Esőnap! Ahogy az este gondoltam – itt maradtam. Egész éjszaka zuhogott az eső – reggel nem kevésbé, sőt fokozódott. Nem baj! Ma kiesi magát és holnaptól minden okés lesz! Kiadós reggeli után megbeszéltem a személyzettel, hogy maradok még egy napot. Kihasználom ezt a nem tervezett, plusz pihenést, tényleges pihenésre, a nehezebben száradó ruhák kimosására, olvasásra. internetezésre. Csinálok majd néhány fotót a motelről, ami igen zeg-zugos, de roppant hangulatos, kedves. A reggelinél (ami fejedelmi volt és nem csak a bolt előtt állva elfogyasztotthoz képest) csak minőségi bio dolgokat szolgáltak fel. Tényleg pazar volt a reggeli. Szerintem estig ki is tart a hatása. Néztem a köpönyeget és ott azt jósolták, hogy holnap már csak nagyon kevés eső várható, vasárnaptól meg csak NAPSÜTÉS!

A magyar szakasz margójára!

Ha már így rám szakadt a szabadidő, írok pár gondolatot a magyar szakaszról. Sokan azt hiszik, hogy a Magyarországon futó Szent Jakab zarándokút könnyebb, gyengébb kisöccse bármelyik Spanyolországi El Camino-s szakasznak. Gondolják ezt azok, akik nem járták végig. Semmivel nem könnyebb, mint a kinti utak. Sőt, vannak olyan szakaszok, amelyek nehezebbek a kinti etapoknál. Egy-egy nap teljesítményében semmivel nem képvisel kisebb értéket, mint az ottani napok nehézsége. A szkeptikusok szokták mondani, hogy ez „csak” 8 nap. Nekik üzenem: aki ezt a 8 napot kibírja, annak a 9., a 20., a 35. nap sem okoz nehézséget. Felszerelésben, odafigyelésben, hozzáállásban semmivel sem kell kevesebb, mint a hagyományos El Caminora. Ami kell cucc a 8 nap alatt, annyi kell a 30-40 nap alatt is. Ami, kitartás kell itthon – az elég ott is! Ami nehézség előjön a Szent Jakab zarándokúton testileg és lelkileg, annál több nem jön elő az El Camino-n sem. Találkoztam olyan „jakabutassal”, aki azt mondta, hogy ő még nem meri bevállalni a Camino-t, mert nincs rá felkészülve. Innen is üzenem neki. Nyugodtan. Fel van rá készülve. Aki végigcsinálta ezt, annak, az sem fog gondot okozni. De ha valaki nem akarja, vagy anyagi okból nem tudja megcsinálni az El Camino-t, az sem legyen elkeseredve. A magyar út is ér legalább annyit, teljesítményben, kitartásban, kikapcsolódásban élményben.

Persze vannak különbségek, eltérések, de ez teljesen természetes. Az El Camino sok százéves hagyománnyal, kialakult szokásokkal, infrastruktúrával, a modern időkben kész iparággal rendelkezik. Minden be van járatva. Világhírű – évente több százezren járják be valamelyik szakaszát. Erre, ott az emberek, az alberguek fel vannak készülve. Sok-sok kiadvány, könyv ír le pontos utakat, közöl térképeket, szálláshelyeket, elérhető szolgáltatásokat. Gondolom, nem volt mindig így elkényeztetve a zarándok. Nálunk, a Szent Jakab zarándokút alig pár éves hagyományra nyúlik vissza. Egy lelkes csapat kitalálta, hogy megcsinálják a magyarországi „elcaminos” szakaszt. Nagyon jó volt az ötlet, sok kitartással, még több szervezéssel és munkával, odafigyeléssel megtervezték, megcsinálták ezt a hatalmas munkát.

Összeállítottak egy könyvet a Szent Jakab zarándokút címmel. Ajánlom mindenkinek!

http://www.szentjakabut.hu/hu/utvonal/utikonyv/book/2?page=1

Akik megcsinálták az utat, koordinálják a tevékenységet, karbantartják a jelzéseket, programokat szerveznek, híreket közvetítenek a nagyközönség felé az a Szent Jakab Baráti Kör. Önkéntesen. A napi munkájuk mellett!  

http://www.szentjakabut.hu/hu/ 

Ezúton is köszönöm nekik azt a sok munkát, amivel értünk – zarándokokért dolgoznak, végigjelöltek több száz kilométert, karbantartják a jelzéseket és nem akármilyen színvonalon. Összeállították a könyvet, jó tanácsokkal látnak el, segítenek mindenben. Most látom csak igazán, hogy milyen lelkiismeretesebben dolgoztak, akár a jelzések kirakásakor, akár a könyv összeállításakor, amikor szembesülök az osztrák szakasz ilyen jellegű problémáival. Pedig az osztrákoknál sokkal hosszabb időre nyúlik vissza a „Jakobsweg”.

Összeszedtem ennek a remek csapatnak a YouTube-on található videói közül néhányat. Érdemes őket megnézni.

http://www.petoandras.hu/video/vic/szent_jakab_zarandok_ut

Ha és amennyiben a magyarországi zarándokok száma jóval magasabb lesz, a szálláshelyek is felismerik az ebben rejlő lehetőségeket, és nem, mint csodabogarakra tekintenek ránk. Persze már itt is vannak üdítő kivételek, mint pl. Kisbéren Morvai úr, vagy Pannonhalmán a Szent Jakab Zarándokházban, vagy akár Lébényben a Szent Jakab Látogatóközpontban, vagy a Német Közösségi Házban Zsámbékon. Szóval alakul ez – csak nekünk is többen kell lennünk. És nem kell ahhoz vallásosnak, hívőnek sem lenni, hogy valaki egy ilyen zarándokutat végigcsináljon.

Hit kell hozzá! Hogy higgyen saját magában.

A külső segítség – könyv, tanács, jelzések formájában már mindenki részére megadatott. Jó utat – Buen Camino!