Egész éjszaka szakadt az eső, többször hallottam, hogy kopog az ablakon. Az időjárás-előrejelzés sem biztatott sok jóval az elkövetkezendő napokra. Mivel a család is fél 7-kor ébredt, és indult a napi rutinjuk, ezért én is ekkor keltem. Nagy örömömre az összes ruhám teljesen megszáradt. Közösen elfogyasztott reggeli után fél 8-kor indultam. 
Mivel a jakabos út pont a város másik felén vezet keresztül, én gondoltam, hogy megspórolom a belvárosba való bejutást és délről nyugatra haladva keresztezem majd a jelzett utat. Mivel a tegnapi eső miatt elfelejtettem egy Salzburg térképet beszerezni valamelyik hotel recepcióján – így a googleban megnéztem, hogy merre kell mennem. Össze is állt a fejemben. Azt hittem. Valahol egy balrafordulást hamarabb tettem meg, mint kellett volna, így keményen délebbre sodródtam – felfedezve a dél-salzburgi lakóövezetet. Egy idő után megtaláltam a gyaloghidat ami átvezetett  a folyón, de valahogy az utca nevek nem stimmeltek. Kisebb bolyongás után rájöttem, hogy teljesen rossz az irány és masszívan délre tartok, ezért megpróbáltam nyugat felé menni. Az a gyaloghíd nem az volt, amit én szerettem volna. Térkép sehol, néhány járókelőt kérdeztem, de kevesen tudták, hogy merre van a jó út. Bő 2 órát bolyongtam az útkereséssel. Konkrétan azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Azt láttam, hogy egy nagy hegy van előttem és feltehetőleg az-az a hegy, ami Németországhoz tartozik és a tetején van Hitler híres-hírhedt rezidenciája – Berchtesgaden. Ezt nem akartam megmászni – délről túl nagy kerülő lett volna – így maradt, hogy észak felé haladva el kell érnem az 1-es főutat. Csak itt a hegyekben az nem annyira egyszerű, hogy csak úgy majd északra megyek. Egy helyi férfi mondta, hogy vagy sokat megyek északkelet felé és úgy elérem, vagy tovább ezen az úton kb. 6 km-t, de kemény emelkedőkre számítsak és akkor balra fordulva még kb. 4-6 km után meg fogom találni. Ez utóbbit választottam. Felkötöttem a gatyám és nekiveselkedtem a 2 nagyon magas hegy közötti átjutásnak. Voltak 22%-os emelkedők, nem beszélt félre az ember. Természetesen az eső folyamatosan esett és bármennyire is gyönyörű volt a táj, nem tudtam fényképezni. Ennek a szakasznak a legvégén tartottam csak egy ki pihenőt 12 körül. Ekkor már csak kisebb szakaszokban esett, tudtam fotózni is néhányat. Grosgmainbe érve fél 3 körül úgy döntöttem, hogy megebédelek. Egy kellemes étteremben egy külön nemdohányzó teremben pihentem, átmelegedtem és ebédeltem. Az eredeti terv szerint innen még 20 km-re akartam megállni, de már ekkor 25 km volt a lábamban és jelezték nekem, hogy nem kellene erőltetni ezt a dolgot. A közelben lévő Bad Reichenhallban néztem ki egy szálláshelyet. Egy helyi utcai térképen betájoltam, hogy merre kell mennem, de a kb. 4 km-es út majdnem 8 km-es lett, mert rövidíteni akartam, de nem sikerült. Nem volt egyszerű ezeknek a településeknek az utcaszerkezete. Mindegy – a részletek nem is érdekesek, hogy merre bolyongtam, a lényeg, hogy 5 körül érkeztem meg 33 km legyaloglása után és haladtam kb. 18-20 km-t. Nem nagy teljesítmény - de azért jól elfáradtam. Az abszolút menetidőm 7 óra 22 perc volt, kevés esőmentes szakasszal. A szállás korrekt és fűtött – ami nem hátrány egy ilyen nap után. A Pension Lex, egész jó áron. Zarándokoknak engedménnyel. A könyv azt írta, hogy a központban van – hát nem ott volt – de legalább megvolt.
Ezt a napot beírhatom az út történelmébe, mint az Eltévedés napja 2.0