Tegnap este nem sikerült a fényképeket feltölteni, de ma az első dolgom volt, hogy eme komoly mulasztásomat helyrehozzam. Az este folyamán, ahogy terveztem, csaptam még egy 2 órás sétát Pamplonaban. Csináltam képeket a megmaradt várfalról, bár sokakat ez nem érdekel, de azért érdemes elgondolkodni az egykori hadmérnökök építészi stratégiáján, persze ehhez látni kell eredetiben. Iszonyatosan logikus volt, ahogy építkeztek, csak ámultam és bámultam. Persze a fényképek csak nekem fogják visszaadni az élményt (de hát magamnak is csináltam J). 

Kezdett besötétedni amikorra visszaértem az óvárosi utcákba. Rá sem ismertem a délutáni, kihalt, elnéptelenedett (SIESTA) utcákra, bárokra, éttermekre. Komoly hangulat volt. Elindult az élet a spanyoloknál, rendesen. 5-6 utca volt nagyon zsúfolt, de a többi elég kihalt volt. Érdekes dologra lettem figyelmes. A lányok, fiatal nők 3-4 fős csoportokban iszogattak, beszélgettek és pasi sehol!  Na mindegy! Csak úgy feltűnt! A fakkban ahol az ágyam volt az emeleten aludtam. Én választottam az emeletet, mert itt kényelmesen fel lehetett ülni, amit az este ki is tudtam használni. Újra elkezdtem megnézni a The Way c. filmet. Már láttam angolul, de a poénok nem jöttek át, köszönhető ez a gyatra angolomnak. Amúgy a film szerintem elég „halivúdira” sikeredett, de erről majd még később írok, hogy miért. Az elején (kb 20-25. percben van egy olyan jelenet amikor a főszereplő az első éjszakáját tölti a zarándokszálláson és nem tud aludni a horkolások és más egyéb zajok miatt. nagyon jól jött ki, mert nem tudtam, hogy a fejhallgatómban a filmbéli horkolást hallom, vagy a mellettem lévő olasz idős pasi iszonyatos medveszólamát. 

Füleltem kegyetlenül, mikorra rájöttem a jelen elnyomja a film hangját! Húúú, mi lesz itt még reggelig, gondoltam. De maga az élmény, a párhuzamosság félelmetes volt. 1 órával azelőtt jártam azokat a pamplonai utcákat amiket a filmben mutattak. Persze voltak rendezői túlzások a filmben, de hát el kell adni a filmet az amiknak. Időbeli csúsztatások is voltak, pl. Pamplona előtt nem látni azokat  a szélerőműveket amelyeket ma, Pamplona után a hegyet megmászva közelről megnézhettem. A másik, amin nagyon elképedtem, hogy Tom olyan energikusan lépdel, akár reggel van akár este, hogy ilyen tempóban pillanatok alatt Santiagoban lenne. Ehhez képest kora reggel indult el SJPdP-ból és valamikor a takarodó után ért Roncestvallesba. Jó-jó! Tudom ne kötekedjek! Ezektől függetlenül érdemes megnézni a filmet. Gyönyörű vágóképek vannak benne, olyanok amelyeket én ma át is éltem! Tessék csak irigykedni!  Hú, de gonosz vagyok, de a mai napom gonoszkodással kezdődött!

Említettem, hogy az olasz férfi kegyetlenül rázendített a horkolásra. Már előtte is szerencsétlenkedett, hogy neki miért kell felmászni a felső ágyra, de hát ez jutott. Ha tudtam volna olaszul mondani neki, hogy „hát ezt dobta a gép” akkor mondtam volna, de nem tudok olaszul (sem). Megnéztem a film felét, de csak nem hagyta abba. Elraktam magam én is az alvós pózba, megspékelve egy vastag párnával a karomat a fülemhez szorítottam, de mintha a 76 mm-es ágyú szólt volna. Ciceghettem én ennek különböző hangmagasságokban, semmi eredménye nem volt. Megébredt a hanghatásra, fordult egyet és folytatta. Hajnal 3-ig sikerült aludni vagy 2 órát, összesen, de én még így embert nem hallottam horkolni. Nem egyedül nem bírtam aludni, mert hallottam, hogy sokan forgolódnak, morognak, méltatlankodnak. Kb.120-an aludtunk egy valamikori kolostor épület központi termében. 2 szinten voltak elhelyezve az emeletes ágyak, de egy volt a légtér. 

Zengett, visszhangzott az egész. 4-kor elfogyott a türelmem. Ciki vagy nem, vessen meg aki akar, de volt a mellettem lévő üvegemben egy kortynyi víz, megöntöztem vele az embert. Csak úgy át a másik ágyra! És láss csodát, abbahagyta. Reggelig tudtam aludni. Az első pillanatban szégyelltem magam, de lehet, hogy a vallási épület hatása miatt feloldozást nyertem - általam, a magam bűnében. Reggel, ahogy szedelőzködtünk, még sötétben, kérdezte a férfi, hogy nagyon hangosan horkolt. Nem akartam neki hazudni, mondtam, hogy elég szörnyű volt, de a környezet is megerősítette. Vigyorogva mondta, hogy meglocsoltam. Mondtam, hogy tudom, de nem probléma (nekem). De nem vette zokon. Pakoltunk és indultunk. Szerencsére a mai szálláson nem láttam. A másik férfi, aki alattam aludt az kérdezte is ma délután, hogy itt van, mert ha igen akkor ő nem alszik itt. Megnyugtattam.

Reggel pár perccel később is indultam, mert „elaludtam”! De azért még vastagon sötét volt. Kb. 1 óra alatt értem át Pamplonan, csináltam is néhány hajnali képet, de hiányzott a reggeli patakcsörgedezés. Helyette buszok, autók zaját hallottam csak, így hajnalban. Nem ehhez szoktam! J Tegnap az időjós béka azt mondta, hogy ma vacak, esős idő lesz. Ennek ellenére én lázára vettem a figurát. Rövidnadrág – gondoltam az izmos vádlijaimmal elijesztem az esőt. Így is történt. Elég barátságtalan volt az idő végig és ahogy kiértem Pamplonaból az előttem magasodó hegy  (a szélerőművekkel) sem derített jó kedvre. De nem volt vészes a dolog, persze nem úsztam meg izzadság nélkül, de így legalább elmondhattam a régi igazságot, amit még a ház építésénél mondogattunk az öcsémmel, hogy „ Na, ennek a napnak is meg lett az izzadtsága!”. 

Egyszer 1 pillanatra eszembe jutott, hogy kellene kajálni valamit, de ahogy jött, úgy el is múlt. Majd csak 10 után vettem észre, hogy kellene már enni. A fémből készült zarándokemlékmű elérése után (erről láthattok képeket és még én is beálltam emlékműnek) nagyon vacak kavicsos, kemény, hosszú lejtő következett. Szerintem eddig a legnehezebb szakasz volt. 

Nem volt túl hosszú, max. 2 km, de nagyon megviselte a lábam, térdem, és a bal forgómat. Vacak volt. Utergaban álltam meg, kajálni, de most az uzsitasi helyett két jól képzett sütivel és egy nagy kávéval jutalmaztam magam. Persze lábápolás, állapotfelmérés, masszírozás után zokni csere és indulás tovább. Fent az emlékműnél volt egy fiatal néger srác és mindenkit kedélyesen fogadott, fényképezett, majd a végén megajándékozott egy szórólappal. Pont az az albergue-t ajánlgatta, amit magam is kinéztem. Jó marketing fogás! Mosolyogtam rajta. Már az este eldöntöttem, hogy nem Obanasban szállok meg hanem Puente la Reina-ban. Az internet lehetősége nekem nagy csábítás! Már otthon felkészültem ebben a tárgykörben. Ez a szállás ugyan kiesik az útvonalból, a tulaj szerint „csak” 300 méterre, szerintem 600 az a 300 és kőkemény kaptatón kell feljönni. De nem bántam meg. A szobák ugyan hidegek, huzatosak, de teljesen megfelelt az elvárásaimnak, és van WIFI! Fél 1-kor már itt voltam, nem tudok hibázni, én voltam az első, pedig nem hajtottam erre a babérra! A mai nap kb. 25 km volt, de az köves lejtő jobban kifárasztott, mint gondoltam. Ráadásul a lábam is más színben tűnt fel, mint ahogy én azt szerettem volna. Ezért megelőző csapásként és elrettentésként, Flektor tapasz és fásli került rá. Reggelig minden ok lesz! A már-már rituális szokásként (mi lesz ha hazamegyek?) végrehajtott zuhanyzás, mosás, lábápolás után a nemzetközi kapcsolatok ápolása következett. Majd internetezés. Képek feltöltése, aksi feltöltése, könyvolvasás, beszélgetés. Szóval nagyon jól ki van ez találva. Egyre jobban élvezem ezt az egészet. 

Azt gondoltam, hogy sokkal jobban el fogok nap mint nap fáradni, persze tudom, hogy még csak a 4. napon vagyok túl, de nem érzem azt a fene nagy fáradságot. A másik meglepő dolog, hogy nem kívánom a napi 3-szori étkezést sem. Arra számítottam, hogy mindent fel fogok majd falni, de nem. Jó-jó! Tudom! Van tartalék! Eddig 2-szer ettem zarándok menüt, de nem estem hasra a mennyiségtől. Zoli is és Klári is azt mondta, hogy húúúú! Vagy én fogtam ki vagy én vagyok nagyzabás! Inkább az előbbi, ugye????

Nincs telt ház, az amúgy 100 ágyas (8€) szálláson, de kb. 50-en azért vagyunk. Most végeztünk a zarándokmenüs vacsival, 40 főre terítettek. Nem volt rossz a kaja, bár nekem rosszat nem tudnak főzni, csak keveset. Ketten kaptunk 1 üveg vörösbort, az osztrák butykostársam nem sokat ivott, ezért lehet, hogy vidámabban fogok fogalmazni. Jut eszembe, kaja! Eddig minden nap (a mai napot kivéve) megúsztam 10 euró alatt a kajálásomat. Ebben persze biztos benne a „prolitempó” is, de ha nem szükséges, nem pazarlok. Nem ezért mert nincs pénzem, hál’ Istennek van, de szerintem lehet okosan gazdaságosan vásárolni. A ma délelőtti, reggeli-tízórai nem volt olcsó 4,80 €, de például tegnap délután ugyanennyiért kajáltam Pamplonában. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem is igénylem a minden napi főt ételt. Már megszoktam, hogy hetekig el vagyok nélküle, ha úgy alakul. Ma is azért döntöttem a zarándokmenü mellett, mert így nem kellett visszamennem a faluba, és most inkább pihentetem a lábam. Ma is 10 € volt a zarándok menü és szerintem simán megéri. 3 fogás, és tetszőlegesen lehetett összeállítani, általában 4-5 féléből. A kiszolgálás persze nem a Hiltont idézi, de nem zavaró! Ennek is meg van a hangulata.

Most éppen zuhog az eső, de holnap reggelre el kell állnia, különben felmondok SZTP-nek! Ma is próbálkozott velem egyszer, szó szerint 3 csepp esett, erre elraktam a fényképezőgépet és felvettem a csősálat és gondolom ez elrettentette a velem való szórakozástól. Eddig meg vagyok elégedve az időjárással (is). Sokkal rosszabbra készültem!

Holnap egy kb. 22-23 km-es távot tervezek, már ki is néztem az alberguet, remélem nem kell felülbírálnom a döntésem. Estellaban szeretnék megszállni. A szokásos 6-kor tervezem az indulást, de mivel órát nem állítok részben, hogy ne zavarjak másokat, részben meg ébredek amikor ébredek, majd alakul!

Mára ennyi, ha esetleg még valami fontosnak tűnő eszembe jut akkor majd holnap leírom!

Egyenlőre nagyon jól érzem magam és őszintén, SOKKAL NEHEZEBBRE számítottam. Tudom, hogy még csak 4 nap telt el és semmi rendkívüli, semmi sérülés nem jött közbe és remélem nem is kiabálom el!

Buenas noches!

Fényképek:

https://plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5738655050513752369