A nyugodt, horkolás mentes (max. én horkolhattam ha szoktam) éjszaka után a már-már szokásos 6 órakor indultam. A cél Pamplona volt, ez kb. 21 km távolságot jelent. Mi az nekem, aránylag sík úton, több lejtéssel, mint emelkedéssel? Gondoltam én! És jól gondoltam! Kimondottan élveztem. Reggel, jó időre öltözvén a hosszú nadrág bekerült a zsákba és a sexy női fitnesz nadrágban indultam el. Bár eddig csak én a szűk családom tudta, (persze ettől a pillanattól kezdve az egész világ), hogy a Dechatlonban a női osztályán vásárolok. Persze csak ezt az 1 terméket! Ugyanis csak ott találtam olyat, ami megakadályozza, hogy a betoncombok kárt tegyenek egymásban, gyaloglás, futás közben. Ez nagyon jól bevált ezért ciki vagy nem ciki, az van! Megvenném én a férfiosztályon is ha lenne! 

Szóval a kis sexy cuccomban indultam el és egyre jobban élveztem az egészet! Mintha a szervezetem, az agyam megszokta volna, hogy ez a feladat. Nem is éreztem, hogy menni kell. A gondolataim persze sokszor bejárták a világot közben, csak egy-két „Hola” vagy „Buen Camino” zökkentett ki, de az az egy két emelkedő már meg sem kottyant. 2 óra múlva értem el az első olyan falut, ahol kávét lehetett volna inni, de itt a közelből indult kb. 30 fős csoport állt sorban, így lemondtam a reggeli koffeinről. Pótolta a reggel óta tartó mozgás madárcsicsergés és a patakok, csermelyek folyamatos zubogása, csörgedezése. A táv felét már megtettem, amikor egy erre kialakított helyen a folyóparton kényelmesen megreggeliztem, lábat ápoltam, pihegtem egy kicsit. 30 perc szünet után folytattam az utat, úgy terveztem, hogy ebben a nem túl megerőltető tempóban 12 és 1 között érek Pamlonaba. 

Tényleg kényelmes tempót diktálva, sokszor meg-megállva, fényképezgetve 12-re beértem a városba. A Francia kapun visz a zarándokút a városba, félelmetesen rendben van tartva a régi városfal. Ahogy a külső és belső városfal között jártam megint utaztam az időben egy kicsit, de még este visszamegyek csinálok néhány jó képet róla.

A város hangulatos, délies óvárossal. Szűk utcák, színes házak, kavargás, spanyolos zűrzavarral. Megkerestem az alberguemat amit kinéztem magamnak, közvetlen az óvárosban. Már nem 5 euró a szállás, hanem 7, de nem nagy dráma. Ha jól vettem ki akkor egy régi templomot alakítottak át, fakkokkal elválasztott emeletes vaságyas dormitóriummá. Minden a praktikum jegyében született. 120-an férünk el, szerintem a tisztálkodó helyek száma nem elegendő, de hát aki az elsők között érkezik annak ez nem akadály! Van külön mosóhelyiség, ahol külön kell fizetni a mosógép használatáért, de sokan csak kézzel mostunk. Ha nem nagy a mennyiség, csak a napi póló, zokni és alsónemű, akkor az hamar megvan. Főleg ha az emberfia már megszokta a napi mosást a világcsavargásai közepette. 3 pénzbedobós számítógép van, 10 perc ½ euró, 20 perc 1 euró. azt még nem tudom, hogy pendrive-ot tudok-e majd olvasni. Ha nem akkor így jártam, illetve ti. Csak később tudjátok olvasni a mai napi beszámolót! J

A recepciós az valami negatív csúcs volt! Kb. 30-as férfi, a szájából csorgott az aludttej, anyámat idézve „tovább lehetett lökni, mint küldeni”! A problémamegoldó képességnek igencsak hiányában szenvedett, pedig nem volt túl bonyolult a feladat, ami elé állították! De hát a zarándok nem siet, nem türelmetlenkedik, Szt. Jakab közel 2000 éve vár, egy kicsit még bír várni. Ismét gyakorolhattuk a türelmesség, emberbarátság fejlesztését. Egyre nő a türelmem! Mi lesz így amikorra hazaérek??

Tisztálkodás, lábápolás, terepfelderítés után nekiveselkedtem a város felfedezésének. Kis hátizsákban a technika, netbook, E-book olvasó, és minden érték, víz, nyakban a fényképezőgép és hajrá! Tiszta boldogság érzés fogott el. Egy tiszta félnapom van erre a kis városra. Elég lesz!

Nézzük akkor mi is ez a Pamplona? Mindenkinek a nyár derekán végrehajtott, évszázados bikafuttatás jut az eszébe. Mekkora hülyeség ez, de hát itt tisztelik, ez a hagyomány, sok turistát vonz. Hát én ezért nem jönnék az szent! Minden másért igen, de nem ezért. A városfalakért, a Citadelláért, a kanyargós, szűk kis utcákért a hangulatért.

A várost a kutatások szerint még Krisztus születésének feltételezett ideje előtti 1. században alapították a római hódítók. A történelem során a nyugati gótok, a frankok, a mórok, a baszkok uralták. A baszk neve Iruna. Mindenhol, minden 2 nyelven van kiírva. Spanyolul és baszkul. Ma a város a Navarra autonóm körzet fővárosa, székhelye. Jó nagy parkok vannak, sok-sok pad, éttermek, kávézók. A boltok, a legnagyobbakat leszámítva, délután 2-5-ig zárva találni: SIESTA43 nem tréfálnak.

Amikor összeadódott a délelőtt séta és a délutáni 3 óra fáradtsága, akkor visszabandukoltam az alberguebe és pihentem egy kicsit. Este még azért teszek egy laza sétát, a városfalak felé, összekészítem a holnapi menetfelszerelést, megtervezem a holnapi etapot és pihi!

Reggel ismét korán indulok, mert szeretnék az alvó városról, utcákról képeket készíteni. Üresen a legszebbek. Nekem!

Szerintem ma nem tudok felrakni képeket, mert a net az igen korlátozott, de majd pótolom és ide bemásolom az elérhetőség linkjét.

Szerintem, holnap Obanas lesz a célállomás, de ezen még vitatkozom magammal!

Új infó: Van WIFI!

Fényképek:

https://plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5738349387327261761