A reggelinél egy Ausztriában dolgozó magyar férfival dumáltunk mindenről- Külföldi munkavállalás, a magyarok törökeredetéről, kalandozásokról, az osztrák vasutakról. Mára nem terveztem túl hosszú utat – figyelembe véve a tegnap esti lábfáradtságot. Az első komolyabb megálló, amit kinéztem az St. Florian városkája. Az út első szakasza ott folytatódott, ahol tegnap abbahagytam. Főút – vasút – töltés. Értelemszerűen fényképeket nem csináltam, nem volt miről. Nem voltam feldobva, de tudtam, hogy leküzdendő feladat ahhoz, hogy elérjek St. Florianba. És végre megérkeztem, kávéztam egy étteremben és leraktam a hátizsákom, hogy ne kelljen felcipelnem az apátságba. Háááát, ez az épületkomplexum nem semmi. Hatalmas és fantasztikusan szép. Bolyongtam több mint egy órát. Nagyon-nagyon tetszett! Ajánlom mindenkinek, aki teheti, hogy nézze meg. Sok fényképet csináltam, majd válogatok néhányat nektek is. Nagyon keveset tudtam (szinte semmit) erről az apátságról, így a neten utána olvastam, kiegészítve a helyszínen begyűjtött infókat. Visszasétáltam a város főterére, ami igen szép, hangulatos és ha már vigyáztak a zsákomra, akkor meg is ebédeltem náluk. Finom volt és meleg étel. 
Találkoztam egy magyar nyugdíjasokkal tele busszal is, beszélgettünk pár szót, majd folytattam az utam. Ansfelden kb. 8 km-re volt csak – az út első és egyben szebbik felét egy hűs fenyőerdőben tettem meg. Nagyon kellemes volt, enyhén fújt a szél, a kalapomat a kézben fogva élveztem a hideg fuvallatokat. Az utolsó 3-4 kilométert már tűző napon, aszfalton kutyagoltam jó kis lankás vidéken. A sarkam jelezte, hogy valami nem ok, de már nem volt sok hátra. Ansfeldenbe érve hamar megtaláltam a szállásom, ami korrekt. A városka nem nagy élmény, nem messze az A1-es autópályától – olyan semmilyen. Hamar körbejártam. De nekem most arra pont jó volt, hogy megálljak. Kicsit bekékült mindkét sarkam az elmúlt pár nap le-, és föl szakaszaitól. lehet, hogy kicsit lassítok, majd meglátom holnap mit jelez a lábam. A mai nap csak kb. 24 km-t jöttem. Ma így alakult.
Elmentem a helyi közértbe vettem némi hideg kaját és mára már csak a blogírás és internet és a pihenés maradt. A mai nap fénypontja az apátság volt. Megérte eljönni ide.