Azt hittem, ma nem fogok vacogni, de tévedtem. Reggel 5.40-kor indultam, ehhez persze 5.15-kor kellett kelnem, amivel nem is volt különösebb gond. De kőkemény hideg, fogvacogtató, párás idő volt. Mivel kánikulára öltöztem, bár a szandálomat visszacseréltem a bakancsra, mert a szandálban sokkal jobban elfáradt az ember lába, nem volt túl melegem. És mindenhol pára, szinte Angliában éreztem magam. A madarak is aludtak még, csak ½ 7 körül voltak hajlandóak ébredezni. 7 óráig embert sem láttam, akkor bújtak elő az igazi zarándokok az albergueből. Láttam egy „kordé”-hoz hasonlító szerkentyűt az egyik nőnél. Le is fényképeztem. Sík úton nagyon gyorsan tudott haladni, de az emelkedőkön és köves szakaszokon bizony nem volt könnyű dolga a kocsijával.

9-ig semmi nem volt nyitva, még az a bár sem, ami már 2 km-ről hirdette magát, hogy ilyen meg olyan finom kaják vannak. Rákészültem, de zárt ajtó fogadott. Végül 9-kor tudtam valami keveset enni és egy fél adag kávét inni egy igen fura helyen. Nem kértem még egy kört.

Ekkorra már letudtam a távolság majdnem felét. Melide városában voltam és korpa közé keveredtem. Egy kb. 50-60 fős turista-zarándok csoportot nem tudtam lehagyni. Egyen öltözékben, egyen táskával, egyen bottal, előre-hátra rohangálva, ordibálva teljesítették a mai napi távot. 1 kisbusz és egy autó követte őket, a hideg vízzel, a nagy buszon a bőröndök. A kisbusz bejött az erdei útra is. Gondoltam majd lesz egyszer 1 patak, gyaloghíddal. Lett! Csodálkozott az ember. Csak tudnám, hogy mit várt. Kb. 6 kilométeren küzdöttem velük, amikorra az utolsó, előre rohanó gyereket is magam mögött tudhattam. Miért kell ilyen túrákat szervezni, 16-20 éves fiataloknak, persze voltak köztük idősebbek is! Próbáltam nem dühöngeni, nehezen ment, de amikor „legyőztem” őket, visszaállt a lelki békém.

A reggeli hűvös kezdet után igazán kellemes idő kerekedett ki. 32 fok. Dél körül örültem igazán annak, hogy időben indultam. 1-re beértem Arzúa városába, ahol egy elég jó albergue-t sikerült választani. Van minden, ami kell, megy a net is rendesen. Egy picit meleg van, sőt nagyon, de hát kint sincs hideg.

Már csak 40 km van Santiagóig. Kim, a koreai srác már ma beért, tegnap együtt indultunk, 2 nap alatt lenyomta a 94 km-t. Szerintem nem normális, de hát ő tudja, ma 52-t, ment. 4-én indul a gépe haza. Ő tudja. Én még ezt a 40 km-t is kettéosztom.

Azért látom, az „öreg” zarándokon, gondolok itt azokra, akikkel kb. egy helyen és időben kezdtük, hogy fáradnak. Egy kicsit most én is érzem, de hát nem is lehet ezen sokat csodálkozni, 31 nap van mögöttünk és több mint 750 km. De azért még kimegyek az óceán partra, mármint gyalog! Bár, lehet pihenek egy napot Santiagoban, majd kialakul.

Ma nagymosást tartottam, mosógépben mindent újra kimostam, mégis más meleg vízben, mosóporral, mint hideg vízben szappannal. A nap is elég erős, hamar meg is száradt minden.

Este, szerintem megint zarándokmenü lesz a vacsora, de lehet, hogy csak valami hideg, még nem tudom.

Ma pótlólag felraktam a tegnapi napot a fényképekkel együtt.

Holnap már új hónap kezdődik de az én utam ugyanúgy folytatódik!

Minden jót a következő jelentkezésemig!

https://plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5748720914492879217