1 hete ott hagytam abba, hogy mi is ez az EL CAMINO? Azt gondoltam én kis balga, hogy hamarosan folytatom. Hát nem így alakult. Közbejött néhány olyan dolog, ami HALASZTHATATLAN volt. Az utolsó hetet már csak a felkészülésre akartam fordítani, de hát ismerjük az ember és Isten kapcsolatát a tervezés és végrehajtás tekintetében. Így csak néhány 15-20 km-es teljes menetfelszereléses túrára maradt időm, tesztelve a 9 hete műtött lábam viszonyulását és idomulását az új bakancshoz és a hátizsák igyekezetét a föld középpontja felé amiben próbáltam megakadályozni. Összeállt a teljes cipelendő csomag, hááát a rutinos caminosok elszörnyülködnének! Szerintem én is elfogok az első nap 10. órájában. Na mindegy – majd alakul!

El Camino (az Út)

A Szent Jakab út egy középkori zarándokút, spanyol neve Camino de Santiago. Európa különböző térségeiből indulva a spanyolországi Santiago de Compostelába vezet: Szent Jakab apostol földi maradványaihoz. A város nevének első tagja az ő nevét rejti : San Tiago=Szent Jakab. A Compostela pedig azt jelenti: a csillag mezeje. A középkorban a három legfontosabb keresztény zarándokút Jeruzsálembe, Rómába és Santiago de Compostelába vezetett. A geopolitikai események miatt a X.- XI. századtól a jeruzsálemi zarándoklat nehezebb, veszélyesebb lett és a mai Spanyolország területén lévő Santiago de Compostela szerepe, népszerűsége megnőtt. A zarándokok milliói tették meg hosszabb-rövidebb távolságot, hogy erre a szent helyre eljussanak, fogadalmaiknak eleget téve, kegyes zarándoklatot, vezeklő-, politikai-, lovagi zarándoklatot sok esetben helyettes zarándoklatot tegyenek.

Napjainkban a Szent Jakab út reneszánszát éli. Amíg régen inkább csak vallási okokból jártak az emberek zarándokhelyekre, ma már  ez az ok nem mindenkinél található meg. Sokan csak a kihívás, esetleg a teljesítmény kedvéért, a rohanó világból való kiszakadás miatt adják a fejüket egy kiadós gyaloglásra. Egyesek az áhított "egyedüllét" elérése, az eddigi életének átgondolása, értékelése, sok esetben átértékelése végett indulnak neki. Mások  amiatt, hogy hátha gyökeresen megváltozik az életük hátralévő része, hátha jobbá válik az Út által. Mindenki másért indul el. Mindenki a saját kérdéseire keresi a választ. És ez a jó! Nincs kötelező ok! Nincs elvárás, hogy mit kell kapjál az Úttól. Nincs recept, hogy hogyan kell csinálni. Nincs kötelező útvonal, nincs limit idő!

Az egész világból érkeznek zarándokok, hogy az El Caminot, vagy annak egy részét végigjárják gyalogszerrel, szamár-vagy lóháton, esetleg kerékpárral.

Természetesen vannak hagyományok, szokások amelyeknek az ember örömmel eleget tesz, ha másért nem akkor azért, hogy együvé tartozónak érezze magát a zarándoktársakkal. A "Szent Jakab" zarándokok hagyományos viselete a pelerin és a széles karimájú kalap. Bot a kézben, tarisznya és kulacs a vállon. A tarisznyán (manapság hátizsákon) az elmaradhatatlan jelkép, a fésűskagyló. Természetesen ez a viselet nagymértékben átalakult - de szimbólumait a mai napig megtartotta. A botot felváltotta a túrabot, a lopótök kulacsot a hőszigetelt fémkulacs, a perelint a divatos, hiper-szuper öltözet, stb. Ami örök az a fésűskagyló, mint jelkép.

A jelkép egy - de a megjelenési formája millió. Az emberi kreativitás határtalan. Amíg ezt a jelzést látod az úton, addig tudod, hogy jó úton jársz. És hát persze az irányt mutató sárga nyíl.

A XI. században már 13 pihenőhellyel rendelkezett a majd' 800 km-es zarándokút a Pireneusok lábánál fekvő Saint Jean Pied de Porttól  Santiago Composteláig. És a akkori ismert világ végét, a szárazföld szélét jelző Fisterra/Finisterra (a föld vége) óceánparti kis település további közel 100 km-re volt.