Ma reggel a szokásosnál is korábban indultam. Nem valami sztahanovista megfontolásból ám, hanem mert az ajtó melletti ágyat választottam és onnan a hangtalan kilogisztikázása a cuccaimnak sokkal egyszerűbb és gyorsabb volt. ¾ 6-kor már úton voltam. Esőmentes laza időre készültem. Tudtam, hogy az időjósok a mai napra még esőt ígértek, de bíztam a jó szerencsémben és az eddigi viszonyunkban SZTP-vel. Ahogy elkezdtem Lograno főutcáján gyalogolni elkezdett szemerkélni. Nem vettem komolyan, de nem is volt komoly dolog, inkább csak ijesztgetett.  Arra jó volt, hogy kicsit más fényben mutassa meg a hajnali Logronot. 

Több mint 1 óráig tartott a városból kivezető út. Nem voltam feldobva a „camino”-s jelzések elhelyezésétől és azok számától sem. Többször volt olyan érzésem, hogy nem jó az irány, de mindig jó volt, csak nem voltak megerősítő jelzések. 

A jelzések nagy része a járdába volt építve, ami nyáron nem okoz gondot, de mi van ha leesik a hó! Mert azért az itt még előfordulhat, ezen a tájon! Szóval Pamplonahoz képest szegényes volt az ellátottság. Az eső visszariadt és nyugodtan tudtam fényképezni a hattyús tavat, a parkokat, majd végre elhagyva a beton utat és járdát, rendes zarándokbarát földutat találtam. Nem sokkal Lograno után van egy tó és egyéb pihenőparkra emlékeztető szakasz. A tóból kellemes potykát emelt ki a sporttárs és rakta be a másik 4 mellé a szákba. Kicsit belesajdult a szívem.

Tegnap este még kérdéses volt, hogy ma 20 vagy 30 km lesz-e az adagom? Többé-kevésbé már az éjszaka eldöntöttem, hogy ma csak 20. Többször felébredtem arra, hogy fáj a lábam, nem a sebnél, hanem úgy általában. Amikor lemásztam az emeletes ágyról akkor került az i-re a pont, hogy elég lesz mára a laza 20-as is. Persze azután bejáródott az összes izmom, de nem akartam túlfeszíteni a húrt. Már mendegéltem vagy 7-8 km-t amikor megint elkezdett szórakozni az eső. 

Előbb-utóbb elő kellett vennem a hátizsákra való esőzsákot. Nem esett nagyon, csak úgy szép lassan, komótosan, áztatóan. A rövid és hosszú ujjú pólómnak, meg mindegy volt, mert belülről már teljesen átázott, vizesebb már nem lehetett. És nem volt hideg, nem fújt a szél, az eső ellenére nagyon kellemes volt az idő. Navarettenél 9-kor volt a pihenő, kávé ivás, de mindenek előtt ruha csere. Azért ha az ember nem gyalogolt, akkor nem volt meleg és nem akartam megfázni. 

Új póló és előkerült az eső cucc is, már nem csak a zsák számára. Rövidnadrág póló, esőkabát és esőnadrág. Ja és rikító zöld a hátizsákvédő! Szép lehettem, de kit zavart! A bakancsom egyáltalán nem ázott át. Jó választás volt. A zoknicserénél a többiek kérdezték, hogy miért csinálom, talán beázott a bakancsom. Próbáltam nekik elmagyarázni, hogy nem, csak a száraz zokni megvéd a sérülésektől, vízhólyagoktól. Rám hagyták én meg rájuk hagytam.  A szokásos feltöltődés után nekiveselkedtem a maradék kb. 7 km-nek. Az eső lassan elállt és hála az esőruházat anyagának, ami nem engedi be a vizet, de ki sem a párát, izzadságot, belül több víz volt, mint kívül. Sebaj, gondoltam, jót tesz a fogyásomnak. Minden komoly esemény nélkül érkeztem meg a kiszemelt falucskába, Ventosaba. A szállásról csupa jót olvastam és hallottam. Túl korán érkeztem, az útikönyv szerint 1-kor nyitnak, de a kiírás szerint csak 2-kor. Nem baj, felderítettem a falut. Nem tartott sokból. 15 perc alatt bejártam az egészet. Végül kikötöttem fent a templomnál, ahol volt esővédett rész. 1-körül leballagtam és lassan kezdtek gyülekezni a zarándokok, bebocsájtásra várván. Csináltam képet, ahogy ott gyülekeztünk. Kisütött a nap is, szárítkoztunk mint az ázott verebek. 

De összességében nem volt túl rossz az eső. Jobban tartottam tőle. Jó, hogy nem fújt a szél! Ma megint a középkorban jártam, mármint gondolatban. 2-3 órát biztos azzal töltöttem el, hogy egy elképzelt útvonalat bejárva milyen lehetett a zarándokok mindennapja, mennyi idő alatt tették meg, hogyan kommunikáltak, mit ettek, hogy élték meg a megpróbáltatásokat? Szerencsére senki és semmi nem zavart meg. Az eső elvette a kedvét a zarándokoknak a korai indulástól, alig előztek meg. Szóval leforgattam egy XV. századbéli filmet magamban, a meglévő ismereteim, olvasmányaim alapján! Azért az időgépbe, ha lenne akkor beülnék egy kicsit, hogy mennyire valósak az elképzeléseim az akkori tényleges életmódról életformáról. Egyre jobban izgatja a fantáziámat. Tudom, most van rá időm, nem zavar senki és semmi! Ha másra nem is lenne jó ez az út, csak erre, már akkor is megérné, de persze másra is jó! Kimondottan élveztem az időutazást, a kellemes meleg esőt, az abszolút nyugalmat. Már nem is éreztem a hátizsák súlyát, pedig könnyebb nem lett, főleg, hogy beleraktam a vizes gúnyámat is.

Mindenki azt kérdezi, hogy nem vagyok túl fáradt, nem unom, nem monoton? Mindenki sokkal jobban aggódik mint én. Én nagyon ÉLVEZEM! Persze elfárad az ember, de kellemes fáradtság ez így. Sok probléma nem nyomaszt. Tudom, hogy az otthoni dolgok rendben mennek, ezért is jó, hogy cipelem a netbookot és kellékeit, mert így mindenkivel napi, élő a kapcsolat. Nem idegesítenek az otthoni idióta politikusok, hogy mit akarnak már megint elvenni tőlünk? Milyen baromsággal állnak már elő megint. A legnagyobb problémám, hogy felkaptassak a dombra, vagy leereszkedjek a völgybe. Ezt felírnám mindenkinek receptre minden évben, de kétévente minimum. Nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy megcsináljon egy ilyen utat az ember. Én vagyok az élő példa erre. Ma egykori kollégám meg is lepődött, amikor megtudta, hogy itt vagyok. Ismer, tudja a vallásról alkotott nézeteimet. Ezt mindig is tiszteletben tartotta, mint ahogy én is az övét. Örömmel hallottam, hogy jövőre végig akarja csinálni.

Aki azt mondja, hogy ez valláson alapuló ÚT, az csak az egyik felét látja az éremnek. Az elmerengésről, a gondolatok szabad áramlásáról szól, nem zavar a kutya sem, senki nem akaszkodik rád, ha nem akarod, de ha lelki társra vágysz, akkor azt is megtalálod itt. Sok ilyet látok. Én élvezem a „lelki, gondolati” magányt! Az meg, hogy megoszthatom veletek az külön jó! Sok érdekes visszajelzést kaptam már az elmúlt hét során. Meglepően sokan kísérik figyelemmel ezt az utat. Olyanok is akiről nem is gondoltam, hogy érdekli egyáltalán. 

Esténként jó leírni az aznapi élményeket, benyomásokat, tapasztalatokat. Több okból is! Most még frissek az élmények és a memóriám oly rövid!!!! Minden nap szoktam úgymond lementést végezni a napi eseményekről és ez így megmarad. Tehát elsősorban magamnak írom le a gondolataimat, de ha olvassátok az külön öröm nekem! Aki ismer, az tudja, hogy ilyen vagyok, aki meg nem ismer, az ezáltal megismer. Nem moderálom az általam leírtakat, jönnek a gondolatok és írom. Tudom, hogy néha nem túl összeszedettek, de az aktuális állapotomat fejezik ki.

Sokat gondolkodtam azon, hogy egyedül jobb-e végigjárni, vagy társsal esetleg kisebb csapattal. Mindegyiknek meg van a maga varázsa, de azt hiszem először egyedül jobb. Legközelebb nagyon el tudnám képzelni egy 5-6-7 fős társasággal, de most jobb egyedül. majd erről még később bővebben.

Visszatérve az albergue előtti várakozásra. Gyülekeztünk szépen és mindenki azt mondta, hogy sok jót hallott a szálláshelyről. Az első kellemes meglepetés, hogy több mint 30 perccel korábban kinyitott. Egy idősebb hölgy rendezte a bejelentkezést, a szobák bemutatását, mindent. Nagyon profi mód csinálta. Ha kellett helyrerakta az értetlenkedő, méltatlankodó zarándokot, mindenkihez a saját nyelvén szólt, ha csak 2 szót is! Nagyon ott volt a nő! Profi mód csinálta. Rugalmas volt, amiben kellett, de nagyon határozott ha a helyzet úgy kívánta. Minden elismerésem. 

Maga az albergue kívülről nem volt nagy durranás, de belülről!!!! Barátságos, otthonos, hangulatos, kedves, értünk, vendégekért volt. Ugyanakkor minden le van szabályozva. Ennek következtében holnap reggel nem fogok 6-kor indulni. Van egy felirat a szobában, miszerint adjunk egy esélyt, hogy reggel zeneszóra ébredjünk 6-kor! Lehet ennek ellent mondani? Indulok később! Nagyon kellemes zene szól egész nap a közösségi helyiségekben, kedves, aranyos a személyzet, hangulatos az egész. Az ára 9,50 euró, de simán megéri. Nagyon tiszta, nagyon karban van tartva, minden működik, a konyha felszerelt, szóval nagyon ott van! Eddig ez a legjobb! A neve: San Saturnino és Ventosaban van. Mindenkinek ajánlom tiszta meleg szívvel. És finom a saját palackozású boruk. Délután már megittam egy fél litert, most este meg most veszem észre, hogy elfogyott az 1 üveg. Ennyit inni!!?? Aki ismer az tudja, hogy nem szoktam ennyit inni. De kimondottan jól esett! 

Most látom, hogy a többiek is veszik az üveg borokat rendesen. Egy üveg 3 euró, de nagyon finom. Még egy szuper meglepetés. Bolt az nincs a faluban, de itt a zarándokoknak nyitottak egyet a szálláson, ami hivatalosan csak ½ 5-kor nyitva, de ebben is rugalmasak volt a nő. A gyümölcstől kezdve a szappanig minden van. Gyorsan elszaladtam, hogy vegyek valamit, ami felszívja a bort! Ennyit inni?! Meglepődtem magamon. De ahogy írtam, írtam, töltöttem ki magamnak a pohárba a bort, amíg nem volt mit, mert kiürült az üveg! Kellemes a boruk. Állítólag itt a legjobb a bor, az országban. Aláírom! Finom! Persze én nem szakértő ízlelőbimbókkal rendelkezem, csak egy ritkán bort ivóéval. De nekem teljesen megfelelő. Az albergueban 10 fős szobák vannak, nagyon egyszerűek, de funkcionálisan perfekt. 

Vannak magán szobák is. Egy fiatal Új-Zélandi pár vette ki az egyiket. Van mosógép, 4 euróval működik, nagy területek a szárításhoz, hangulatos társalgó, apró figyelmességek mindenhol. Ha nekem kellene csinálni egy ilyet, akkor így csinálnám. Így van értelme! Ja és teltház van, ami kb. 40-50 főt jelent és emellett nem érezni a zsúfoltságot.

Mára ennyi kedves feleim! Hú átvettem az egyházi hangulatot. Lehet, hogy érzem a bort?

Holnap később indulok a fent említett ok miatt, kb. ½ 7-kor, de nem fogok lemaradni semmiről. A terv 28-29 km, de majd hozza az élet. Függ a tereptől, a lábamtól és a hangulatomtól! NINCS KÉNYSZER! És ezt évezem! Ha nem voltak túl összeszedettek a gondolataim, akkor ezt tudjátok be a mai vörösbornak!

Buenas noches a todos! (Jó éjt mindenkinek!)

Fényképek:

https://plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5740155578047945649