Tegnap este úgy fél 8-kor elaludtam és reggel 6-ig aludtam, mint akit fejbe vertek. A tegnapi nap kivette az erőmet rendesen. Ma is csak 9 után indultam, amikor az eső alább hagyott és már csak szemerkélt. Reggeli után feltöltöttem az elmúlt 2 nap feljegyzését az oldalra. Hogy ne maradjatok elfoglaltság nélkül. Most, hogy visszaolvastam őket elég sok mindent kifelejtettem, de ez betudható a fáradságomnak. Mindegy, ami elmúlt, az elmúlt. 
Bad Reichenhallban bementem a Szt. Zeno templomba, ami hatalmas építmény, egy ekkora fürdővárosban. A legnagyobb meglepetésemre szent misét tartottak elég sok résztvevővel. Ezen egy kicsit meglepődtem, de hát betudtam az alapos vallásgyakorlásnak. Később kiderült, hogy miért volt a sok ember. Ekkor még nem, de erről majd később. A városka amúgy szép, csak én tegnap este rossz oldalról és nagyon fáradtan közelítettem meg – így akkor nem tetszett. De ma már sokkal jobb volt minden. Az eső sem zuhogott, csak szemerkélt – sőt néhány napsugarat is láttam. Ma megint megszólított egy idős úr, akinek a karján egy santiágós karkötő volt, és elbeszélgettünk kicsit, hogy ő mikor volt, melyik szakaszon és a felesége hányszor tette meg már az utat, mindig máshonnan indulva Spanyolországban. Mindig jól esnek ezek a pár perces beszélgetések. Feldobják a napot. Szép helyeken jártam ma is. Amikor az eső engedte csináltam fotókat is, azokat fel is rakom majd. Ma a Saalach folyó adta meg a haladási irányt. Mind a 30 km-t mellette gyalogoltam, ritkán távolodva csak el. Érdekes volt látni a folyó különböző szakaszain a sebességét, méreteit, néhol tóvá szélesedését. A fenti szakaszokon jó néhány raftingos és vadvízi kajakost láttam. Mindig csodálkozom rajtuk, ez engem nem vonz, de kinek mi! Az elmúlt napok esőzése sok patakot felduzzasztott, sok helyen ömlött le a hegyoldalról a víz. Az egyik oldalról a dübörgő folyó, a másik oldalról a lerohanó csermelyek, patakok, vízfolyások, apró vízesések hangjai, csobogásai, csilingelései, zubogásai. Az egyik ilyen nagyobb vízesésénél tartottam egy rövid pihenőt, már 14 km-t jöttem, ittam és eszembe jutott, hogy kaptam egy tábla kézi gyártású csokit Christinetől, még kedden este. Nagyon megörültem neki és azonnal felfaltam. Nagyon-nagyon finom volt. Köszönet érte ismét, innen távolról is! Ma is sokat gondoltam erre a kedves családra. A következő megállót Unkenben akartam megtartani – egy kávéval, vagy valami közértes bevásárlással, esetleg mindkettővel.  Ez már a 20. km után volt. Minden kávézó, étterem és mint kiderült a falu végén az ABC is zárva volt. Ekkor kezdett összeállni, hogy itt valami nagy ünnep van. Ezt erősítette meg a sok-sok motoros is akik az utakon jöttek, mentek. Emlékszem, hogy Attila, a pár héttel előttem járó átküldött nekem egy listát, hogy mikor van errefelé munkaszüneti nap, de oktondi módon ezt a mai napot nem jegyeztem meg. No, mindegy! Este derült ki, hogy az „Urunk mennybemenetelének” a napja van. Átgondoltam, hogy mivel rendelkezem a mai napra. 1,5 zsömle, kb. 3 naposak, még Eugendorfban vettem este. És egy nagyon szép, finom, ízletes, zamatos alma. A falut elhagyva bevettem magam egy buszmegállóba (ami száraz volt) és egy kis lábmasszírozásban részesítettem az igen fájdogáló lábaimat. Pedig még több mint 8 km hátra volt, ha nem jön semmi közbe! Megvizsgáltam a zsömléket – nem is olyan szárazak, főleg almával. Megettem az almát és az egyik zsömlét. Gondoltam este meg majd beugrom valahová egy jó levesre, vagy kettőre. Az úton nem sok emberrel találkoztam, az eső elég sok embernek kedvét szegte a sétától, túrázástól. Az utolsó 1 óra, jó kemény emelkedővel lepett meg és kemény esővel. Már egy kicsit untam mára az esőt. De még 2 napig ezt ígérték!
Beértem végre Loferbe, ahol némi segítséggel megtaláltam az általam kinézett szállást, de az teljesen tele volt, raftingosokkal. De a házigazda adott egy másik panzió nevet, sőt még egy térképen be is jelölte nekem. Aránylag hamar megtaláltam és nagyon jó szobát kaptam teljesen jó áron. Pansion Edergut a neve és már a falu szélén van. Reggel hamar kiérek majd a faluból! Forró fürdő után bevackoltam magam az ágyba, mert nagyon fáztam. Egész nap nagyon hideg volt. Az utolsó 2 km-en már nagyon nem esett jól a hideg. A faluban láttam több éttermet is, de semmi hangulatom nem volt újra felöltözni és kimenni a hideg esőbe. Így maradt a vacsorára a fél zsömle. Úgyis fogyni akarok.
Összességében ma 30 km-t gyalogoltam, kellemes tájon, pazar hegyek között hol gyengébb, hol erősebb esőben. Nem volt olyan fárasztó mint a tegnapi nap, bár a lábfejeim nagyon elfáradtak és a bal térdem is vacakolt a végén már egy kicsit. Szép ez a vidék. Jó így látni, nem a volán mögül, hanem közvetlen közelről érintve, tapasztalva. 
A holnap reggeli indulásom sem lesz túl korai, 8-tól van reggeli, de nem gond. Megszoktam már, itt, ezen a vidéken ez a módi! Majd más országban másként lesz!