Ma repdesett a lelkem – egész nap. Korán feküdtem – későn keltem, kicsit egész nap kótyagos voltam, de rendkívülien élveztem a mai napot! Ki érti ezt? Én igen! A reggeli után találtam egy szobamérleget és leellenőriztem a látványt! Mármint ami szemmel látható volt súlyvesztés – most számokban is megmutatkozott. -10 kg május 1. óta. Juhéj! 2 éve is ennyit dobtam le a Camino alatt, hasonló napszám mellett. Így ez nem volt nagy meglepetés, de ezért én örültem neki.
Reggel esőnadrágra kellett öltöznöm, mert rendesen zuhogott, de azért dacolva az időjárással elindultam – igaz, hogy kicsit későn. Kb. 1 órát haladtam a folyó mellett, amikor ünnepélyesen átléptem a Tiroli tartomány határát. Ezt vártam már hetek óta. Szeretem az itteni hegyeket, legelőket – ez már nagyon-nagyon alpesi. Sokat jártam már Tirolban – de leginkább csak átrohantam rajta, max. megálltam Innsbruckban, de a vidéki táj után csak az autó vagy busz ablakából sóvárogtam. Na végre most szó szerint belegyalogolhattam a tiroli tájba. Csodálatos hegyek, melyek csúcsait a mai reggel köd, sok helyen felhő takarta. Sőt, néha én magam is a felhők közt jártam. Nem tudtam ekkor fotókat csinálni, mert nagyon esett, de úgy voltam vele, hogy itt leszek még Tirolban majdnem 2 hétig és bepótolom majd a fotózást. Többször átkeltem a folyón, ami itt már inkább csak folyócska volt, de amennyivel kisebb volt a vízhozama, annyival volt gyorsabb, mint tegnap. A Tiroli Jakobsweg sokkal jobban van jelezve, mint amivel eddig találkoztam Ausztriában, így ma elég sokat követtem, aránylag hepehupás terepen. Szép volt ez a szakasza az útnak. Az eső sem zavart, már teljesen megszoktam – nem olyan rossz, ha az ember nem foglalkozik vele, csak megy és megy. Teljesen fel voltam ma dobódva, de nem csak a tájtól, mert már reggel is úgy ébredtem. Szinte lebegtem – nem is éreztem a lépteim súlyát. Estére sem fáradtak úgy el a lábaim, mint az elmúlt néhány napban.
Fél 1 körül értem be Waidring nevű kisvárosba. Igazán szép, hangulatos városka. Találtam egy jó éttermet, gondoltam bepótolom a tegnapi kihagyott vacsorát és kicsit átmelegszem, átöltözöm, megszárítkozom. Finom 3 fogásos menüt rendeltem, szinte vakon, de nem nyúltam mellé. Több mint másfél órát töltöttem el itt, és közben az eső is elcsendesedett, így magamon hagytam a száraz túranadrágot, elővettem a fényképezőt és nekiindultam. Tudtam végre a városról és a környező hegyekről is néhány fotót készíteni. Sajnálom, hogy a fényképek nem adják vissza a hangulatát, de valamit csak sejtet a valóságból! Én nagyon élveztem. Alig haladtam. A délelőtti menetelésre is az andalgás volt a jellemző, ahogy délután is csak lassan szaporodtak a megtett kilométerek. Meg-megálltam, sokszor nem is fényképezve csak gyönyörködve az alpesi legelőkben.
Eredendően ma még kb. 6-7 km-rel tovább akartam eljutni, de 28 km után fél 6-kor megálltam St. Johann városában és itt találtam egy normális szállást, a Pension Mause-t. Kár lett volna rohanni, odalett volna a mai nap varázsa, a gyönyörködés öröme. Tudom, hogy sok hasonló tiroli élményben lesz még részem az út további részein, de ez akkor is az első nap volt Tirolban. Azt is tudom, hogy jönnek még izzasztó etapok, de felkészültem rá, nem aggódom.
Már elérhető távolságban van Kufstein vára, lehet, hogy holnap elérem, ha nem akkor holnapután. Eddig csak gondoltam rá, amikor az útmentén ki volt írva, hogy Kufstein, hogy megnézem. Azt hiszem, most jött el a pillanat. Bár nem esik bele az útvonalba, de az utam arra vezet, amerre megyek. Nem írja elő senki, hogy merre menjek. Így ez a 20-30-km-es kerülő nekem belefér, maximum egy nappal tovább vár az óceánpart rám!