Mint írtam, korai
indulást terveztem. Roncesvallesba kellett átmennem, megmászni a Pireneus
csúcsait (1430 méter volt a csúcsmagasság) és le kellett ereszkednem a spanyol
oldalon 960 méterre. A korai ébredéssel nem volt gond, hála a mellettem alvó
medvének és a nem túl melegnek. 5-kor felkeltem, óvatosan kicuccoltam az este
előkészített csomagot, túrabotot, hálózsákot és társait, tisztálkodás, majd
néhány perces logisztikázás (hogy mit
hová tegyek a zsákban) után reggeli. A japán csoportot nem sikerült megelőznöm,
persze nem is akartam, majd 5.50-kor nekiveselkedtem. Innentől már éles a
dolog. Kicsit aggódtam, hogy fogom-e látni a jelzéseket, de a kis lámpám
segített! Több mint egy órát bandukoltam a sötétben, de már lehetett érezni az
ébredező természetet. Gyönyörű volt. Madárcsicsergés, patak zubogás, bár mindig
bezavart valami jó erőteljes lihegés! Mármint én lihegtem, mert úgy
kedvcsinálónak jó erős emelkedővel kezdett a Napóleoni út. Annak idején a
franciák is ezen ez úton indultak Spanyolország meghódítására, azóta hívják ezt
így! Volt idő gondolkodni, hogy nekik milyen lehetett? Nem volt ilyen jó
felszerelésük, éjszakánként sátorban, vagy csak sátorlap alatt aludtak,
ágyúkkal, társzekerekkel nem lehetett túl egyszerű! Ezen merengtem, amikor
kezdett hajnalodni, csináltam is néhány fotót, de sokkal világosabbnak mutatja
ez első sugarakat, mint amilyen tényleg volt. Nagyszerű élmény volt. Megérte – már
csak ezért is – felkelni időben.
Azt hiszem ezt máskor
is el fogom követni, mindig is szerettem a hajnalokat, ha az utcát kellett
róni, ha vezetnem kellett, de ha horgászat közben ért, akkor is!
Orissonnál ittam egy
kávét ( 2 euró ), pecsételtem a zarándokútlevelembe és mentem tovább. Eddig kb.
7 km-t gyalogoltam felfelé, aszfaltúton. Az Orissonban jó drágáért alvók (30
euró) ekkor indultak velem együtt. Hál’ Istennek az eső az éjszak abbahagyta,
így ez nem okozott gondot, amúgy meg Petya bácsival online kapcsolatban
voltunk, hogy minden ok legyen. Jöhet hideg, viharos szél, de eső nem.
Megegyeztünk, betartotta. Be is tartotta! Volt hideg, óriási szél, de megbeszéltük!
Rendes! Ha legközelebb megyek Rómába, viszonzom neki! J
Ma a legtöbbet a
legkedvesebb gyógytornászom jutott az eszembe. Ő okozott ilyen élményeket, mint
ma a hegy. Amikor már azt hittem, hogy ennél nincs, NEM LEHET rosszabb, mindig
előjött valami sokkal rosszabbal. Amire már nem is számítottam, tudta fokozni a
jót. El is neveztem a hegyet Csilla-hegynek. Kb. 12 km-nél elhagytuk az
aszfaltot, itt döbbentem rá, hogy sokan elém kerültek, ami persze nem zavart,
egyedül az, hogy kocsival jöttek fel jó néhányan 1050 m-ig. Legyen nekik! A
következő szakasz jó sarasra sikeredett, ha nincs a túrabot, hát bizony gondban lettem volna, a fényképezőgépet is be kellett csomagolni. Ment a sárdagasztás
rendesen, a cipőm és nadrágom tiszta sár lett. Mellékelek fényképet!
A mai
reggeli tapasztalat, hogy keskenyebb szárú túranadrág előnyösebb és, hogy
reggel indulás előtt fel kell hajtani és csak azután szabad elindulni. Ma is
tanultam valamit! Kezdett már jó súlya lenni a hátizsáknak, de még bírtam!
Semmilyen euforikus érzés nem kerített a hatalmába, amikor felértem az 1430-méterre,
megláttam magam előtt Roncesvalles-t valahol lent a mélyben. És nem aszfalton! Az
emelkedőt a lábam abszolút bírta, de a lejtő az izgisebb volt. Az új bakancsom
sokkal szélesebb fejű, hogy legyen hely a műtött láb dagadásának, de ennek
következtében nem is fogja úgy a lejtőn a lábam. Valamit valamiért! Ha nem
tudnék feljönni a hegyre le sem kellene mennem! J Szóval,
óvatosan, lassan, nem kell rohanni! Egész nap vacak hideg volt, nem kellett fognom
a túrabotot, mert automatikusan rágémberedett az összes ujjam. Volt olyan, hogy
azért nem vettem elő a fényképezőt, mert nem bírtam és féltem, hogy
elejtem.
Az utolsó napokban vettem egy
halovány vékony hosszujjú pólót, ez volt az egyik legjobb ötlet. A pulcsi túl
sok lett volna, a póló magában kevés. Felvettem a pólóra és így fáztam ugyan
egy kicsit de élvezhető volt a túra. A habtestemet néhányszor arrébb tette a
szél, pedig aki ismer, az tudja, hogy nem nádszál vagyok, maximum nádszálköteg.
Kemény szél volt! Pláne ha szembe fújt, nagy a felületem, amibe tud
kapaszkodni, emelkedő és még a zsák is hátra akar rántani. A rövidebb, de
izgisebb utat választottam, így ½ 2-kor már megérkeztem Roncesvallesbe. Nem
tudom, hogy hogyan van ez mérve, de a kiírás szerint 24 km, a lépésszámlálóm
szerint 22 km, 31874 lépés, 2017 kcal, és 7 óra 16 perc tiszta menetidő,
(megállások leszámítva). Na mindegy, nem is érdekes! Meg voltam elégedve a mai
teljesítményemmel. Örömködtem, hogy a műtétes lában is és a derekam, a vállam
is jól bírta a mai napot. Holnap reggel még persze fel kell kelnem.
Beregisztráltam, de még a hálótermek nem
voltak nyitva. 10 euró egy éjszaka, de félelmetesen kulturált minden. Egy régi
kolostort alakítottak át, de nagyon kényelmes. A cipőket már az emeletre sem
szabad felvinni, külön tároló szoba van nekik. Fakkokkal vannak szeparálva a 2
db emeletes ágy, zárható saját szekrénnyel, elégséges létszámú wc. és
mosdókagyló, zuhanykabin. Több társalgó, nagy, sok-sok személyes felszerelt konyha,
ebédlőrész, étel-, italautomaták, könyvtárhelyiség,
mosókonyha (csak itt lehet mosni és szárítani) 1 mosás-szárítás 2,70 euró.
Nagyon jó az egész! Most már látom, hogy sokkal több hely van mint a
túrakönyvekben leírt 100 ágy. Látszik, hogy az elmúlt 1-2 évben csinálták!
A faluban (28 lakos)
lévő étteremben este 7-től a mise után 9 euróért lehet zarándokmenüt enni. Már
megvettem a jegyet rá (biztos, ami biztos) ma kipróbálom. Ott az étteremben van
WIFI is így onnan fogom feltölteni az irományt. Láttam egy sor tiszta cipős
zarándokot is. Töprengtem, hogy hogyan csinálják? Rájöttem! Ők innen kezdik.
Végül is! Az ÚT mindenkinek onnan kezdődik ahonnan ő gondolja!
Holnap Zubiribe (22 km
lejtős út) itt van az első zarándokszállás, vagy a 27 km-re lévő Larrasoinaba
akarok eljutni! Szerintem nem lesz gond!
Folyt. köv…
Fényképek: plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5737946136669826049
