb. 2 óráig falvat sem fogok látni. Persze ebből 3 óra lett. Triacastelaban 2 út közül lehet választani, én a jobb oldalit, a rövidebbet választottam. Ma amúgy is csak egy 19 km-t terveztem. Ma van a 4. hét utolsó napja. Kb. szombaton érek Santiagoba, nem kell rohanni, és fáradt is voltam egy kicsit. Az út első szakasza roppant izgalmas volt. Nemcsak azért mert sűrűn kellett a lámpámat kapcsolgatni, hogy nehogy elmulasszak egy alig látható jelet, hanem a patakcsobogás és madárcsivitelés miatt. Én nem tudom, hogy hány száz féle hangot hallottam, de nagyon sokan énekeltek. Ez egy kicsit túllendített a koffein hiányon. De azért vártam már az első falut. Rövid, de intenzív emelkedős-ereszkedős szakaszokon haladtam nagyon lassú, álmos tempóban. 8 körül felsejlett az első falvacska, de kiderült, hogy csak falumaradvány, 2-3 házzal és kb. 5-6 rommal. Elképzeltem, hogy milyen lehetett itt az élet 100-200 évvel ezelőtt. Mit csináltak az emberek egész nap, hogy szervezték meg az életüket, mit csináltak esténként, amikor nem volt TV, internet (az most sincs) és úgy kb. nem volt semmi. Hogy alakultak ki ezek a mini közösségek, hogyan fejlődtek, majd hogyan haltak ki. 9-ig sokszor már azt hittem, hogy már mindjárt ott vagyok, ahol emberek is lesznek egy nyitva lévő bárral, de mindig csalódnom kellett. Vagy az út kanyarodott el élesen más irányba vagy nem falu volt, csak valami ház.  A t ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 703 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-04 | Hozzászólások (0)


Ma reggel nem sikerült időben felkelnem. 5-kor felébredtem de gondoltam, még ejtőzöm a kelés időpontjáig. Sikerült. Majd ½ 7-ig aludtam. Na persze nem maradtam le semmiről. Hétkor indultam, nem kellett lámpáznom, már nyitva volt néhány kávézó a legnagyobb örömömre. Átszeltem a várost, a kijelölt útvonalon, csináltam néhány fotót a városról és amikor az egyik kis utcát fényképeztem, belekerült a nézőkébe az a kanadai lány, akit Astorga óta nem láttam. Megörültünk egymásnak. Rohant felém, hogy father, father! Mert Astorgában lányommá fogadtam, egy kikötéssel, hogy a zsebpénzt nem tőlem fogja kérni. Lányom még úgysem volt! A közös örömködés és néhány kérdés-válasz után ő ment a reggeli kávét meginni, én meg folytattam az utam.

Kellemesnek ígérkező napnak néztem elébe. Gyönyörű idő, de azért hosszúra öltöztem, mert a reggelek csípősek tudnak lenni, de sokat ígérő napsütés. A városból kiérve láttam olyat, aki sátorban aludt, sőt mellette volt egy hálózsákos emberke is. Neki már a sátorban sem jutott hely. Ennek is meg van a varázsa. A koreai csapat közben szép lassan lehagyott, külön-külön, mert ők sem együtt gyalogolnak. Az első kávézóhelyen beértük egymást, és találkoztam két észak-koreaival is.  Hogy ők, hogy tudtak eljönni? Megpróbálom majd estére kideríteni. A reggelinél kicsit lazítottam az öltözékeme ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 715 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-04 | Hozzászólások (0)


Szerintem az eddigi szakasz legunalmasabb napja volt. Kb. 25 km, de nem ezért, hisz ennél már volt sok hosszabb szakasz is. Nem olyan volt a táj, amit igazán tudtam volna élvezni, de ezt majd látjátok a fényképekből is. Volt, hogy 1-2 óráig nem is emeltem a szemem elé a masinát, pedig a nyakamban lógott. A tegnapi vagy tegnapelőtti táj szépségét meg sem közelítette a mai. A Meseta – amit oly sokan szidnak és átkoznak – szerintem sokkal érdekesebb volt. De hát, kinek a pap, kinek a papné! A tegnapi jórészt állattartó szakaszt mára felváltotta, a növénytermesztéssel foglalkozó falvak tömkelege. De, amíg régen, a Camino eddigi részén a rendezettséget, a föld szeretetét éreztem a gazdálkodók keze nyomán, itt most nem volt ilyen érzésem. Sok volt az elhanyagolt, parlagon hagyott terület. Akár Magyarországon is lehettem volna. Azt írják az útikönyvek, hogy Galícia a legszegényebb földrajzi-, gazdasági egysége Spanyolországnak. Lehet, hogy értem az okát. A másik dolog, ami nagyon nem tetszett ma, hogy itt éreztem először (azt az egy esetet kivéve, amit írtam), hogy a lehúzásról szól a szolgáltatás a zarándokok számára a pihenőhelyeken, bárokban. Nem tartották pofátlannak 1 doboz 0,33-as üdítőért 1,5-2 eurót is elkérni. Ez eddig nem volt jellemző. És mivel megjelent a tengernyi turista zarándok ezt meg is tehetik. Mert 4-5 napi „zarándoklat” alatt, nem számít az annyi! A nagy tömeg miatt a kiszolgálás sem ment olyan kedvesen, mint amit az elmúlt hónap minden áldott napján megszokhattam. Futószalag – nesze zabálj – érzetem volt. ... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 653 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-04 | Hozzászólások (0)


Azt hittem, ma nem fogok vacogni, de tévedtem. Reggel 5.40-kor indultam, ehhez persze 5.15-kor kellett kelnem, amivel nem is volt különösebb gond. De kőkemény hideg, fogvacogtató, párás idő volt. Mivel kánikulára öltöztem, bár a szandálomat visszacseréltem a bakancsra, mert a szandálban sokkal jobban elfáradt az ember lába, nem volt túl melegem. És mindenhol pára, szinte Angliában éreztem magam. A madarak is aludtak még, csak ½ 7 körül voltak hajlandóak ébredezni. 7 óráig embert sem láttam, akkor bújtak elő az igazi zarándokok az albergueből. Láttam egy „kordé”-hoz hasonlító szerkentyűt az egyik nőnél. Le is fényképeztem. Sík úton nagyon gyorsan tudott haladni, de az emelkedőkön és köves szakaszokon bizony nem volt könnyű dolga a kocsijával.

9-ig semmi nem volt nyitva, még az a bár sem, ami már 2 km-ről hirdette magát, hogy ilyen meg olyan finom kaják vannak. Rákészültem, de zárt ajtó fogadott. Végül 9-kor tudtam valami keveset enni és egy fél adag kávét inni egy igen fura helyen. Nem kértem még egy kört.



... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 659 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-04 | Hozzászólások (0)


A hajnal úgy kezdődött, ahogy terveztem. Gyönyörű hajnal - millió csillaggal, ¼ 6-os kelés, ¾ 6-os indulás, egy szál pólóban (mármint felül). Ahogy beértem az alvó erdőbe, azért jóval hűvösebb volt, de még elviselhető.

Mára csak laza 20 km volt a tervezett távolság. Mehettem volna ma 30-at, vagy 35-öt, de akkor mit csinálok holnap délelőtt. Jó ez így. Többször megálltam, pihentem, és nevettem azokon, akik rohantak, mintha kergetnék őket. Meg-megkérdeztem őket, hogy ma be akarnak érni Santiagoba? De mindenki tagadott. Volt egy idős ember, szinte futott, ha nem akarom megsérteni, akkor azt mondom, hogy mulatságos volt.

A mai nap képei számomra:



... Tovább »

Kategória: 2012-es El Camino-m blogja | Megtekintések száma: 737 | Hozzáadta:: Andy | Dátum: 2014-03-04 | Hozzászólások (0)

Belépés
Keresés
Naptár
«  Március 2014  »
HKSzeCsPSzoV
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31
Mentett bejegyzések
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Copyright MyCorp © 2021
    Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben